Okozott-e problémát az integrált óvoda?
Kisfiam 4 éves, integrált oviba jár, a csoportjában 4 SNI-s gyerkőc van (ő nem az-még...).
Mindig is (mint a legtöbb gyerek)utánozta a többieket. A két legjobb barátja is sajátos nevelési igényű, pontosabban az egyik súlyosabban értelmi fogyatékos. Átvette a mozdulatait, mimikáját, gesztusait, elkezdett gügyögni,aminek én nem igazán örülök (az óvónénije is rá szokott szólni, hogy ne utánozza). Ha rászólunk abbahagyja, ill.ha nem produkálja magát nem csinálja.
Jelezte a fiam óvónénije, hogy a gyerek szorong, nem játszik a többiekkel, autisztikus tünetei vannak, meg kellene nézetni (véleményem szerint ha kiragadunk 1-1 tünetet minden gyerekre rá lehetne húzni...) A bölcsiben semmi gond nem volt vele, azon kívül, hogy nem szerette az egyik gondozóját, aminek jelét is adta. A fiamnak látványos dühkitörései vannak (mint legtöbb korabelinek, plusz az apja "idegbeteg", szóval volt kitől tanulnia). A pszichológiai vélemény szerint: nem játszik a többiekkel (ennek ellenére vannak barátai, beszél róluk, és legtöbbször ha megyek érte nem egyedül játszik), Nehezen vonható be közös játékba, csak a zenéseket élvezi (én sem játszottam olyat amihez nem volt kedvem),stb...
Egy szóval a jellemzése alapján amit a fiamról adtak totál autista, amit én csak kerek szemmel olvastam, mert nem ilyennek látom otthon.Vannak érdekes "dolgai", de én is csináltam olyan dolgokat gyerekként amire a szüleim csak annyit mondtak "nem vagy normális kislányom",.
Teljesen össze vagyok zavarodva: felvette a többi gyerektől a rossz tulajdonságokat, és az integrált ovi csak hátrány a mi esetünkben? vagy annyira markánsan utánozza az apja impulzív természetét, hogy viselkedési zavarosnak titulálják (ami persze nem normális dolog, de magyarázható viselkedésének háttere)? vagy tényleg gond van vele és csak én hárítok? vagy ha nem integrált oviba járna fel sem tűnne senkinek (ismerőseim szerint semmi gond nincs a gyerekemmel)?Nem szeretnék bolhából elefánotot csinálni, de homokba dugni sem szeretném a fejem. Annyira különbözőek a gyerekek, nem tudom mi fér bele a normális gyerek viselkedésbe és mi mondható már deviánsnak!Ha van itt hasonló cipőben járó anyuka, vagy szakember légyszíves segítsetek! Köszönöm
válasza:Amit nem értek, hogy miért is baj, ha utánozza a beteg gyerekeket?
Èn külföldön lakok, itt csak integrált ovik és bölcsik vannak, ennek oka, mert amelyik integrált az több pénzt és több oktatót kap, így tudják 1 beteg gyerekkel akár az egész ovit fejleszteni.
A kisebbik lányomnál van egy nagyon beteg kislány. 3 éves, de csak a földön fekszik és vonaglik, etetéshez vagy sétához be kell kötni egy kocsiba. A kislányom is sokszor utánozta, és itthon ö is úgy vonaglott mint a kislány. Kérdeztem töle, hogy a kislányt utánozza-e és mondta, hogy igen, és a x kislány csinal így. Kiakarta próbálni, és párszor csinálta, de ennyi volt. Ha tiltottam volna neki akkor lehet még mindig direkt csinálná.Semmi rossz nincsen abban, hogy ha ö is kiakarja próbálni, hogy a többiek hogy csinálnak.
Amit leírtak a gyerekedröl, mondhatni, hogy minden második gyerek ebben a korban ilyen. Nagylányom elsö évében az oviban pont ilyen volt. Söt még sirdogált is napközben. Aztán köv szeptemberben bement, és 1 hét alatt lett neki 4 barátnöje. Most már azzal küzdök, hogy mindenki minket hív játszani, hozzánk akar jönni. Kicsit sok.
