Volt olyan nálatok, hogy a babátok kihagyta mozgásfejlődés során a mászást és most tanulási problémái vannak?

apukám edző 35 éve, és bizony volt olyan tanítványa, aki olyan suta, koordinálatlan mozgású volt, és mikor beszélgetett a szülőkkel, azok elmondták, hogy kimaradt a gyereknél a mászás.

viszont a védőnőm azt mondta, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek, az ő tapasztalatai szerint nincs a mászás kimaradással gond. (már 27 éve a szakmában van)

Szia! Lehet, hogy nem kapcsolódik ide, de a leírásod eszembe juttatta, amit egy az örökbefogadásról írt könyvben olvastam. Azt írta az örökbefogadott gyerekekkel (is) foglalkozó pszichológus-írónő, hogy sokszor vannak tanulási nehézségeik, és leggyakrabban ilyen-olyan „diszesnek” titulálják őket. Ennek ellenére, ha pszichológushoz kerülnek, gyakran kiderül, hogy nincs semmilyen „részképességzavaruk”, hanem a „történetük”, az életük okozza, hogy bizonyos tantárgyakban nem remekelnek. A praxisából felhozott példák közt volt gyerek, akiről az derült ki, azért rossz matekból, mert „utálja” a kivonást – mert az veszteség, és ő már annyi veszteségen ment át (pl. elszakították az anyjától, ide-oda pakolták nevelőszülőknél); egy másik gyerek pedig nagyon penge volt irodalomból, majd kiskamaszként egyszer csak a bukásig rontott – kiderült, hogy egy olyan könyvről kellett volna dolgozatot írnia, ami egy hozzá hasonló sorsú emberről szólt, és az eltemetett múltja lebénította.

Oké, belátom, hogy ez így zanzásítva belemagyarázásnak tűnhet (bár a nő nagyon érti a dolgát, és baromi érdekes és tanulságos élettörténeteket ír le), no meg nálatok „csak” egy válásról és költözésről van szó, de lehet, hogy valami hasonló gátlás lett a lányodban is… Hajrá, derítsétek ki!

Akárki akármit mond, én hiszek abban, hogy a gyerekeknek szükségük van az állandóságra, hogy érezzék, hová tartoznak. Egy válás, akármilyen kulturáltan is csinálják, már önmagában „megreccsenti” a gyerekeket, láttam kamaszokat is, akik teljesen szétestek tőle (pedig azt hinné az ember, már nem olyan kicsik, fel tudják dolgozni).

A beszélgetés nagyon fontos, az, hogy kimondjátok a dolgokat. Simán lehet, hogy a lányod nem azért nem mondja neked a gondjait, mert fél elmondani, lehet, hogy kímélni akar, látja, hogy te is küszködsz, és nem akar terhelni. A másik, hogy nagyon könnyű belecsúszni játszmákba a kapcsolatokban, én a saját, „normális” családi körülményeink ellenére látom, hogy vannak körök, amelyekbe újra és újra belefutunk a gyerekemmel való kommunikáció során. Igyekszem ezeket megszakítani, mert nem építő jellegűek, de baromi nehéz.

Nem szokott rajzolni a lányod? A magukba zárkózó gyerekeknél sokszor a rajzaik árulják el, mik dúlnak bennük.