Tíz éves fiamat úgy neveltem kicsi korától hogy ne verekedjen, ha valaki bántja szóljon elöbb nekem. Sajnos ezzel a gyerekek kihasználták úgy hogy megütötték és megfenyegették hogy ha szól otthon többet nem játszanak vele. Mit tegyek?

Nekem is ez volt a problémám,Írasd be a srácot önvédelmi sportra és ő majd elintézi!Ciki ha az anyuka "intézkedik"

Ja és nem kell félni attól,hogy nem lesznek barátai!

Ilyenkor szerintem minden szülő gondoljon vissza a saját gyerekkorár. Kedveltük mi azokat a gyerekeket, akik minden problémával anyuhoz szaladtak? Hát valahogy nagyon nem. Én a fiamat igenis arra tanítom, hogy védje meg magát. Ne kötekedjen, de ha valaki bántja, akkor védje meg magát, álljon ki magáért, erre szüksége lesz felnőtt korában is. Szerintem is irasd be valami önvédelmi sportra, és mondd meg neki, hogy tegye helyre azokat, akik bántják.

Szia!Én is így jártam az óviba.A gyereknek mindig azt mondogattam,hogy verekedni és visszaütni nem szabad!Sajnos úgy kifogták a gyereket a társai,hogy gyámoltalan volt.Össze-vissza marták az arcát és még máig is heges a helye.Elképzelheted milyen mély volt a seb az arcán(Nem egy helyen).Szóltam az óvónőnek a gyerekeknek a szüleinek semmi változás.Amit most fogok írni lehet,hogy sokan elfognak ítélni,de nem volt más lehetőség azt mondtam neki ne haggya magát üsse vissza.Önbízalmat adtam neki.Az egyik gyerek pár napra rá belerugott Ő visszarugta és képzeld el meglepödött a gyerek ,hogy a fiam visszavágot és azóta semmi karc az arcon.Én így tudtam megoldani a helyzetet.Egy kis önbízalom nem árt a gyereknek ahogy írták előttem önvédelmi oktatás nem árt.Sok sikert!

Én egyetértek az előző válaszolóval. Engem is úgy neveltek, hogy ne hadjam magam, pedig én lány vagyok. És én is ugyanezt fogom mondani a fiamnak.

Az önvédelmi sport önmagában nem elég. Gyerekkoromban, amikor a kisebbségiek belénk kötöttek, a 3 éve kratéjozó haverom csak remegett mint a nyárfalevél, miközben én tettem "helyre a dolgokat" A barátságok miatt pedig ne aggódj. Jönni fognak. Ne az legyen a fontos, hogy minél több barátja legyen. Ha csak néhány van, de azok komoly barátságok, akkor többre fog velük menni, mintha körüldonganá a fél iskola, de amikor hirtelen bajba kerül, akkor meg senki nem lessz mellette. Hidd el, tapasztalatból beszélek.

Elsőben beírattak napközibe a szüleim,megvertek kék monoklival mentem haza.Mi történt kérdésre én azt válaszoltam,hogy azt mondtátok ne verekedjek.Nem voltam félős gyerek sőt judozni is jártam.De viszont nagyon pici alacsony voltam.Apám azt mondta igaz de véd meg magad a kisebbeket és a lányokat ha muszáj.Te sose provokálj és ne kezdj verekedést.Így szólt az atyai szigor.Ezután 3 évig hozta a táskám a nálam két fejjel magasabb srác.A mai napig ilyen vagyok kiállok magamért az igazamért és védem ha kell a gyengébbeket.Nem nőttem sokat de érettebb lettem felnőttem és nem élek vissza fizikai erőmmel és tudásommal.Sok féle fajta küzdősportot ismerek de nem kérkedem vele.Az atyai tanácsért hálás vagyok szerintem jobb,h én intéztem el.Később 5.-es koromban a 8.-kosok zaklattak,nem sokáig.Majd az öcsémet védtem ha kellett.Az atyai tanács egész életemet meghatározta,tartást adott és igazságérzetet.Nem írtam tanácsot csak a saját történetemet.