Szomszéd kisfiu idén kezdte az ovit, most lesz 4 éves de neki csak a lányom a barátja, senkivel nem barátkozik, és semmiben nem vesz részt. Normális.
Föleg, hogy otthon vagy más környezetben másképp viselkedik akkor semmi baja nincsen.
válasza:az, hogy dühkitörése van egy gyereknek, az nem normális, kicsit se... a "legtöbb korabelinek" ahogy te fogalmazol biztos nincs látványos dühkitörése, ennyi idősen hisztiznak és az teljesen rendben van, de én személy szerint csak autista és oxigénhiányos gyerekeken láttam dührohamokat...
ez azért elég markáns tünet. és az autizmus nagyon összetett. sokkal jobban mint most gondolnád. persze 1-1 tünet minden gyerekre, sőt emberre ráillik, pont ezért nehéz diagnosztizálni, mert a tünetegyüttes az ami számít. ahogy írod, valóban értem a gyanú felmerülését, hisz minden területen vannak tünetek, és ez az ami számít, ha a 3 terület érintve van akkor az óvónőnek kötelessége továbbküldeni! ez persze nem azt jelenti, hogy gond van a gyerekkel, de én is azt mondom, hogy meg kell mutatni. aztán ha nincs igaza az óvónőnek, lehet megnyugodni :)
és engedje meg egy gondolatot, légyszíves ne nevezd az autista viselkedést deviánsnak, ez már nekem sértő! nem deviánsok, ők egészségesen, agyilag nem sérültek, egyszerűen másképp működik az agyuk
válasza:Kedves kérdező!
- egészséges gyermek, mégha utánozza is az eltérő viselkedést, ez nála sosem lesz tartós, csak átmeneti.
- Meg kell különböztetnünk az autisztikus VONÁSOKAT az autizmustól. Ez utóbbi egy idegi fejlődési rendellenesség, illetve másság. Autisztikus VONÁSAI neurotipikus (normál működésű) embernek is lehetnek és bizony vannak olyan pszichés hatások, melyek járhatnak hasonló tünetekkel.
- Az autizmus egy tünetEGYÜTTES, nem korlátozható egy-két tünet jelenlétére. Alapvetően 3 területet érint. (kommunikáció, kölcsönös szociális interakciók, és rugalmatlan (olykor kényszeres) viselkedés mintázat.
Ha a három terület nem érintett, akkor nem beszélünk autizmusról, csak nagyon ritka esetben állhat fenn ennek atipusos formája.
A dühroham, a beilleszkedési nehézség nagyon sok más pszichológiai állapotnak is tünete.
Egy viszont biztos: a gyerkkel jelenleg baj van, nem érzi jól magát, tüneteket produkál. Mindekttő elég alapos indok arra, hogy szakemberhez forduljatok!
A megfelelő szakember (klinikai pszichológus, pszichiáter, gyógypedagógus) segít differenciálni a lehetséges okokat és terápiás lehetőséget ajánl.
Ebben nem az integráló óvoda a "hibás" és nem az esetlegesen autista csoporttárs.
