fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Anyukák, ti találkoztatok már...

Anyukák, ti találkoztatok már ilyennel?

Figyelt kérdés
Van egy 6 éves húgom, játékos, életerevaló. Nagyon akaratos és hisztis. Általába megkapja amit akar. Anya kérte hogy írjam ki ezt a kérdést, tudni szeretnénk, hogy más tapasztalt-e már ilyet.Nos, arról lenne szó, hogy kb. 3 éves kora óta, bármilyen ruhát adunk rá, azt monjda, hogy "szorít". holott a ruha egyáltalán nem szorítja. volt, hogy ráadtunk egy egyrészes nyári ruhát, lengőset, és nagy is volt rá, de elvileg őt ez is szorítja. Arra gyanakszunk, hogy valamiért nem bírja elviselni magán, ha hozzáér a ruha. Már több pszihológushoz és efféléhez elvitte őt anya, hogy kiderítsük, mitől van ez, de még nem adtak rá egyértelmű magyarázatot. Haogy érzékeltessem, milyen súlyos: télen, mikor vittük oviba, feladtuk rá a ruháit, de elkezdte letépni magárol. má fél órás késésbe voltunk, amikor anyának elege lett, és kivitte, hogy megmutassa a kicsinek, hogy milyen ideg van. Kint, a hidegben is elkezdte tépni le magáról a ruhát, és nem tudtuk ráadni, holott repkedtek a mínuszok.Most ott tart a helyzet, hogy ugye nyár van, a gyrek pucéran alszik, és csak egyetlen egy pizsama nadrág van. amit felvest (bugyi nélkül) és egész nap abba van. Sőt, még ezt is úgy hordja, hogy félog lehúzza magáról. Anya már teljesen ki van készülve, nem bír lábra sem állni. mi a bátyámmal egyész nap a kicsinek pattogunk, mert nem bírunk vele, annyira akaratos. pl: Vidd be a játékodaat kégyszives! -Nem viszem! vagy elkezd rúgdosni, és szépen kérem legalább háromszor, hogy n tegye mert koszos a lába (mivel a cipő is "szorítja") és én fehér nadrágban vafyok, de csak azért is rúgdos, és így tovább. már teljesen belefáradtunk, nem tudunk mit kezdeni vele.apa nincs itthon, egész nap és még hétvégén is dolgozik, mert kerámikus. Nagyon köszönöm, ha végig olvastad, és elnézést, ha valami olyat is beleírtam, ami nem tartozik a témához. Ebben a ruha ügyben kérném a segítséget, van, akinél van ilyen?
2013. aug. 6. 14:58
1 2 ❯
 1/14 A kérdező kommentje:
amúgy mindent úgy hord, hogy lehúzza magárol, és ki van a feneke. Még az oviba is úgy jár, és nem tudunk mit tenni.
2013. aug. 6. 15:01
 2/14 anonim ***** válasza:

Nahát. Megpróbálnátok -most meleg van, nincs veszély- hogy reggel csak annyit szólnátok: öltözz fel. És akár kimenni a szobából, ahol van

Legyenek a ruhái, cipő általa elérhető helyen.

És többet ne foglalkozzatok vele- majd valahogy felöltözik őméltósága.

2. nap. Öltözz, megyünk a ... (és most kéne valami, jó - Állatkertbe, játszótérre,fagylaltozni ) - valami, ahova nagyon-nagyon akar menni. Ha nem öltözik - sajnos, mi indulunk -és valakivel ő marad (nem kell beszélni az öltözködésről semmiről). Hazatérve jó nagy élménybeszámolót kell tartani a finom eper fagyiról. Az öltözködésről NE ESSEN SZÓ (nem kell mondani: látod, ha felöltöztél volna ..- ezt ne mondjátok!- ez benne kell megszülessen!)

