Én magam még nem vagyok szülő, ezért kérdezem, hogy milyen módszerekkel lehetne a gyereket 1 kis jó modorra tanítani?

én nem ajánlom a suttogót, mert az olyan szülőknek való, akik ugyanolyan életet szeretnének élni gyerekkel, mint gyerek előtt

inkább szeretettel, nagyon nagy odafigyeléssel, beszélgetéssel, türelemmel, elfogadva hogy ő gyerek, nem viselkedhet úgy mint a felnőttek, és nem ülhet vigyázzban egész nap,

foglalkozzatok vele minél többet, hogy ne a rosszalkodással kelljen magára felhívnia a figyelmet

én inkább Ranschburgot meg Vekerdyt ajánlom

"én nem ajánlom a suttogót, mert az olyan szülőknek való, akik ugyanolyan életet szeretnének élni gyerekkel, mint gyerek előtt "

Első vagyok, nekem a gyerekeim a legfontosabbak és még véletlenül sem élek még csak hasonló életet sem, mint a születésük előtt.

Az egyik gyerekem hisztis, eleven, sértődős, picit agresszív. Ezért vettem meg a fent említett könyvet, és már most is sokat segített. Sok tanácsát alkalmaztam, és változott már a fiam!

Úgyhogy jó szívvel ajánlom Tracy Hogg könyvét!

Ekkora gyerek, már megérti, h mit szabad és mit nem.

A csúnya beszédet, nyilván valahol hallotta, és azt adja tovább. Lehet nem is érti mi az amit mond...

Viselkedni még nem tudnak, hisz az ösztöneik vezérlik őket. Sok-sok türelemmel lehet a viselkedést, jó modort beléjük nevelni. Ezt persze minél fiatalabb korban el kell kezdeni, de szerintem még most sem késő.

A verés, kiabálás nem megoldás, agressziót sugall és szül.

Egy ekkora gyerek inkább eleven mint rossz, amikor szerinted rosszat tesz, vond el a figyelmét egy játékkal, figyelj rá pár percig, fél óráig játssz vele.

Ami nekem furcsa, h ennyi idősen nem szobatiszta. A fiam majdnem 3 volt, amikor leültünk és mint felnőtt a felnőttel megbeszéltem vele, hogy "figyelj, nagy fiú vagy a pelust el kell hagyni, és ...." Egy óra múlva odajött, és azt mondta a fiam, még egyet alszom pelusban és többet nem kell. ÉS nem is engedte, h ráadjam. Az elején persze voltak balesetek, (pl. havi 2) de nem volt vészes.

Persze az is elképzelhető, h féltékeny, mert érzi, h az anyja, aki a a világot jelenti számára, figyelme megoszlik.

Mivel a gyerek a legsérülékenyebb korban veszitette el az édesapját a szemelől, nem lehet csodálkozni, ha minden befurakodónak tartható személlyel szemben provokativan viselkedik

valszeg erős viták előzték meg ezt az "egyedül nevelést", amibe egy nagyobb gyerek is belerokkanna.Sajnos elsősorban ezirányban kell tanácsot, segitséget, pszichológust, stb. kérni, mert addig nem lehet bizalmat ébreszteni, amig el nem fogad, és akkor sem lehetsz az édes szülője, soha.A nehézségeire utal, hogy még nem szobatiszta

Viszont az elvárható, hog ne bántson másokat, és ebben kifejezetten a saját érzéseid vezessenek.

Ha ugy érzed, tulmegy egy határon mind szóban, mind tettekben, állitsd le, akár ugy, hogy rászólsz, vagy szólsz a párodnak, hogy most ezzel szerinte mit tegyél.íÉn a spontán érzések tükröződését fontosabbnak érzem minden könyvnél, mivel ilyenkor a gyerek azt érzi meg rajtad, ami van, azaz hogy valami nem tetszik, ha rászólsz, és ha eltolod, ha bántani akar.A jómodor , ahogy azt szokták mondani, csak hab a tortán.Ha szeretetteljesen és következetesen bánnak vele, ha a környezetében a jómodor divik, akkor azt biztosan megtanulja, hogy a te jelenlétedben "ez a divat".

De ez egy spec.nevelési helyzet, lássuk be.

Szeresd, és vidd el játszani, olvass neki. Sok szeretetre és a körülötte élők nyugalmára van szüksége most.

Bocs a hasonlatért, de ha egy kutyát megijesztessz, az is odakap, hiába "jól nevelt" amúgy.