Mit lehet ilyenkor tenni?

Az nem alternatíva, hogy a barátod innentől normálisan viselkedik és tanul??

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha nem lenne hová mennem, nem lenne miből élnem és valaki befogadna, annak nem mennék direkt az agyára, hanem megbecsülném, amíg még van, aki segít. Azért egy nagymamának odáig eljutni, hogy intézetbe adja a saját unokáját, nem kevés dolognak kell történnie. Egyetértek az elsővel... ha nem akar a haverod intézetbe kerülni és utána meg az utcára, akkor becsülje meg azt, amit az élet még hagyott neki és egyrészt viselkedjen rendesen, másrészt tanuljon, amennyit csak tud, mert nemsokára 18 lesz és éhen fog pusztulni a híd alatt! Ideje szembenéznie a ténnyel, hogy ezt osztotta rá az élet, és kihozni belőle a maximumot, mert nem mindig van második esély!

ha megváltozna akkor elkerülhetné az intézetet, és talán a nagyszülők is értékelnék az igyekezetetét. beszélj vele! az ő érdeke!