Mi tennél ha rossz tanuló lenne a gyereked?

Sose voltam jó tanuló, ígérhettek nekem akármit... Kb 10 évesen rájöttem, hogy minek erőltessem magam az 5ösért, mikor 0 tanulással megvan a 2-3mas.

Jelentem, most vagyok 12.es egy nyelvi előkészítő osztályban (jövőre érettségi) az év végi bizonyítványom teljesen összevisza, van 2db 5ösöm is, azokból a tantárgyakból amik érdekelnek. Most raktam le az előrehozott érettségit informatikából, szintén 5ösre. Attól még, hogy m vagyok jó tanuló (sose voltam) nem vagyok hülye. És örülök, hogy a szüleimnek ezt sikerült felfogniuk és nem pozoftak fel minden 4esért a bizimben... 18L

Ha értelmes a gyereked, akkor semmivel se kell motiválni, mert be fogja látni magától, h tanulni érdemes. Értelmes gyereknek már elég korán vannak céljai és fel tudja fogni, h azokért tenni kell, esetleg lemondásokkal jár. Vagy tanulni, vagy sportolni vagy énekórákra járni, mikor a többiek játszanak.

Ha a gyereked ostobácska, akkor adhatsz neki csokikát, matricát a piros pontért, 50 ropis vásárlási utalványt, akkor se fog tanulni, hanem csalni fog, puskázni, h meglegyen az 5-ös és megkapja a jutalmat tőled. Magyarul az ostobaságra nincs orvosság.

4-essel ne foglalkozz, mert szóra sem érdemes a butasága...

Nekem nagy lecke volt, hogy 8. osztály utáni nyáron egy boltban kellett ácsorognom eladóként filérekért. Nem voltam jó tanuló, mert nem érdekelt, de az a nyár nagy pofon volt (én akartam dolgozni, senki sem kényszerített), megfogadtam, hogy tanulni fogok, mert nem akarok ilyen munkát végezni. Végül minden jól alakult :)

Hát nekem soha nem mondtak semmit, nem szidtak le, ha egyest kaptam, nem is ösztönöztek semmivel. 17 éves vagyok most, iszonyat lusta és utálok tanulni, nem is nagyon erőltetni meg magam, a házim is csak úgy-ahogy van kész, sőt elég sokszor anyával csináltatom meg ( :D ), de azért annyi eszem van, hogy felfogjam, magamnak tanulok, ezen múlik, azaz rajtam múlik az egész jövőm, ezért mégis próbálok jó jegyeket összehozni, az átlagom mindig 4 fölött van, nem tartom magam hülyének, összességében a jegyeim sem rosszak (és nem is puskázok soha:D).

Egyébként egy elég erős gimibe járok, német C2 és angol B2 nyelvvizsgám van, de az angolt csak másfél éve tanulom, a cél ott is a felsőfok. Mindenképp szeretnék egyetemre menni.

Van egy bátyám, ő a Pécsi tudományegyetemen tanul (méghozzá jól), mindig kitűnő volt, és szintén egy nagyon jó gimiben színötösre leérettségizett. És neki is van 2 nyelvvizsgája. Ő ugyanígy lett nevelve, mint én, azaz őt sem szidták le semmiért, ami sulival kapcsolatos, sőt ha egyest kapunk, anyukánk mindig mondja, hogy "nem baj, előfordul". 5. osztályban amúgy a félévi bizonyítványomba még kettesem is volt töriből, azért sem kaptam semmit, pedig 5.-ben azért az nem semmi. Persze év végére kijavítottam és azóta sem volt ilyen rossz jegyem a bizonyítványban.

Na szóval szerintem ha valakire ráhagyják a tanulást, az nem rossz, ettől a gyerek ugyanúgy tanulhat, sőt még jobban is. Egyszer-egyszer mondta anya, hogy tanuljak.. na én allergiás voltam/vagyok a tanulás szóra és amikor épp "lázadtam", már csak azért sem tanultam, ha azt mondta. Jobb mindenkinek, ha egy szót nem szól a suliról.

Egyébként azt hiszem, engem az ösztönöz leginkább, hogy ne okozzak csalódást. Sohasem keltettek a szüleim olyan érzést bennem, hogy nem büszkék rám, inkább az ellenkezőjét. Mégis bizonyítani akarok. Azt hiszem, a bátyám is így volt vele mindig, ma is. Ha rosszak a jegyeim, tudom, hogy anya szomorú, csalódott, még ha nem is mondja.. Ez nekem is nagyon rossz érzés. Nálunk ez mindig így működött, bármi rosszat csináltam, nem kaptam büntetést, csak tudtam, hogy csalódtak bennem és ez sokkal nagyobb büntetés volt, mintha szobafogságot kaptam volna vagy nem nézhettem volna TV-t stb.

Szerintem minden a kiskori nevelésen múlik.

ne most rágodj ezen még ,amugy nálunk a jó bizonyitványért jutalom jár ,most pl volt vidámparkba vitük el ökett,örültek

neki.