Mi jellemző egy hiperaktív csecsemőre?

Első válaszoló nagyon jól írja!

A fiam 5,5 éves, ADHD-s, súlyosan túlmozgásos, súlyosan figyelemzavaros, hiperaktív, beszédritmuszavaros és túlhallása van.

Csecsemőként semmi nem utalt ilyesmire. Figyelgettem, mert oxigénhiánnyal született, eleve úgy álltunk hozzá, hogy komoly esélye van az idegrendszeri éretlenségnek (sajnos be is igazolódott, de legalább nem lett értelmileg is sérült, meg hát egy hajszálon múlt az élete, örülök, hogy van nekünk... na mindegy, ez a kérdés szempontjából mellékes). Szóval árgus szemmel figyeltem. Minden mozgásfejlődési fázis megvolt, csak némi kis késéssel, érdeklődő volt és szociális készségeit tekintve nagyon fejlett. Beszélni korán kezdett, választékos szókinccsel, teljesen érthetően, minimális nyelvtani hibákkal, bár a ritmussal már akkor is gondok voltak.

Viszont: Nagyon nagy akarás volt benne a kezdetektől, vitte előre mindenféle lehetetlen helyzetben, olyanokra volt képes amin mindenki eltátotta a száját. Fizikálisan rettentő erős volt és sokszor nem érte fel ésszel, hogy nem kéne megtenni amit kigondolt, viszont képes volt rá tehát meg is csinálta. Örökké a nyomában kellett lenni, mert 150%-on pörgött hajnal öttől este 8-ig. A túlmozgásosság tűnt fel először, 3 évesen vittem el szakemberhez felméretni, be is igazolódott, de évenkénti követésre hívott vissza minket, mert komoly diagnózist csak 5 éves kor körül lehet megbízhatóan felállítani a vizsgálatok jellegéből adódóan.Így aztán 5 éves korában kezdtünk neki a komolyabb vizsgálatoknak (gyermekneurológus, logopédus, konduktor, speciális audiológiai szakrendelés stb).

Piciként semmit nem lehetett ebből látni, ahogy nőtt, úgy lett egyre nehezebb vele, három éves kor körül volt a csúcspont, utána kezdett könnyebbé válni vele a mindennapi élet. Most 5,5 évesen abszolute kezelhető a helyzet és reményeim szerint javulni is fog. Még két évünk van, hogy felhozzuk arra a szintre, ami a normál iskolába való integráláshoz kell.

Hosszú volt az út, néha éveket öregedtem napok alatt :9 mostmár sokkal de sokkal jobb a helyzet!

Csecsemőként még nem lehet hiperaktívnak nevezni senkit. Viszont visszagondolva a csecsemőkorra, a figyelemzavar kezdettől megvolt. Nem tartotta a szemkontaktust, hiába szóltam neki, egyfolytában feszítette magát, akkor is ha kézben volt. Nagyon nehéz volt elaltatni, nyugtalanul aludt, állandó izgágaság jellemezte, képtelenség volt betartani a napirendet...stb.

Még most sem mondták ki, hogy hiperaktív, mert 5,5 éves, de teljesen biztos vagyok benne. Nemsokára megyünk majd nevelési tanácsadóba, kíváncsi vagyok a véleményükre.

Azt kihagytam, hogy ő is egész nap pörgött. Napközben nem aludt, még az oviban sem. Én kezdettől éreztem, hogy valami nem keres, de a bölcsiben ütközött ki igazán. A nevelőnő is észrevette a túlmozgásosságot és a figyelemzavart. TMST tornát ajánlott, ahová azóta is járunk. Az idegrendszeri fejletlenség nála is adott. Ha korábban is tudom, hogy létezik ilyen, már babakorában elvittem volna valamilyen fejlesztő tornára.

Viszont még van két évünk iskolakezdésig, remélem nálunk is normalizálódik a helyzet. GYógyszerezni nem szeretném.