Komplex vizsgálatot javaslok, ha az idegrendszeri okok kizárhatóak valóban, akkor bevonva az egész családot. Amellett, hogy a gyermek temperamentuma genetika, sok hatás éri a környezetből is. (pl apa viselkedése a frusztrált helyzetekben)
pszichológus édesanya
válasza:Köszönöm a válaszokat! Mindenképpen látni fogják szakemberek, mert én is érzem, hogy valami nincs rendben a fiammal. Tisztában vagyok azzal mit jelent az autizmus és spektrum zavarok. Nem produkál tüneteket mind a három területen. Nagyon nehéz leírni milyen is valójában...:(
Meg vagyok ilyedve, mert eddig nem volt vele semmi gond, kognitiv funkciókban, kommunikációban és szociális kapcsolatokban is napról napra fejlődött. Láttam már autista és hypoxias gyermek dührohamát is, nem hasonlít arra...amikor ő mérges, annak oka van(mindig más), amin más gyerek (felnőtt is) bosszankodna, tehát nem pl egy megszokott rutintól vagy számára felállított törvényszerűségtől való eltérés,vagy konkrét szituáció (zaj, hang, illat) váltja ki a "dührohamot". Csak egy pár példa: nem tudja levenni a filctollról a kupakot/nem éri el az ágy alatt a labdát/nem tudja kibontani a ropis zacskót(mindezt mondjuk második próbálkozásra), rögtön mérges lesz, és azokat a szavakat,mndatokat, gesztusokat utánozza amit az apja szokott amikor dühös.Nem visít, nem csapkod, nem örjöng, hanem fennhangon magyaráz,olyan mintha túlreagálná a problémát. Nem mindig viselkedik így, vannak napok amikor teljesen kiegyensúlyozott.De igazából nem is ragozom tovább mert ennyiből nehéz véleményt mondani.
Kedves pszichológus anyuka! Meg tudnád mondani 4 éves gyerekeknél miből áll egy ilyen vizsgálat(szakértői)? Milyen módszereket használnak? Mit néznek, miket vizsgálnak, hogyan? Egy szakértő egyértelműen meg tudja azt mondani, ha konkrét oka van a viselkedészavarának (pl. hogy az apja is rögtön üvölt ha baja van)?Tudnál ajánlani olyan oldalt, ahol jól leírják a viselkedészavarokat és okait,esetleg esettanulmányokat közölnek(milyen hatások milyen zavart váltottak ki), gyerekpszichológiával foglalkoznak és inkább szakmai jellegűek(tehát nem anyukáknak írnak) ? Előre is köszönöm!
Kedves második válaszoló! Sajnálom ha sértésnek vetted a deviáns szó használatát, igazából nem értem okát. Először is ha elolvasod, nem az autistákra használtam, hanem a "viselkedés" szó jelzőjeként. Másodszor is, nem érzek nagy jelentésbeli különbséget az általad használt "másként működik" és a deviáns (a normálisnak elfogadottól eltérő) szó között, főleg ha azt nézzük, hogy a deviáns szó (általánosságban használva) nem feltétlenül jelent negatív eltérést a normálistól. De még egyszer, nem akartalak megbántani!
válasza:Kedves Kérdező!
A komplex vizsgálat úgy néz ki, hogy megnézi pszichológus és szükség esetén pszichiáter és/vagy neurológus, gyógypedagógus, ha valamilyen részképesség zavara felmerül, mozgás zavara esetén konduktor.
Önmagában a pszichológiai alapvizsgálat legalább 3-5 alkalom, ha alapos a kollega. Ebben benne van a szülőkkel felvett interjú, a gyermek megfigyelése szabad játékhelyzetben, majd bizonyos tesztek felvétele. Ezek a tesztek lehetnek értelmi funkciókat mérők (IQ teszt) és lehetnek személyiség vizsgálatok. (speciális rajztesztek, világjáték, projektív tesztek).
Ha a kisfiad problémája lélektani eredetű, akkor ezekkel a vizsgálatokkal és a megfigyeléssel fel lehet térképezni az okokat és a probléma dinamikáját.
