Segítség! 22 hónapos kisfiam még mindig nem alussza át az éjszakát, sőt, egyedül elaludni sem tud? Folyt. Lenn.

Nem tudok jó tanáccsal szolgálni, ez nálunk is így van. Csak nálunk a nagy már 3 éves és meg is toldja: Most hozzám miért nem jössz sirámmal? Meg a pisilni kell, szomjas vagyok... És aztán: most akkor nem adsz nekem inni? , mintha én lennék a világ legrosszabb anyukája, aki szomjaztatja a gyerekét.

Mondjuk a nagy már átalussza az éjszakát, de kb ennyi idős volt mikor először történt.

De a kezével most is matat és vagy elalszik egy idő után, vagy én is lefogom neki és akkor elalszik.

Nem könnyű, mert egymást szórakoztatják.

Álatlában úgy szokott lenni, hogy előbb elaltatom a kicsit a nagy addig az apjával van és csak akkor mehet a szobába ha a kicsi alszik. Éjjel megha mindkettő felébred, akkor villanyt kapcsolok, kiabálok egy kicsit és akkor mindkettő visszamegy aludni.

Sajnos én ehhez nagyon hasonlót éltem át, élek át a gyermekeimmel. A nagyobbik (fiú) kábé másfél éves volt, amikor egyszerűen nem aludt már el esténként (addig igen, rendesen, sokszor magától), és a párom elég buta módon rászoktatta, hogy a vállán alszik el, illetve kétéves korától már csak úgy aludt el, hogy a párom vele aludt (ez cirka egy év teljes szeparációt jelentett a férjemtől)... Ha nem így volt, nem volt éjjelünk... Aztán próbálkoztunk köztes módszerekkel, sokszor aludt velünk is, vagy fele-fele alapon velünk is, az ágyában is... Egy pokol volt, ami most, 4,5 évesen ért véget. A második gyermek (lány) érkezése után mi már komoly kanosszát jártunk a bátyusnál a rendszeresítésért, és akkor jött a közbülső megoldás, amiből nekem elegem lett. A kicsi rendesen aludt, kelt, ahogy kell, de együtt nagyon ritkán tudtak csak aludni... (Kicsi lakás van, nincs külön altatásra hely.) Pár hete viszont a nagy egyik napról a másikra elment magától aludni, az apja jelenlétének igénye nélkül, életében először! - és ugyanebben a pillanatban a kicsi kezdte el azt (most másfél éves!!!), amit a nagy, ugyanazzal a koreográfiával... Csak most nem hagyom, hogy vállon aludjon el, illetve mindig az ágyában kell tegye. Következetesebb vagyok vele, mint a bátyjával, de ha újra át kell élnem újabb 3 év totális esti rettegést, akkor inkább Dunának megyek... (Jó alvók egyébként, csak addig az állapotig kell eljutni...) ---

--- Hogy mit lehet tenni? Én ezeket a tanácsokat kaptam: addig ott lenni, míg elalszik (na, de amíg ott vagyok, nem alszik el); hagyni üvölteni (ez a mai egy órás üvöltéssel végül is sikeresen zárult, elaludt); illetve nappal többet lenni vele, sokat szeretgetni, foglalkozni vele, kifárasztani (most a tél miatt a kimászkálás szabadba nem könnyű, lehet, hogy ez okozza a tüneteket, de ez folyamatban)...

Érdemes megpróbálni mindegyiket, nem írtad, mennyit vagytok együtt, mennyit van az apjával, mennyit van más gyerekek társaságában? Mennyit mozog, milyen a temperamentuma? (Kreatívabb gyerekek pl. rosszabbul alszanak, lehet, ez van nálunk is...)

Egek, megválaszoltam a saját kétkedéseimet, mikörben írtam.:D

Remélem, tudtam segíteni??? Bocs, hogy hosszú voltam... :)

[link]

Előző vagyok, ezt olvasd végig!