"Normális" a kisfiam?

Az én fiam 23 hónapos és minimális különbséggel, de ilyen!

Mindent eldobál, hiába veszem el 100-szor, szólok rá 1000-szer, akkor is. Ő is,ha dühös, akkor néha veri a fejét a földbe, bár nem üvölt hozzá.

Bár dühöngő rohamai nincsenek, ő inkább hisztizik, sikít, a végén pedig sírni kezd!

Én kezdtem azt hinni,hogy baj van vele, de egyre több anyuka számol be hasonlóról a baráti körömben.

Merem remélni,hogy ez a kor egyik "adománya" és majd lecseng!

A legnagyobb jóindulattal javaslom neked, hogy vidd el a gyermekpszichiátriára egy vizsgálatra.

(továbbiak esetleg priviben)

Sehol nem foglalkoznak ilyen kicsi gyerekkel még, de nem is kel, mert ez a viselkedés tök belefér a normálisba ebben a korban, sőt még hogy nehogy megnyugodj, lesz ez még rosszabb is olyan 2,5éves korára...:-))

Amúgy ne hari, de még egy 2 éves se nagyon tud szórfogadni, nem is érti, hogy ha vmit nem jól csinál, akkor miért kiabálsz, vagy csapsz a kezére, semmi értelme, nehogy egy 20 hós.

Ha vmit nem jól csinál, mutasd meg neki, hogy hogy csinálja, vagy ha olyan a szitu, akkor egyszerűen vedd fel, és rántd ki abból a helzetből, tereld el a figyelmét...még kicsi, légy türelmes, nagyon gáz ez az 1,5-2,5-3 éves kor...

sztem nincs baj a kisfiaddal, és ha nem akarod, hgy rögzüljön nála ez a viselkedés, akkor ne kapjon ki, még akkor sem, ha az életét veszélyezteti, akkor se, mert azt nem érti, még neked kell rá figyelned!!! OLvass pár könyvet, vagy itt a neten...nekem a lányom most 3 éves múlt, és most mondom azt, hogy már érti, hogy ne csináld, mert ez, vagy az lesz. Eddig nagyobb volt a kiváncsisága, minthogy szót legyen képes fogadni..:)

Hisztinél nálunk a melléülés vált be, és mikor már nem tombolt, akkor na gyere, szeretlek, semmi baj, kész, és már bújt is hozzám. Mostmár el is tudja mondani néha, hogy miért volt mérges...ne büntesd, és ne jutalmazd a hisztit, de legyél ott neki, mert ez neki is nehéz, most indulnak be olyan érzelmek, amiket eddig nem érzett, nehezen kezeli saját magát is...:)

A fejét ne verje sehová, olyankor ülj mellé, és próbáld hárítani, megnyugtatni, de had dühöngjön, mond, hogy tudod, hogy dühös, de ilyen nem csinálunk, adj neki egy nagy plüsst, és mutasd neki, hogy azt üsse...

hát kicsit kusza, de remélem kihámozol vmit belőle..

Kedves "Előző hozzászóló"!

"Sehol nem foglalkoznak ilyen kicsi gyerekkel" véleményed nem igazán állja meg a helyét!

A kisfiam 2 évesen kapta az auti diagnózist, és nem is Bp-en valami központi helyen! Hanem vidéken, ééés sajnos nem tévedtek :-(

Kedves Első!

Akkor bocsánat, még ilyet nem is hallottam, a lányomat is hordtam 2 év körü ide-oda, mindenhol eltanácsoltak, ej, anyuka, majd 3 év után...

saját úton fizetősen hordtam konduktorhoz végül, aki szitén azt mondta, hogy ráérnénk 3 évesen, de ha én ki akarom dobni a pénzem, ám legyen..:-))

Persze vannak fokozatok, sajnálom, hogy a kisfiadnál már 2 évesen ennyire egyértelmű jelek voltak, hogy ezt így le is írták, kitartást, erőt kívánok..

és ez már csak beszélgetés :) :

Ha hiszti közben egy gyerek odaveri a fejét, a lányom magát harapta, én is halálra váltam tőle, de ezek sztem beleférnek a hiszti kategóriába, nem? azt írja a kérdező, hogy kis idő múlva, így vagy úgy, de megnyugszik..

Nálunk is volt olyan a dackorszakban, amilyen jeleneteket csak az Ördögűzőben láttam. Később rájöttünk, hogy egy allergiára szedett antihisztamin is ráerősített erre, mert ezek a "nagyjelenetek" csak akkor jöttek elő, amikor a cseppeket szedte.

Voltunk pszichológusnál, az egész család közösen, és sok hasznos tippet kaptunk. Nomeg sokat keresgéltem én is a neten.

Bár amúgy nem szeretem, Müller Péter szavai hagytak mély nyomokat bennem, amikor ezt mondja:

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."

Müller Péter

Nekem az a véleményem, hogy normális, bár nem vagyok szakember. Pont ilyen volt a nagyobbik fiam (3 múlt), és már a kisebbik is kezdi a hisztirohamokat (15 hós). Én nagyon el voltam sokszor keseredve, azt hittem, autista a nagyobbik. Már készültem kivizsgáltatni, amikor is elkezdett közösségbe járni, és elkezdtek szűnni a dührohamok, hisztik, egyéb furcsa szokások. Mára már kifejezetten kezelhető, "normális" kisfiú lett.

Nagyon nehéz időszak volt kb. 14 hónapos korától 2 és fél éves koráig, de túléltük valahogy. Ha dobált, elvettem tőle, amit eldobott. Ha a fejét verte valamibe, a legjobb az volt, ha rá se figyeltem (sose tett kárt magában). Ha földönfetrengős hiszti volt, általában csak az működött, ha nem húztuk fel magunkat, és átmentünk egy másik szobába. Helytelen viselkedés esetén figyelemmegvonás, vagy (2 éves kortól) leültetés büntibe, később magyarázat, bocsánatkérés, békülés. Helyes viselkedés esetén dicséret, odafigyelés. Hát valahogy így. Nagyon sok türelmet, kitartást kívánok!