2013. aug. 6. 15:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 A kérdező kommentje:
köszönöm a gyors választ! ne hittem hogy valaki válaszolni fog (: viszont van egy kis gond. mikor vadasparkba mentünk, akkor sem akart felöltözni, pedig imádja a vadasparkot. inkább otthon maradt, csak hogy bne kelljen felöltöznie. mikor mi hazaértünk, azt tettük, amit javasoltál, de ez már másfél éve, volt. én kezdek megijedni, nem lehet hogy ennek valami komoly pszihológiai háttere van? A bátyám autista, ettől eltekintve teljes életet él, vannak barátai, nem beszél furcsán meg semmi. csak aki együtt él vele, látja hogy vannak furcsa dolgai, de ezek sem súlyosak.Elképzelhető, hogy a húgom is autista, vagy valami ilyesmi? vagy azt már észrevettük volna? minden esetre köszönöm a választ!
2013. aug. 6. 15:21
 4/14 anonim ***** válasza:
Hű, nincsen ezen kívül más autizmusra utaló tünete? Mert ettől az egy dologtól még nem lesz az, de ha autista lenne, akkor ez nem lenne különös. Én (autista felnőtt) nem tudom elviselni magamon csak a bő, vékony anyagú ruhákat, rossz érzés, ha hozzáérnek a bőrömhöz, bár ennyire problémás nem voltam sosem. Szerintem ez úgy alakul majd, hogy idővel leküzdi a rossz érzést a kényszer (iskola, ott ugye nem lóghat majd ki a feneke, mert megszidják, a többiek kinevetik, stb). Esetleg vigyétek el ruhát venni, hátha meg tudja mutatni, melyik anyag kellemes, vagy megtetszik neki egy ruha (színe, mintája) a boltban annyira, hogy utána majd hordani is akarja magától.
2013. aug. 6. 15:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 A kérdező kommentje:
köszönöm! bár már választott egy nacit, és azt mondta, hogy jó, de... szerintem ki tudod találni, hogy mi a vége. Azért köszönöm a válasz!! ((:
2013. aug. 6. 16:21
 6/14 anonim ***** válasza:

A pszichológusok mondták volna, ha autista. A fentiekhez azt fűzném hozz, hogy ne legyen soha cirkusz, esemény az öltözködés. Gyanús, hogy hallotta, erről a problémáról a felnőtteket beszélni(soha nem lenne szabad a gyerek előtt!! félig érti félreérti!) Mivel játékos, és dacos egy kis cirkuszért mindent megtesz.

Ami még nagyon jó lenne, ha lenne egy öltöztethető, puha rongybabája, aminek varrnátok sok szép ruhát - és lenne olyan, ami ugyanolyan neki is! Az anyagot együtt kiválasztva - és együtt varrva. Nem is hinnétek, milyen ügyesen és gyorsan tud egy 6 éves megtanulni kézimunka dolgokat!

[link]


[link]


itt láttam ilyeneket:

[link]


nem divat-barbie hanem puha, kedves arcú baba a jó- aminek a hangulatát a gyerek maga találja ki játék közben (a saját élményeit dolgozza fel közben), nincs ráfestve egy megmerevedett kifejezés.

És nem vagyunk kőkemény műanyagból, szerintem a cirkusz igény mellett a tapintásérzékkel van valami kis gond... A bőr a legnagyobb érzékszervünk (2m2) és a kisgyereknek a fejlődés során fontos, hogy milyen anyagokkal ismerkedik - jobban a természetes anyagok - nagyobb az igazságtartalmuk és az eredete is átláthatóbb számukra, mint egy bonyolult vegyi üzem vegyi folyamata eredményeként létrejött műanyagnak

Lehet olyan játszani, (érzékszerveket is fejlesztő!): hogy került ide? pl. a kenyér -(és a magvetőtől az aratón át a pékig és az elemekről sem megfeledkezve (föld, víz, napfény, levegő) végigmenni, mi hogy volt. Az ing. A vászon - a pamut- érdekes játék ez 6 évesnek! (meg a felnőttnek is, mert nem igen gondol bele, mikor leakasztja a boltból)

2013. aug. 7. 09:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:

Szia, nekem az jutott eszembe, hogy mi van akkor, ha valóban nem bírja elviselni, hogy a bőréhez érjen valami "anyag". Ez lehet valamiféle hiperérzékenység is nála. Lehet, hogy kellemetlen érzés neki, esetleg fájdalmat okoz, súrolja őt, égető, viszkető, satöbbi érzést él át olyankor. Én esetleg megkérdezném tőle, hogy fáj-e neki a ruha anyaga, próbálnám megtudni, hogy a pizsamaalsó milyen anyagból van, azt úgy tűnik a leírásodból, hogy magán tartja. Lehet, hogy valóban jóval bővebb ruhákat tudna csak elviselni magán, ami akár speckó anyagból van, érdemes lenne a kislánnyal beszélgetni erről. Írtad, hogy jártatok már pszichológusoknál, de lehet, hogy nem a pszichológus a megfelelő irány, hanem neurológia, vagy pszichiátria, hiperszenzitivitás irányában érdemes lenne vizsgálódni.


