Nem latom a gyerekvallalas jo oldalat, mindenki azt mondja milyen jo de csak a faradt ideges szuloket latom a visitozo gyereket a problemat azt hogy a szuloknek gurizni kell es hogy meg munkat is nehez talalni ha van gyerek. Mi jo van ebben?

A gyerekvállalás jó oldala a gyerek, a negatívuma pedig a vállalás. Bizony fel kell vállalni bizonyos problémákat, amelyek gyerek nélkül valóban nem léteznének.

Ha házasságban élsz, akkor is fel kell vállalni az együttélés problémáit, amelyek nem léteznének, ha egyedülálló lennél.

Ha egyedülálló vagy, fel kell vállalni olyan problémákat, amelyek nem léteznének, ha házas lennél, mert együtt könnyebb lenne megoldani.

Ha árva vagy, más problémákkal kerülsz szembe, mint akinek élnek a szülei, legyenek azok jó vagy rossz szülők. Satöbbi - satöbbi...

Az élet csupa-csupa vállalás, jó és rossz döntések, vállalások sorozata, de sosem csupán jó vagy rossz.

Egyébként, hogy konkrét választ is adjak neked az én életemből: a leendő férjem kedvéért felmondtam az állásomat, elköltöztem egy teljesen ismeretlen helyre úgy, hogy én nagyon ragaszkodom a szüleimhez. Jó döntés volt? Nem. Néhány hónapot sajnáltam magam, aztán rájöttem, ha így folytatom, depressziós leszek, pedig ez nagyon távol áll tőlem. Ma már eltelt közel 15 év, szeretnek itt az emberek, én is szeretem őket, megbecsült tagja vagyok a helyi társadalomnak. Jó döntés volt? Igen.

Vagy a gyerek. Hosszú évekig elzárkóztam a gyerektémától, nem olyan okokból, mint amit te írsz, de sose éreztem, hogy húúú, de vágyok anya lenni. A férjem mindig is szeretett volna gyereket. Aztán egyszer azt mondtam, jó legyen, majd csak lesz valami. Most van egy 4,5 éves fiam, aki bár tartósan beteg, és rengeteg gond van vele, mert mindemellett kivételes intelligenciával rendelkezik, 4 évet voltam vele otthon, mert nem vettek vissza dolgozni, rengeteg lemondásba és pénzbe kerül, de ha lehetne választani, akkor is őt választanám, az összes problémájával, a zavarbaejtően okos meglátásaival és kérdéseivel. Mi a jó ebben? Lehet, hogy neked semmi, de én szeretem őt, és nem cserélném el a mostani problémás életemet, az ehhez képest problémamentes 10 évvel ezelőttiért!

Én sem tudtam elképzelni egészen addig, amíg nem lett gyerekem. Ugyanígy voltam mint te, hiába mondott nekem bárki bármit, én is csak ezeket láttam amiket leírsz.

Mondták, hogy meg fogom bánni, ha nem szülök, stb., de én akkor sem tudtam elképzelni a jó oldalát.

Aztán megszületett a kisfiam...

Hát, mondhatom, hogy ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem (azóta várom a kistesót) :).

De ha nem lett volna, akkor sem bántam volna meg, mert fogalmam sem lett volna róla, hogy miből maradok ki.

Ezt tényleg nem lehet így kívülről látni, legalábbis én nem láttam azelőtt soha.

És mindig azt gondoltam, hogy aki nem akart gyereket és mégis lett neki, csak azért mondja, hogy jó, mert már nem mondhat mást, mégse mondhatja azt, hogy hú, de megbánta.

Hogy mekkorát tévedtem... :)!!!

Amíg nincs saját gyereked, csak ezt látod. Nem tudod, milyen, amikor odabújik és csak te tudod megnyugtatni, amikor először megfogja az ujjadat, amikor csak úgy szuszog melletted, amikor először mosolyog, amikor nevet valami bohócságon, amikor először megcsinál valamit, amit tanítottál neki, stb.

Én nem vagyok nagy gyerekbarát, nyíltan bevallom, hogy más gyerekével nem tudok mit kezdeni, de a saját az teljesen más. Vagy kipróbálod és megtapasztalod, vagy sosem fogod érteni.

Én például nyelvészként nagyon élvezem a gyerekeim nyelvfejlődését. Olyan hihetetlen logikusan tudnak gondolkozni és ez megjelenik a beszédben is. És tök jó érzés az is, amikor a 3 éves fiam azt mondja, milyen csinos vagy anya, mert éppen szoknyát vettem fel. Jó érzés újra felfedezni a világot a gyerekek szemén keresztül.

Persze fárasztó és gürizni kell, de mondta bárki is, hogy ez nem ilyen?:-)