Akaratos, dacos, szinte állandóan durcás arcú 3 éves kisfiú. Mit lehet vele kezdeni? Nem én vagyok a szülő.

Kedves Kérdező,

szerintem is valószínűleg hiányzik a kisfiúnak az édesapja, illetve esetleg a testvérféltékenység is belejátszhat (a hugi még nagyon kicsi és ugye így az édesanya figyelméből neki értelemszerűen kevesebb jut, amit máshol pótolna..)

Persze lehetséges, hogy csak idegen környezetben ilyen (azt is megkockáztatom esetleg, hogy idegen személyekkel- akár veled is pl. hiszen még nem vagytok erős kapcsolatban)- ez persze nem felmentés a verekedésre- félre ne érts.

Ő most épp a "dackorszak"-nak nevezett időszakban van, így nem nagy csoda, ha előfordulnak durcás időszakok (bár a verekedés, rendszeres agresszió akkor sem elfogadható!)

Más szülők is nevelnek egyedül egy vagy több gyermeket- inkább a veszélyt (a leírtak alapján) abban látom, hogy az édesanya a rend kedvéért inkább "megtörik" és nem nevel következetesen. Hogy ennek időhiány, az édesanya leterheltsége vagy épp a személyisége az oka, azt nem tudom, de mindegy is. Erre érdemes lenne finoman felhívni a figyelmét (ha vagytok olyan kapcsolatban és csak kedvesen, jóindulatúan), mert a kisfiú viselkedésével később is adódhatnak gondok, ha most azt szokja meg, hogy neki mindent szabad és megtapasztalja, hogy az anyukája csak "levegőbe beszél" amikor 1 mesét enged- ha hisztivel ki lehet zsarolni 5-t is.

...még egy dolog: borzasztó nehéz lehet azért egyedül két ilyen pici gyerekkel. Elhiszem, hogy aggódsz és ez nagyon becsülendő- de ha beszélnél vele róla, akkor kérlek ne felejtsd el, hogy azért gyakran ez embert próbáló "munka" egyedül.

Szép napot:

2. válaszoló vagyok

Nekem van kisgyermekem és igenis örülnék annak, ha egy családtag, barát, közeli imserős normális, kulturált módon (lényeg: érezzem, hogy segítő szándék vezérli és jót akar, nemcsak okoskodni, überelni vagy kioktatni) visszajelezné nekem amit én nem látok. Nyilvánvalóan, mert az anyuka benne van a szituációban, sokszor nem is tudatosodik, hogy hogyan viselkedünk és ilyen esetben mindegy tükör, olyan, ha valaki "kívülálló" megmutatja, hogy ő hogy látja a helyzetet.

Nem tudom, hogy milyen kapcsolatban vagytok az édesanyával, de szerintem igenis lehet véleményed akkor is, ha te nem vagy még édesanya- kaptam én már nagyon jó ötletet olyan ismerőstől, aki nem gyakorló anyuka, de épp ezért néha olyan friss szemmel lehet látni a történéseket.

Ha nem vagytok olyan közeli kapcsolatban, akkor esetleg a párodat vond be (feltéve, hogy neki jó a kapcsolata az édesanyával). Mindenképpen neked kell döntened- de nekem nagyon szimpatikus az, ahogyan hozzáállsz a kérdéshez.

Sokat számít persze a "tálalás" is, meg az édesanya természete (lehet, hogy én sem vágnék bele, ha egy hirtelenharagú, könnyen dühbe guruló személynek kellene ilyesmit visszajeleznem)- na és persze az adott pillanat is. Ez utóbbira viszont lehet ráhatásod: ha te foglalkozol addig egyik vagy mindkét picivel, amíg a párod beszél az anyukával vagy fordítva és nem pl. a fürdetés, nyűgös fogzás közepén akarod vele ezt megbeszélni, akkor máris sokat tettél azért, hogy célba is találjon.

Persze, mindannyian szeretnénk jó szülők, szuper anyukák lenni, de egy intelligens, magára valamit is adó anya (---és ember is!) igenis legalább meghallgatja és megemészti a kevésbé pozitív visszajelzéseket is.

Szép napot:

Szerintem három éves kor környékén mikor a dackorszak elég magasra ível, anyuka egyedül neveli őket, igaz kicsit következetlenül, akkor se adj tanácsokat, foglalkozz a saját életeddel.

Bár birkatürelmű lehet, valószínűleg nem sértődne meg, de szerintem nincs ehhez jogod, még ha jól is látod a helyzetet, amit nem is biztos, hogy jól látsz. Majd, ha kér tanácsot akkor adhatsz.

Én tökéletesen megértem az édesanyát. Nekem is két gyerekem van 1,5 év korkülönbséggel. És nekem még az esti rutinnál sem segített senki, a férjem legtöbbször este 10-kor jött haza, az első néhány évben.

Igen, sok mindent elrontottam, én is tudom. Sokszor fáradt voltam, és erőtlen, és igen, sokszor inkább ráhagytam a gyerekre, hogy ne legyen üvöltés (most iszom a levét egyébként). Szóval ne hidd, hogy ez olyan egyszerű. Elméletben biztos ő is nagyon jól tudja, hogy kéne csinálni, gyakorlatban azért minden másképp megy.

És valóban én is kiakadnék, ha egy gyermektelen nő akarná nekem megmagyarázni, hogy hogyan neveljem a gyermekeimet.

Pláne azt, hogy ne szólítsam őt kedvesemnek. Ebben mégis mi a rossz?

Szóval szerintem törődj inkább a saját dolgoddal.