Az akaratossága lehet életkori sajátosság, viszont úgy tűnik, hogy mivel egész nap a kicsinek pattogtok (ahogy írtad), már meg is szokta ezt és pokoli nehéz lesz erről leszoktatni. Viszont meg kell próbálni, fokozatosan, napi szinten két-három dologban el kellene kezdenetek nemet mondani neki. Az nem lehet, hogy nagyobb gyerekek és anyukátok kikészül lelkileg és fizikailag. Nevelési Tanácsadót is javasolnám, de inkább egy olyan helyre vinném, ahol a ruhás problémát és emellett a viselkedési problémáit is meg tudnák nézni (vadaskert, bethesda program, akármi) csak lássák szakértők.

2013. aug. 7. 10:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 A kérdező kommentje:
NevTanba, Vadaskertbe már voltunk vele. Nem arról van szó, hogy mi pattogunk neki, hanem hogy ő pattogtat minket. Mi nagyon sok dologra nemet mondunk, de akkor addig örjöng, kiabál, rúgdos, amíg ordibálás nem lesz a vége. Ha pl este szilvát majszol, nincs senki kéznél, akit ugraszthatna, anya hót fáradt, akkor is őt ugrasztja szilváért (ez tegnap volt). És mivel anya már fizikailag és mindenileg teljesen ki van készülve, és nem akarja azt hallgatni, hogy a gyerek ordibál, megteszi, amit kér. Ilyenkor általában rászólok (15/L vagyok, amúgy) Hogy ne csinálja meg neki amit kér, mert az adott esetben a kicsi is meg tudja ezt csinálni. Akkor már inkább és csinálom meg amit akar. Nem tudom, hogy ez mitől lehet, a mi családunkban senki sem ilyen, sem apai, sem anyai ágon. Az lehet, hogy nagy a korkülömbség, a bátyám 18, én 15, ő meg 6 éves. Nem tudunk állandóan vele játszani. De gondolom ilyenkor fel kéne találnia magát. DE NEM!! HALÁL KOMOLYAN MONDOM, HOGY SEMMIT NEM CSINÁL!!! Mindent nekünk kell. Ha például (ez nagyon ritkán fordul elő) papírból csinál valamit, és át kell lyukasztani a lapot, arra is minket kér meg. a legegyszerűbb dolgokat sem képes egymaga megcsinálni, soha nem játszik egyedül semmit nem csinál.mikor nagyon sok dolgunk van, (én biosz-kémiára járok, és németet tanulok, a tesómnak is tanulni kell, anya apa dolgozik) nem tudun mit tenni, leültetjük a tévé elé, és hidd el, nagyon szégyeljük magunkat miatta. De könyörgöm! ilyen idősen nekem fele annyi játékom nem volt mint neki, nem volt számitógép, holott már ő jobban számítógépezik mint mi, nem volt autó gyalog jártunk oviba minden nap, mégis feltaláltuk magunkat a tesómmal.mivel ő autista, soha nem játszott velem, de én építőkockáztam, rajzoltam, stb. .Itt azt is meg kell említenem, hogy alvászavara van, és nem bír reggelente felkelni, mindennap (nem túlzok) csokival ébresztik fel, mert már nem tudunk mit kitalálni. mi bezzeg fél nyolckor keltünk a bátyámmal, busszal, gyalog mentünk oviba. Anya azt mondja, hogy már nem szeret itthon lenni. egyre komolyabbnak látszik a dolog, nem bírunk a gyerekkel.
2013. aug. 7. 14:48
 9/14 A kérdező kommentje:
Am bocs hogy ilyen sokat írok, és minden elismerésem annak, aki végig olvassa, de nem lehet szavakba foglalni, hogy mit érzek. Köszönöm az eddigi válaszokat.
2013. aug. 7. 14:50
 10/14 anonim ***** válasza:
Semmi értelmeset nem tudok írni, csak tudatni akartam, hogy együttérzek veletek, nehéz lehet nagyon. Szerencse, hogy anyukádnak ilyen nagylánya van. Szorítok, hogy hamar enyhüljön a probléma.
2013. aug. 8. 16:09
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Problémás gyerekek kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!