Mit lehet mengengedni egy 10-11 éves fiúnak?
Kedves anyukák, kíváncsi vagyok a véleményetekre, mert az ismerőseim nagy részével nagyon nem értek egyet.
Fiaim 9 és 11 évesek, egy kis faluban lakunk, és a tőlünk 5 km-re lévő kisvárosba járnak iskolába, busszal, egyedül közlekednek, önállóak. Az iskola a buszmegálló mellett van. A faluban elengedem őket egyedül a boltba, játszótérre, biciklizni, de mindig megbeszéljük, hova mennek, és meddig lesznek.
A baj a nagyobbik fiú osztálytársaival van. Egyik hétvégén beállítottak hozzánk páran, hogy elhívják a fiamat biciklizni a szomszéd faluba. Jelzem, forgalmas főút mellett lakunk. Nem engedtem el. A fiam mérges volt, mert a haverok el vannak engedve otthonról csak úgy cél nélkül jönnek-mennek össze-vissza egész nap. Magyarul csavarognak. Szerintem.
A nyáron ugyanez a társaság elhívta, hogy menjenek le a folyópartra fürödni. Amikor nemet mondtam, azt mondta nekem az egyik fiú, ne féltsem már úgy a fiamat, lesz velük egy 17 éves felnőtt(!) is, az ő bátyja. Hú de megnyugodtam...
Azután még egy. Kitalálták, hogy hétvégén amikor nincs suli, ők busszal bemennének a városba, és egész nap ott lődörögnének. A fiam nem érti, miért nem engedem, hiszen oda járnak busszal iskolába.
Ha a veszélyekről magyarázok neki, meg sem hallgat, azt mondja, feleslegesen féltem őt, és minden osztálytársát elengedik mindenhova, csak én nem őt.
Persze ez nem igaz, és ha a legjobb barátnőm fiát emlegetem, aki szintén osztálytárs, és úgy van nevelve, mint ők, akkor azt mondja, ó az a fiú nem jár sehova, mert stréber!
Úgy látszik, van egy menő csapat, akikhez ő tartozni akar, de nekem nem tetszik, hogy ilyen lazára vannak engedve, nemcsak a veszélyek miatt, hanem egy kisgyerek azt csináljon amit akar korlátok nélkül? Vagyis már nem kisgyerekek, mondhatjuk hogy lassan kamaszodnak, hát most legyek nagyon okos, vagy túl szigorú vagyok?
Akinek van hasonló korú gyermeke, hogy csinálja?
Mit enged meg és mit nem?
Ettől félek én is. Ő most ehhez a közösséghez szeretne tartozni, őket látja vonzónak, nem pedig a "jólnevelt" társait. Akkor én rontottam el valamit.
De a veszélyre visszatérve:
-Elengednétek egy 11 éves fiút a folyóba fürödni, ahol már felnőtt is fulladt bele, nemcsak gyerek? (nem fürdőhely egyébként sem)
-Elengednétek biciklivel felnőtt nélkül egy forgalmas főúton, ahol el is üthetik? (Tavaly a házunk előtt ütött el egy kamion egy biciklist!)
Szerintem ezek életveszélyes helyzetek, nem a korlátozásról van szó, de ő nem látja így, mert azzal érvel, hogy ezeknek a gyerekeknek soha nem lett semmi bajuk ezekben a helyzetekben.
De kérdem én, ti kiengednétek a gyereketeket a gyors sodrású folyóba fürödni vagy a kamionokkal teli főútra biciklizni?
Ne a többi gyerekre hivatkozz, hanem beszélgessetek sokat a lehetséges veszélyekről, lehetőleg úgy, hogy ő maga mondja ki, hogy milyen bajok érhetik.
Az, hogy számára irreleváns osztálytársakra hivatkozol, még inkább ront is a helyzeten. Minden gyerek utálja a "bezzeggyerekeket", akiről példát kellene venni, és csakazértis az ellenkezőjét fogja csinálni, mint az, akit te mintául szánsz. Szóval ezt felejtsd el.
Beszélgetésekkel, kérdésekkel (nem erőszakosan, nem meggyőzési szándékkal) rá tudod vezetni, hogy Ő AKARJA a megfelelő viselkedést, ő válassza saját magának, a saját értékrendje szerint. Hidd el, hogy működik, csak kell hozzá egy pici türelem is, mert első körben szinte biztosan hárítani fog. Szókrátész is úgy vezette rá a tanítványait a felismerésekre, hogy úgy érezhették, saját maguktól jöttek rá - és hidd el, ez ezerszer értékesebb, rögzültebb szabály, mint az, hogy te mit vársz el, vagy hogy a Kisjóskapista hogyan viselkedik. Utóbbiak ellen kötelezően lázadni kell, az előbbi viszont a sajátja!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!