Milyen ötletek volna a fiam kezeléséhez?

Ha a pszihomókus nem talál semmit, akkor érdemes lenne külön feladatot adni neki!

Volt olyan évem nekem is, amikor már nem fért az ellenőrzőbe több beírás, aztán a tanarak rájöttek, hogy van pár srác az osztályban, aki túl gyorsan végez a feladatokkal, és unalmukban rosszalkodnak. Ezután pár gyerek mindig kapott annyi feladatot, hogy kitartson óra végéig.

az unatkozás nagyon veszélyes! azért lehet az egész, talán..

Régen egy falusi tanító megoldotta, hogy az összevont osztályban a 6-10 éves tanuló mindegyike fejlődjön, haladjon és ne unatkozzon az órán. Ez a nevelésművészet része- a tanítótól nagy hozzáértést követelt, de sok helyen meg volt szerintem. 9 év körül van egy érdekes jelenség: sok gyerek válságba kerül. Ezt most nem írom részletesen, de ez is lehet a dologban (ott a szemtelenkedés résznél) - és elmúlik.

Ha valóban az unalom a fő ok: meg kell találni azt a képességfejlesztő tevékenységet, amivel délután foglalkozhat (zene, ének, rajz)(ma ez is elkorcsosult az iskolákban - a rengeteg racionális tanítás mellett nem jut idő - pedig ez fontos!!)Ne szónokoljatok sokat, azt viszont nem igazán érti (éjjeli sírás, hasmenés).

Az is lehet , hogy valami nagyon zavarja az iskolában, lehet, hogy át kell tenni egy másikba. (ha pestiek vagytok, és adsz mailt privben írok még)

Én is azon hökkentem meg, hogy szünetben beszélgetésért beírásokat osztogatnak? És akkor mit kap az, aki mondjuk verekszik? Kirúgják?

Azért, ha a pedagógus nem tud ilyen helyzeteket kezelni, az az ő kudarca, valóban nem lehet csak a szülőtől várni a megoldást. Szemtelenkedni meg azzal szoktak, aki nem vív ki kellő tiszteletet (kivételek persze vannak, hiszen vannak olyan gyerekek, akik nem is érzékelik, hogy mikor "sok", vagy pedig direkt mindenkivel pofátlanok, így akarják magukra felhívni a figyelmet - de a leírás alapján a fiad nem "alapból" ilyen).

És igen, valóban megoldás lenne a differenciálás, hogy akinek "kevés" az órai feladat, azt se hagyják unatkozni.

Hát, én hasonló esetben bizony megkérdezném a kedves pedagógustól, hogy mit vár tőlem, miben segíthetném a munkáját, és hogy hogyan kívánja Ő kezelni ezeket a dolgokat... szembesüljön már vele, hogy a saját tehetetlenségét próbálja lepattintani, másra hárítani.

Mostanában rengeteg ilyet hallok, szülőktől, hogy a pedagógusok "rászállnak" bizonyos gyerekekre, senki nem érti, hogy miért pont rájuk, de kipécéznek két-három gyereket az osztályból (nem is feltétlenül a legproblémásabbakat) és folyamatosan őket szekálják mindenért... elég szomorú! És tényleg olyan gyerekekről van szó, akikkel amúgy az égvilágon semmi gond nem lenne, ha megfelelően állnának hozzájuk!

Nézd... egy ilyen kaliberű problémát nehéz így virtuálisan megfejteni, mert bár egyszerűnek tűnik a pedagógus szidalmazása és módszereinek helytelenítése (nyilván nem a legjobb szakmailag és emberileg sem ez vitathatatlan), de ez mégsem váltja ki a többi gyerekből azt a fajta viselkedést, ami a fiadnál van. Egy harmadikos fiú magatartás problémája mindig elgondolkodtató. Az, hogy ez a közösségben fordul csak elő, szintén gyakori dolog és fontos tünet is.

Én azt javaslom, hogy keressetek fel együtt egy gyermekpszichológust ( a nevelési tanácsadóban mindez ingyenes), aki a közös beszélgetések és több alkalmas vizsgálat után ki tudja bogozni a probléma gyökerét és segíteni fog a kezelésében is. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a fegyelmezéssel van a gond, ekkora gyermeknél sokkal inkább gyakori a szorongás, ami hasonló tüneteket okoz. Ezen kívül is van egy rakás dolog még, amit végig kell járni. Az is tipikus, hogy a viselkedés problémás gyermek úgy érzi, hogy csakis rá "pikkelnek".

A problémák kezelése mellett természetesen a közösségváltás (és tanárváltás) is szóba kerülhet, de szintén gyakori, hogy az új közösségben előjönnek a tünetek, ha azoknak az okát nem kezelik.

Sok sikert nektek, és szeresd ezt a kis lurkót, a rémálmokat se hagyjátok figyelmen kívül, mert ez is a szorongás teóriát erősíti bennem.