Csak nekem nem akar a 2éves lányom bicikli és babakocsi nélkül elmenni valahová?

Kell nekik mindig valami.

Keresztlányom is ilyen volt.

Aztán vittük a kismotort. (könnyebb volt vinnem ha megunta mint a babakocsit.)

Aztán kis hátul tolható biciklit .

Később elég volt csak egy kicsi baba, hogy őt visszük sétálni( játék baba)

Próbálj meg táskát adni neki, bele meg a babáját...kedvenc játékját :) Hátha.

De van valami oka ami miatt nem kéne neki babakocsi?

3 éves korig teljesen normális, hogy babakocsizik, nem?

Legalábbis felénk csak ovira szoknak le a járművekről a gyerekek.

Nekem 2 éves és még sosem jutott eszembe, hogy "égő" lenne. Még szerintem kicsi, persze hogy nem bír annyit gyalogolni mint egy felnőtt és kell neki segítség.

Szerintem ez teljesen normális dolog. Játszani akar, bogarászni, felfedezni a világot. Neki a séta még túl gyors, monoton. A lányaim is ilyenek voltak, a 100 méterre lévő bölcsibe egy órás volt az út. Molyoltak, csigáztak, kavicsoztak. Most már ovisok, még mindig gyűjtenek az utcán, de már haladunk, és sétálni is szeretnek. De ősszel még volt úgy, hogy belehuppantak a babakocsijukba, aztán úgy mentünk - azt az örömöt...! Most már négy évesek, és derogál nekik a babakocsi. Ami a bicikliülést illeti, épp nemrég kérdeztem, hogy nem szeretnének-e egy biciklit szülinapjukra, de azt mondták, hogy á nem, ők a bicikliülésben akarnak "biciklizni" :) Aztán két nap múlva rollert kértek.

Szóval alakul ez, ne sürgesd, boltba meg nyugodtan menjetek babakocsival. Lesz még száz éve gyalogolni :)

Szerintem sem gond.

Igaz, nekem mind a két gyerekem 1,5 éves korában kezdett el sétálni, 2 évesen még túl hosszú távot nem bírtak. Sőt, inkább én akartam a babakocsit, mert fájt a derekam, és nem akartam bevállalni, hogy a játszótérről hazáig cipelem a gyereket. Ki mit gondolt, nem érdekel.

Van csővázas háti hordozó, olyan mint egy túrahátizsák, nagyobb gyereket is bele lehet tenni, meg olyan a kialakítása, hogy simán el lehet bírni.

Én olyanban is szoktam vinni, aztán kiveszem és a hátizsák meg marad a hátamon, mindkét kezem szabad, tudok utána rohangálni meg tudjuk gyakorolni a közlekedést.

Babakocsinál az a gond, hogy folyamatosan látja, és akkor eszébe jut akár csak poénból is belemászni illetve nem tudsz úgy utánarohanni, ha pl. a murván szalad el.

Szóval ha ráérünk sétálgatni, gyakorolni, akkor kicsit elviszem messzebbre otthonról háton és akkor gyalog kényelmesen hazajövünk, nem akadályoz a kocsi.

Ha időre kell menni vagy csak sok dolgunk van, esetleg veszélyes helyen közlekedünk, akkor babakocsi.

Kinek milyen a háta, és mekkora a gyereke. Én már a kengurut sem használtam, mert fél évesen 11 kg-s volt a lányom, és akkor is fájt benne a derekam. Ne már, hogy a 2 éves gyereket cipeljem, akármilyen hátizsákban!

A babakocsi másik előnye, szerintem, hogyha megyünk valahova az aljába be tudom pakolni a vizet, váltóruhát, ilyeneket. Nekem soha nem volt gond, még az állatkertbe is úgy mentünk, ha akart kiszállt, ha akart visszaült, és nem a hátamon cipeltem a napi pakkot.

Persze nekem is mondogatták a szomszéd öregasszonyok, hogy jaj! Soha nem tanul meg járni. Hát, 6 éves, és tud járni. Ez kb. ugyanaz,mint amikor erősködnek, hogyha nem adsz neki 7 hónaposan darabos kaját, soha nem tanul meg rágni. Én még nem láttam olyan felnőttet, aki ne tudott volna rágni.