Lehet olyan, hogy egy anyukát teljesen tönkretesznek idegileg a kicsi gyerekei?

Bizony lehet sajnos :((

Sokszor hasonlóképp érzek, de én azért, más magánéleti és anyagi gondjaim is vannak, egyedül maradtam vele születésétől, nincs férfi az életemben, így sokkal-sokkal nehezebb, nem tudok soha megszabadulni tőle, max. heti egy alkalommal 1-2 órára tudom otthagyni a nagyinál, így veszettül nehéz, kiszipolyozza az összes energiám, idegem.

apuka? vmi segítség?

hány évesek?

Ha nem nevelted meg őket, akkor ne csodálkozz.

Nem szabad engedni a hisztijüknek, nem szabad engedni, hogy rendetlenséget csináljanak, szemtelenkedjenek. Határozottnak és következetesnek kell lenni, akkor nem készítenek ki idegileg.

Lehet.

Néha mindenki kiborul,nem ártana kicsit kikapcsolódnod.Mennyi idősek?

Anyósom a pszichiátriára került annak idején a 3 kicsi gyerek mellől, férjemék akkor voltak 5 és 3 és 1 évesek, teljesen kibukott. Egyedül volt, apósom nem segített, rászakadt minden, kibukott. Anyósom most sem bírja a kicsi unokáit, csak távolról szépek nekik, nincs türelme 5 percig sem a nyavajgásukhoz, ez van.

Hát ez legyen az intő példa, hogy te nehogy így járj!!!!

A leírtakból én azt gondolom, hogy nálad is kicsik még a gyerekek, egyedül vagy a gyereknevelésben, nincs segítséged, és sok ez ami most egyszerre rád hárul. Lépni kell! Mindenképp segítségre van szükséged, nem szabad otthon ülve őrjöngni a gyerekek közt, ki kell mozdulnod. Szükséged van saját szabad időre, gyerekek nélkül eltöltött órákra. Férjed, nagyszülők, szomszéd, rokonság, valaki? Aki néha vigyáz rájuk, te meg elmész valahova, sétálni, vásárolni, tornázni vagy bármi programra ami kikapcsol? Esetleg szakember, pszichológus, akinek kibeszélhetsz mindent, meghallgat és tanácsot ad?

Benne vagytok egy ördögi körben, a gyerekek érzik rajtad a feszültséget, ők is feszültek, rendetlenek, szemtelenek, érzik, hogy kicsúszott a gyeplő, ettől te még idegesebb vagy, ők meg még kezelhetetlenebbé válnak.

Kérlek írd meg, hány évesek, a férjed mit csinál, és számíthatsz-e valakire rajta kívül, mert akkor tudunk tanácsot adni!

Teljesen megértelek,bár kicsit durván fogalmaztál(gondolok itt a "legszívesebben itt hagynám őket a francba" mondatodra),de gyengébb pillanataimba én is szoktam.

Amiket leírtál(visítás,kiabálás stb.)teljesen normális,de azért nem állandóan,akkor egy kicsit több szigor kell.

Emellett néha kell egy kis kikapcsolódás(például nekem már ez is óriási,hogy itt ülök,válaszolok kérdésekre vagy épp én is tanácsot kérek és CSEND van) ,addig le kell passzolni őket apukának,mamának,papának,esetleg barátnőnek(én azt is szoktam néha),meg jön majd a bölcsi,ovi,suli és azért az megváltás tud lenni:)

Egy 4 (lány)gyerekes anyuka(8;4,5;2,5 évesek a nagyok a pici pedig 4 hónapos):)