Ha valaki tehetné örökbe fogadna egy kisgyermeket? Kb- 4-5 évest.

Én nem tudnék örökbe fogadni. Akkor sem, ha nem lehetne sajátom. Úgy érzem, nem tudnék egy idegen gyereket sajátomként szeretni, nevelni.

És félnék attól is, hogy mit hordoz a génjeiben. Mert a nevelésen kívül a gének is meghatározzák egy ember személyiségét életét...

De ez csak a saját véleményem, érzésem. Minden tiszteletem azoké, akik képesek örökbe fogadni.

Neked nem lehet sajátod?

Amíg nem beszélsz erről a férjeddel, addig hiába gondolkodsz rajta, mert lehet, hogy teljesen elzárkózik tőle... Beszélj vele erről! :)

érdekes, hogy az embernek vannak néha ilyen feltörő megérzései... nekem is néha, bár én tudom, hogy a családom ebben nem menne bele.Pedig megtehetném.

Arra gondoltam, hogy ha talán örökbefogadást nem is, de árvaházi pártfogást talán lehetne..hogy kihozni napokra, ünnepekre stb egy ilyen kisgyereket.

Nálunk a családban van ilyen (régi)történet:

Nagynénémnek nem lehetett saját gyermeke, ezért egy ismert, de igen nagyon szegény sok gyermekes családból elhoztak egy kisfiút, akit később a nevükre is vettek.ez a fiú már közel 60 éves, neki a szülei a nagynénémék voltak.(sajnos tavaly mindketten elmentek)

egy-két évre az adoptálás után, hogy legyen egy "testvére" is a fiúnak, ugyanabból a faluból, hasonló körülményekből elhoztak egy kislányt is.Ő viszont nem sokáig volt a családnál. Kezelhetelen volt, lopott, hazudott, nem fogadott szót, mindig a fejükhöz vágta, hogy te nem vagy az anyám..és állandóan elszökött.Úgyhogy őt nem vették a nevükre, bár hazaszökése után még évekig pártfogolták,addig, amíg a lány látogatta őket, aztán az is elmaradt.Igy lett csak egy fiuk, aki viszont teljesen saját gyermekként nőtt fel,és amikor a szülők elmentek,talán jobban elsiratta őket, mint egy elkényeztetett saját.

ezt csak tanulságként írtam,nagyon meg kell gondolni az örökbefogadást.Segíteni másképp is lehet.

Én ekkora gyereket nem fogadnék már örökbe...:(

Nekem az egyik tesóm örökbe lett fogadva 3 és fél évesen, hát sokat lehetett rajta javítani, de teljesen nem lehetett kitörölni ami addig érte hatás.

A gyermek alapszemélyisége élete első évében vagy lazábban nézve élete első 3 évében alakul ki, utána már csak csiszolni lehet rajta.

Addigra "megtanulja" hogy a világ szép és jó és ő értékes ember benne és bízhat másokban vagy pedig az ellenkezőjét,hogy az élet szenvedés és mindig félni kell vmitől. Sajnos az én öcsém ez utóbbit tanulta meg..később is rengeteg probléma volt/van vele..

Kábítószerhez is fordult, nem illeszkedik be a társadalomba stb. Érdekes módon másik tesóm, és én hogyhogy nem kallódtunk el, mikor ugyanazok az emberek neveltek minket?:(

Szóval nem egyszerü és ugyanakkor sajnálom is és sokszor beszéltünk erről öcsémmel és ő is mondja h szeretne olyan lenni mint mi de egyszerüen nem képes rá :(

Szia!

Én sem tudom, mik a feltételei ennek. És régebben, mikor úgy gondoltam, nem lesz gyerekem, mert "kifutok az időből", nekem is megfordult a fejemben. Azóta van egy kisfiam, tavasszal 4 éves lesz.

Olyan furcsa érzés mások életébe "belebeszélve" ilyen horderejű tanácsokat adni... De mégis, látva az elmúlt majd' 4 évemet, azt mondanám, ha lehet, előbb legyen egy saját gyermeked. 4-5 éves kisgyereket előzmények (tapasztalatok) nélkül vállalni elég kemény.