A kisfiam most lesz 21én 1 éves és nagyon durva (csip, harapdál ütöget hajat tép. )! Mit tegyek hogy abba hagyja?

Akkor sem ütünk a szájára. Ugyanis megalázod vele.

Te hogy éreznéd magad, ha a munkahelyeden valami nem tetszene a főnöködnek és a szádra ütne? Nem erősen, de mégis ráütne?

Na, ugyanezért ne csináld a gyerekkel se. Ráadásul így azt tanítod meg neki, hogy szabad ütni.

Bizony kitartóan mondani kell neki, egyik napról a másikra nem fogja megérteni, ehhez idő kell és türelem.

Legyél határozott, de ez nem kiabálást és ütögetést jelent, hanem határozott hangsúlyt.

2.válaszadó ismét

Jelentem,tapasztalatom van elegendő és a 7 éves kisfiam barátságos,szelíd kisfiú.Talán annak köszönhető,hogy olyan "rosszul" csinálom,amit csinálok.

Változatlanul úgy gondolom,hogy nem vezet eredményre a szájra csapás módszere,csak összezavarodik.(még ha nem erősen történik,akkor sem) Már az 1 éves kisgyermek is nagyszerűen érti a körülötte zajló dolgokat.Türelem,szerintem ennyi.

10-es vagyok

Határozottnak és következetesnek kell lenni, de bármilyen ütéssel szerintem csak azt éred el, hogy valóban összezavarodik: ha Te üthetsz, akkor ő miért nem?

Nálunk a kaspókban lévő virágföldre kattant rá a gyerkőc és állandóan belemarkolt, majd kiszórta. Az első alkalmakkor elmondtam, hogy miért nem szabad, majd elhúztam a karját, elvittem onnan, mindezt mindig határozottan tettem. Aztán következett az, hogy abban a pillanatban, ahogy kiszórta, beraktam a járókába és mondtam neki, hogy addig nem veszem ki onnan, míg fel nem takarítom, amit ő kiszórt. Néhány alkalommal hangtalanul végignézte, máskor sírt, mert nem tetszett neki a bünti, de azóta egyszer sem szórta ki. Ha közelít a virág felé és rászólok, hogy nem szabad, már megy is tovább.

Mióta baj egy tényleg kicsi pofon?

Én is kaptam - és a korosztályom jelentős részét szerintem hasonlóan nevelték - és nem lettem én sem tömeggyilkos.

Ha megnézem a mai tiniket, hááát bizony azt gondolom, hogy egy pár atyai pofon elcsattanhatott volna.

Nem azt mondom, hogy agyon kell ütni a gyerekeket, de azért az sem állapot, ami mostanában dívik.

30N

Engem meg nem ütöttek szájon, aztán én sem lettem tömeggyilkos.

Maga a kérdező írja, hogy sokszor előfordul, hogy odamegy máshoz, és harap. Na most akkor ha a kérdező erre úgy reagál, hogy mindig szájba csapja, az nem ókor-ókor egy legyintés, hanem rendszeresen. Ha meg nem üti meg mindig, akkor meg össze-vissza reagál, nincs benne következetesség, és a gyerek nem érti, hogy időnként szájra verés jár a harapásért, időnként meg semmi.

Egyébként annak ellenére, hogy erősen ellenzem a testi fenyítést, igenis el tudok képzelni olyan szituációt, amikor mondjuk egy fenékre ütést meg tudok érteni, de ez egyrészről nem lehet rendszeres, másrészről nem egy egy év alatti vagy a körüli gyereknél, harmadrészt nem olyanért, ami teljesen életkori sajátosság.

Én mindig annak az elvét követtem, hogy a gyerekem tapasztalja meg az árnyoldalát annak, amit csinál. Nálunk is volt, hogy nekiállt harapdálni, erre megharaptam a kezét (egy kicsit!), aztán elmagyaráztam neki, hogy látod, másnak is így fáj, ha ezt csinálod. Volt, hogy direkt taposta a kutya lábát, akkor ráléptem a lábára, és elmondtam neki, hogy látod, neki is így fáj!

Nem kellett ezerszer elmagyarázni a dolgokat, rendszeresen ütni sem kellett. Tudom, hogy sok ember zsebében már ettől is kinyílik a bicska, de én nem vagyok híve a "leültetem a két éves gyereket, és öt percig magyarázok neki, amiből 80%-ra a végén már nem is emlékszik" módszernek.

Én is kaptam gyerekkoromban, nem okozott lelki törést egy-egy pofon, de nem is igazán értek vele egyet. Ennek ellenére nem ítéllek el, kérdező, de nem hiszem, hogy a szájraütés lenne a célravezető módszer, holott biztos vagyok benne, hogy nem ököllel vered a gyereket.:D Egyszerűen szerintem ez nem hatásos, meg tudom én, hogy az ember lelkének sem tesz jót, ha oda kell ütnie a gyerekének.

Nálunk ez a módszer bevált, amit leírtam, bár a férjem morog miatta, ő a "rosszat csinált a gyerek? kit érdekel, ő a tündérem!" típusú apuka, ami miatt viszont én morgok.:)