Hogy kezeljem az ilyen helyzeteket 4,5 éves kisfiamnál?

Mindig is erős akaratú, igen eleven gyerek volt, átlagon felüli IQ-val, mély érzékenységgel. Másfél éve diagnosztizáltak nála idegrendszeri fejletlenséget, ami a mozgásbeli problémáin (egyensúly-zavarok, rossz szem-kéz koordináció, "ügyetlenség", figyelemzavar) túl a viselkedésére is kihat. Járunk TSMT tornára, ami a mozgásán sokat segít, de a "viselt dolgaira" nem hatott eddig. Csak példákon keresztül tudom leírni, miről van szó: már a reggelünk úgy indul, hogy kérvényt kell benyújtani, hogy elmenjen mosakodni, pisilni, felöltözni, és ez igaz bármire a nap folyamán, bármin képes nyafogni. Legalább 3x kell feltennem egy kérdést, mire válaszol rá, és sokszor nem tudja ezek után sem visszamondani, mit is kértem tőle. Ha utcán vagyunk, ezer mérföldekre előre szalad, és nem érdekli, hogy lát-e. De ami ennél is jobban aggaszt, hogy vannak bizonyos "kitörései" (látszólag ok nélkül-talán mikor elfárad), ami úgy néz ki, hogy egyik pillanatról a másikra tör-zúz, rohangál, hangosan kiabál, röhögcsél. Azon már túltettem magam, hogy hogyan néznek ránk emiatt pl a játszón, de nem tudom, ilyenkor hogy segíthetnék neki? Mert oké, hogy a játszóról fogom, és hazaviszem, otthon beküldhetem a szobájába, kaphat büntetést (megvonást vmitől, amit szeret), kapott már a fenekére is, ilyenkor nem hat rá semmi. Meg kell várnom, míg lehiggad. Próbáltam erről beszélni vele, olyankor bocsánatot kér, és olyasmiket mond, hogy "szeretek rossz lenni", "nem tudom miért csináltam, várj anya, míg elmúlik". Oké, de mit csináljak ilyen esetben pl egy boltban, vagy vendégségben, vagy egy étteremben? Próbálok Vele külön programot is csinálni (van egy két éves öccse, szeretik egymást nagyon), minden héten torna után vagy akár ezen kívül is beülök Vele pizzázni, fagyizni. De nem lehet egyszerűen leülni vele, mert 2 perc múlva már köröz az asztal körül, hangoskodik, fetreng, pedig olyankor csak rá figyelek. Nem állhatok fel az asztaltól, míg tán ki sem hozták a kaját, hogy akkor ennyi volt fiam... Ti ezt hogy kezelnétek?

Kitolódott dackorszak megkoronázva az idegrendszeri éretlenséggel? Mert erre sem lehet mindent ráfogni. Már egyszerűen elfogyott a tudományom. Tudom, hogy a következetesség, türelem és sok szeretet rengeteget számít, de úgy tűnik, nálunk már nem elég. Egy ilyen idős gyerekkel azért már nem kéne, hogy egy egész nap küszködés legyen. Összeszorul a szívem, mikor másokat látok nyugodtan sétálni az utcán, vagy együtt megenni egy sütit egy kávézóban. Nekünk mikor lesz ilyen?:( Kérlek, segítsetek!