Azt azonban nem árt tudni, hogy a személyiség bizonyos részei, a temperamentum, a reagálási mód és az érzékenység, sérülékenység jó része genetika. Ez határozza meg, hogy a gyermek miképpen fog reagálni az őt ért külső hatásokra. (pl hiába az apának az impulzív viselkedése, ha a gyermek temperamentuma egy "buddha" természet. Az, hogy milyen tünet jön létre a külső hatásra, a gyermek inkább kifelé vezeti le a nehézségből adódó indulatait, vagy befelé irányítja őket, szintén temperamentum kérdése. Előző esetben jön létre a viselkedés zavara, ami 4 évesen inkább oppozíciós zavar és nem magatartászavar. Ha befelé irányul, akkor viszont ez szorongás, depresszió, tickek, dadogás, kényszeres viselkedés formájában jön elő. A típusa szintén a genetikai hajlamtól függ. (ha valaki hajlamos a dadogásra idegrendszerileg, akkor a trauma nála ezt a hajlamot előhozza)
Szakirodalmat mellékelhetek, de a kérdés, hogy ezzel előrébb lesztek-e. Ez egy olyan út felé visz el esetleg, ami az érzelmi megélést az ún. intellektualizálás felé viszi, tehát a valódi probléma megoldatlan marad.
Jobban jártok, ha ti szülők is részt vesztek családterápiában, ahol komplexen foglalkoznak a problémával. Apa pedig megtanítható a helyes indulatkezelésre is. Erre is van módszer.
Ajánlom mégis Ranschburg tanár úr kiváló könyvét: a "Félelem, harag, agresszió"-t. Emellett linkelek egy szakmai tanulmányt, ami a neten is elérhető, de kérdés, hogy előrevisz-e a szakirodalom olvasgatása.
Nagyon szépen köszönöm a válaszodat! Nagyon korrekt volt, megértettem. A link is szuper.
A célom természetesen a probléma megoldása. Azért kértem tőled, hogy szakmai linket/könyv címet küldjél, mert foglalkozásom révén képes vagyok "feldolgozására". Soha nem diagnosztizáltam a gyerekemen, mindig szakértőre bíztam ha beteg volt, most sem fogom azt tenni, és a hozzáértők véleményét maximálisan elfogadom csak megúntam, hogy az ovónéni hímez-hámoz, a óvodai pszichológus sem mond semmi konkrétat(érthető, mert nem lenne felelősségteljes kihelentéseket tenni), a neten is csak olyan írásokat találtam amik "virágnyelven"írják le azokat a dolgokat amikkel eddig is tisztában voltam. Vannak tippjeim mi vezethetett arra, hogy a kisfiamnál gondok vannak. Célom ezzel csak az, hogy jobban megértsem mi zajlik le a buksijában és tudjam mi a helyes reakció részemről amivel a korrigálás útjára léphetünk ( ha a kiváltó okra irányuló feltevésem helyes). A bizottság szeptemberben lesz, elég hosszú idő, és sajnos ismerve a mai egészségügyi helyzetet nem vagyok biztos abban, hogy tudnak ránk elég időt fordítani.
Mivel te vagy az első ember aki megértette mire vagyok kíváncsi(anélkül, hogy egyáltalán normálisan le tudtam volna írni :D) szeretném megkérdezni tudnál-e annyi időt rám szánni, hogy privátban vázolnám a teljes szitut, mi a feltevésem és te mint szakember csak annyit megválaszolnál, hogy helyes lehet-e amire gondolok, és pár tanácsot adnál hogyan tudnánk elkezdeni korrigálni. Tisztában vagyok azzal, hogy csak "lehet"-ben fogsz beszélni, mert látnod kellene őt, így természetesen nem diagnózist várok tőled! Remélem nem veszed tolakodásnak!
válasza:Kedves Kérdező!
Amit így virtuálisan segíteni tudok, szívesen megteszem. Ez arra lesz elég, hogy kitaláljuk közösen milyen úton induljatok el. Még most is úgy gondolom, hogy a kisfiad viselkedésének a megértését nem a szakirodalom fogja előre vinni, hanem a közös terápia. A kisfiad érzelmei részben a ti érzelmitekre adott reakció, viselkedése egyfajta tünet, amit úgy tudtok igazán megérteni, ha a saját érzéseiteket, reakcióitokat sikerül tudatosítani első lépésben. Ez nem egyszerű út, mivel szépen lassan, de át kell lépni azokat az önvédelmi gátakat, melyek védik az egót.
Természetesen írhatsz privit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!