A kisfiam most lesz 21én 1 éves és nagyon durva (csip, harapdál ütöget hajat tép. )! Mit tegyek hogy abba hagyja?

Nem az a (legfőbb) baj, hogy fáj neki ha a szájára csapsz, hanem az, hogy van egy adott helyzet, probléma, amit te nem tudsz másképp megoldani csak agresszióval. Nem az a lényeg, hogy mekkorát ütsz és hova, hanem hogy ezt tanulja meg mint megoldási sémát.

Nekem 2 fiam van, pont tegnap verekedtek össz csak úgy finoman, bementem hozzájuk és közöltem velük, hogy amelyik nem hagyja abba a verekedést, annak a fenekére csapok, mert nem ért a szóból és nem igaz, hogy csak bunyóval lehet ezt megoldani. Nagyon furán néztek rám... Aztán elkezdtem nevetni saját magamon, nyilván.

Ha valóban fájdalmat okozott (hajhúzás, erős ütés, bármi, amitől amúgy is feljajdultam volna), akkor rátettem egy lapáttal és az ő hangszínét utánozva pár másodpercet sírtam. A mimikáját is utánoztam. Mint amikor elesik és sír, mert megütötte magát.

Első reakció az elkerekedett szem és az értetlenkedés volt, de abbahagyta és lemerevedett.

Másodszorra már mondtam, hogy "juuuj, ez fáááj, brühühühüüü" és ugyanúgy "sírtam" egy fél percet. Nagyon gyorsan rájött, hogy ez mit jelent.

Persze a fáj szó jelentését már ismeri, mert ha tényleg akkorát esik, mint a péklapát, akkor a vigasztlásnál szoktuk mondani, hogy "megértem, hogy ez most nagyon fáj, semmi baj". Míg a "megbotlottam, letérdeltem a habszivacson és hüppögök" jellegű esésre azt mondjuk, hogy "no hát, ez biztos nem fáj, semmi baj, gyere, labdázzunk".

Az ötlet egyébként még onnan jött, hogy egyszer 9-10 hónapos kora körül sirdogált, de nem fájdalom miatt, hanem valamit nem kapott meg. A férjem viccből elkezdte utánozni és olyan sírás lett belőle, hogy le is hülyéztük magunkat, hogy mekkora állatok vagyunk, hülye játék volt.

Egy éves kora után már nem sír, ha mi "sírunk", viszont megérti, hogy aki sír, annak fáj valami. Főleg, ha az ő hangszínét, mimikáját utánozva tesszük.