Mi számít rossz gyereknek?

Hű. A mi lányunk igazi tejbetöknek van minősítve, hasonló tulajdonságokkal, mint a fiad. :)

Ő nagyon nyugis természetű, szívesen lapozgat könyveket akár egész nap, velem is szuperül játszik (játékkonyha, duplo, és persze-persze könyvek minden mennyiségben)? de önállóan is nagyon jól feltalálja magát. Sok szerepjátékot talál ki, egész nap jön-megy, segít nekem, amiben tud, sétálunk, kérdez-tanul. Nem egy feje tetején állós, egész nap rohangálós kisgyerek, inkább csendes-üldögélős, de gyerektársaságban szuperül elvan (most kezdi a bölcsit), játszik, feltalálja magát, élénk, vidám, csak éppen nem rohangál ész nélkül. Sokszor visongat ő is, főként ha nagyon vidám, meg ha mi nyomorgatjuk picit, akkor meglehetősen hangosan kacag, sikongatva, de hát gyerek...

Előfordul hiszti, mindig olyan jellegű, hogy nem tudta megcsinálni ezt vagy azt (pl. önállóan bekötni a cipőjét :P - még nincs két éves, hogy is tudná, de nagyon szeretné), ilyenkor nálunk is van büntisarok, duzzog picit, utána elmúlik.

Soha nem pakol ki semmit, nagyon régóta tudja, mit honnan vehet ki, mihez nyúlhat - egy szó mint száz, nálunk meg az van, hogy ő túl jó. És én meg ettől borulok ki. :)))

Mindegyikőjük jó, ahogy van szerintem. Egyéb elvárásokat nem érdemes rájuk projektálni, elfogadni kell és szeretni - nagyszülőként meg pláne ennyi a teendő, nálunk anyumék hála Istennek ilyenek is. A barátok szokták mondogatni, hogy juuuj, ez a kiscsaj milyen kis csendes... Hát én nem bánom, őszintén szólva: okos, nagyon-nagyon okos, szép, vidám, és akit ismer-kedvel-szeret, azzal aztán remekül el is van, és kiereszti a hangját is. :)) Úton-útfélen, utcán, boltban valóban nem.

Én úgy látom, hogy itt nem a fiaddal van a gond (nagyon kis cuki lehet), hanem édesanyád veled való kapcsolatával. Rivalizáció a köbön. Nagyon sajnállak ezért, mert egy jó anya feltétel nélkül elfogad és nem akarja a másikat megváltoztatni. Egy jó nagymama pedig kényeztet és kényeztet, a nevelést pedig rábízza a szülőkre. Emellett hogy lehet azt mondani, hogy egy 2 éves rossz? Rosszul működik benne valami? Eltér valami a korosztálytól? Vagy csak nekünk felnőtteknek más az ideális gyerekről alkotott elképzelésünk?

Nehéz az ilyen nagyit nem szívre venni, de én mégis megpróbálnám neked ezt javasolni. A mama lehet, hogy féltékeny, mert neked fiad lett, vagy csak arra, hogy felnőtt, önálló nő vagy.

A nevelés mindig a szülő dolga és, ha a mama csak kritizálni képes, vagy úgy érzed, hogy nem szereti annyira az unokát, akkor csak a legszükségesebb időt kell vele tölteni.

Meg lehet kövezni, de szerintem rossz gyerek nincs.

Van sajnos sok neveletlen gyerek,de az a szülők hibája. Van nehéz természetű fióka, de azzal meg kell békélni, hogy ilyen jutott, és igyekezni megtalálni a személyre szabott nevelési módot.

A fiad egyik sem. Amit leírtál az alapján egy normál kisfiú még ráadásul a könnyebbik természetű fajtából.

Nálunk is ez van: anyukám lányos mama, én fiús. Sose mondata őket rossznak, de sok olyan dolgot nem ért, ami egyszerűen a fiúkkal másképp van.

Valahol az anyukáddal való kapcsolatodban érzem én is a gondot. Ha neked ennyire fáj ez a rosszgyerekezés, megjegyzem joggal, akkor anyukádat kérd meg, hogy ha nála vagytok szóljon közvetlenül a gyerekhez, és kérje meg, hogy beszéljen halkabban, futkosson az udvaron stb...

Te is tanítgathatod arra, hogy nagyi erre-arra érzékenyebb. De igazán csak akkor tudnának egymáshoz csiszolódni, ha nélküled is lehetne a nagyinál. A gyerekek így tudják meg hogy pl. amit otthon szabad, azt a nagyinál máshogy kell csinálni, de azt is, hogy más esetleg, amit otthon nem tehet meg, az meg a nagyinál lehetséges.

És nagyon fontos, hogy egyikőtök se írja át a másik "várában" érvényes szabályokat. Mindig a házigazda a főnök.