Kismamák, gyermeket tervező párok ha tudnátok előre, hogy gyermeketek autista lesz, akkor is vállalnátok a babát?

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de akkor a szüleitek sem tettek meg mindent annak érdekében, hogy el tudjátok fogadni egymást olyannak, amilyenek vagytok.

És tudom, hogy ez nagyon nehéz feladat, de sok családban mégis sikerül, sőt, van ahol annyira, hogy az egészséges testvér esetleg maga is segítő szakmát választ majd. (Persze ez típus kérdése is, és nem kötelező cél...)

Biztos más egy ilyen testvér élete, de nem kellene, hogy rossznak élje meg az egészet - és ez elsősorban a szülő felelőssége.

Mi 1 hónap múlva megyünk a Vadaskertbe, akkor valószínűleg megkapjuk a pontos diagnózist.

Az elmúlt bő 1 év nagyon nehéz volt nekünk is, a lányom most múlt 6 éves - viszont magamról és őróla is nagyon sokat tanultam közben. Egészséges gyereket nevelni is komoly felelősség (van egy 2 éves szuperintelligens fiam is), de autit vagy bármilyen más sérültet igazi kihívás. Mert bennem az tartja a lelket a nehéz pillanatokban, hogy kihívásként fogom fel ezt a keresztet, nem tragédiaként. Piszok nehéz és a mai napig nem tudtam még elfogadni, de csinálom, mert muszáj. Ő nem tehet róla, hogy ilyen, de szüksége van rám, mert csak én tudom megadni neki azt a törődést, ami a legtöbbet hozhatja ki belőle.

Hogy vállalnám-e ezt a feladatot előre nézve? Szerintem ez a kérdés nagyon durva és lehetetlen "helyesen" megválaszolni. Aki nem ismeri az autizmust, az nem tudja, mit is jelent pontosan, tehát nem tud (kellően) megfontolt választ adni. Aki valamennyire ismeri, az pedig azért nem, mert teljesen más, ha az ember saját gyerekéről van szó, mint ha egy másik családtagról, ismerősről, akárkiről. És akinek már van auti gyereke, az viszont egy nemleges válasszal mintha a saját már megszületett gyerekét tagadná meg.. vagy én legalábbis így érezném. Aki nem érintett, az csak máshonnan szerzett (ilyen-olyan) infók alapján tudna véleményt mondani, aki viszont érintett, az tudja, hogy ez nagyon erősen érzelmi kérdés is... Szóval biztosan nincs a kérdésre "jó" válasz. - Persze a Kérdező nem is erre volt kíváncsi, hanem az egyéni véleményekre, ez oké is. Csak azért lássuk meg a kérdés mögött azt is, hogy itt emberi életekről van szó. Mintha mi emberként, szülőként bármikor eldönthetnénk, hogy kinek van joga élni és kinek nincs. Aki ki történetesen a mi gyerekünk... ez nagyon kemény. Nekem ezekben az esetekben mindig az abortusz-téma jut eszembe, és mondjuk én azt sem támogatom egyáltalán.

De tény, hogy auti gyereket nevelni egy sor plusz feladatot és lelki terhet jelent, egy sor kétellyel és aggodalommal a jövőre nézve.. Az FB-n olvastam a következőt:

"Én autista gyereket nevelek. Mi a te szuper-képességed?"

Azt hiszem, ez mindent elmond. :)