Akinek a babája késői mozgásfejlődés miatt le volt maradva és spec. Tornára vagy Dévényre járt mennyi idős koráig kellett járni? Teljesen behozta a lemaradást és nem lett belőle semmi hátránya vagy lett valami következménye óvodás kisiskolás korban?

Szia!

Mi 6 hónaposan kezdtük a Dévényt, és 5 hónapig jártunk, addigra érte utol magát kislányom a mozgásfejlődésben.

Nekünk azt ajánlotta a Dévényes, hogy kezdjünk el olyan baba-mama tornára járni, ami ringatásból, lengetésből, nagylabdás gyakorlatokból áll. Tehát szenzomotoros torna jellegű. Csináltuk is egy jó darabig, de nekem úgy tűnt, még egy kis segítség kellene a leányzónak. Felmérettem egy nagyon klassza Alapítványnál. Most havi egy alkalommal fejesztőpedagógiai tanácsadásra járunk, és otthon csinálgatjuk az ott kapott játékfeladatokat. Ezen kívül havonta egyszer tervezett szenzomotoros tornán (TSMT)is részt veszünk, az ott kapott feladatsort heti 4-szer kell végigcsinálni itthon.

Amíóta járunk, ugrásszerű fejlődésnek indult a beszédfejlődése, a kognitív gondolkodása, a szocializálódása. Ha rendesen csináljuk tovább, valószínűleg megússzuk a későbbi iskolai problémákat. Én legalábbis nagyon hiszek ebben.

A lemaradásnak annyiban lehet köze a későbbi tanulási nehézségekben, hogy sokszor minimális oxigénhiány okozza, ami kihat az idegrendszer fejlődésére is. Nálunk ez volt, plusz felszívódási zavar, ami miatt nem kapott lég tápanyagot a szervezete.

A TSMT nektek még korai. De keress olyan baba-mama tornát, ami ezen az elven működik. Ez a teljesen egészséges gyerekek idegrendszerének is nagyon jót tesz.

Nagy részét otthon is tudod csinálni. Plédbe tekerni a babát, kigurítani belőle. Plédben lengetni, emelgetni, nagylabdára hasaltatva gurgatni, höcögtetni. Fejjel lefelé lógatni. De a baba-mama torna jobb, mert úgy állítják össze a gyakorlatsor időtartamát, intenzitását, ami megfelel egy ekkora gyerek igényeinek.

Hát ha mázlid van, vagyis a gyereknek, tényleg nem érzékeled majd a hátrányát.

De hogyha egy baba mozgásfejlődése jelentősen késik, nem juthat hozzá adott életkorban azokhoz a szenzomotoros (mozgást és más érzékszervek észleléseit összekapcsoló) tapasztalatokhoz, amik az átlagosan fejlődő gyerek számára adottak. Nem, vagy nem annyi és olyan tapasztalatot szerez a saját testéről, a térről, mint azok a gyerekek, akik ügyesen kúsznak-másznak, bebújnak asztal alá, ágy mögé, tapintanak követ, műanyagot, szőnyeget...

Ha a fogás is később alakul ki, egy csomó manipulációs tapasztalattól is meg lesz fosztva a kisgyerek.

Pedig a gondolkodás fejlődése ezeken a tapasztalásokon alapul.

Nem azt mondom, hogy értelmi fogyatékos lesz egy gyerek, mert három hónappal később kezd mászni, de nem legyintenék egyszerűen, hanem megpróbálnám pótolni a hiányokat, ahogy lehet.

A neurológus sok esetben csak a viszonylag súlyos idegrendszeri tüneteket értékeli valódi problémaként, ami természetes, hiszen ő orvos, a betegek meggyógyítása a szakmája. A fejlesztőpedagógusoknál viszont megjelennek azok a gyerekek is, akik "csak" figyelmetlenek, bizonytalan a téri tájékozódásuk, ügyetlen a mozgásuk, nem észlelik a hangok sorrendjét és hasonló nehézségekkel küzdenek. És a kezdeteknél sokszor halljuk ezeket a "későn, meg alig kúszott, mászott; hipotóniás volt " mondatokat.

Már csak egy olyan vizsgálat kéne, hogy a teljesen problémamentes gyerekek között tényleg kisebb gyakorisággal fordulnak-e elő ezek a jelenségek. Ha valaki tud ilyenről, megírhatná...