Diagnózis: Pervazív fejlődési zavar. Miért várja mindenki az autizmus diagnózist?

Ki vizsgálta a koraiban? A leírtak alapján én nem tartom ezt indokoltnak. Mivel magyarázták a diagnózist?

2 évesen nem kell még beszélni! 3 éves kor fölött van a megkésett beszédfejlődés kritériuma.

A hiperaktivitás és figyelemzavar szintén nem tartozik ebbe a kategóriába, bár valóban vegyülhet autival is. Önmagában a sorba rakás kevés.

Szociális reciprocitás milyen? Nem verbális kommunikáció?

Nagyon korán kapott bélyeget, én azt hittem, hogy markáns tünetei vannak. Ez kevés szerintem, de persze én nem láttam a gyereket. Hány alkalommal látták?

Mennyit és milyen szerepjátékot játszik? Kortársaival milyen a kapcsolata?

Kommunikál veled (nem beszédben)? Hogyan hozza tudomásodra, hogy éhes vagy szomjas vagy hogy szeretne egy játékot?

Utolsó vagyok, most olvasom, hogy még csak 2 éves. Nálunk a családban van több gyerek is, aki 2 évesen nem beszélt, már iskolások és tökéletesen jól vannak. Az én egyik fiam is sorrendbe rakott dolgokat, ő is jól van.

2 évesen meg még nem kell másokkal együtt játszani és a szerepjáték is inkább 3 éves korban kezdődik.

Másik fiam szintén pervazív zavart kapott, 3 éves volt akkor, azóta fél év telt el, sajnos autizmus lesz belőle úgy tűnik, de neki sokkal több tünete van, mint amiket te leírtál.

Eredeti kérdésedre válaszolva: sokan azért várják a diagnózist, mert így választ kapnak arra, hogy mit miért csinál úgy ahogy a gyerek és hogy a hagyományos nevelési módszerek nála miért nem működnek. Amikor egy gyerekről kiderül, hogy mi a baja, onnantól kezdve el kell indulnia egy elfogadási folyamatnak és csak akkor tudod elkezdeni a gyereket úgy kezelni, nevelni, fejleszteni, ahogy az számára megfelelő. Te még nem vagy benne ebben a folyamatban és drukkolok, hogy ne is kerülj bele!

Nézd, továbbra sem láttam a gyereket így nehéz bármit mondani. Ki vizsgálta a koraiban? Értett az autizmushoz? Nálunk is gyanú van, de nagyon óvatosak ezzel, mert sok minden változik még ebben a korban. Nekem a auti szakértő azt mondta, hogy nagyon kicsi még 2 évesen. Már lassan egy éve járunk és még nincs diagnózis az ellentétes tünetek miatt.

Az eljárás nagyon ocsmány volt veletek. Egyrészt ilyen komoly dolgot mindig szóban kell közölni először a szülővel szépen finoman, de határozottan, figyelni arra, hogy a szülőnél ez komoly sokkot, gyászreakciót okozhat. Pszichológus vagyok, nekem is olykor rossz hírt kell közölnöm, de ezt nagyon kíméletesen igyekszem tenni, akár több alkalmat rászánva.

Az autizmushoz kell a 3 terület (szociális, kommunikáció, viselkedéses) érintettsége. A szakvéleményben ennek a kifejtése megvan?

Én biztosan bemennék személyesen és ezt átbeszélném. Jobb inkább egy diagnózissal várni, amíg differenciálódnak az okok, mint kiadni egy bélyeget, ami miatt a gyerek intézményváltásra is kényszerülhet, a szülő pedig segítség hiányában összeroppan.

A szemkontaktus zavar a figyelemhiányos kórképeknél is fenn áll. 2 évesen nem kell a társakkal együtt játszani. A szófogadatlanság is a korral jár, illetve lehet alkati is.

Ez még mind kevés, nagyon kevés. Persze lehet auti, én ezt nem zárhatom ki ránézés nélkül. 2 évesen viszont nagyon markáns, differenciált tünetekre lehet ezt kiadni. Én elvinném a Vadaskertbe egy vizsgálatra. Ha ők is ezt mondják függetlenül, akkor el lehet hinni a diagnózist.