Autista gyermekednél mikor vált egyértelművé, hogy komoly gond van? Hol volt az a pont, amikor a nyugtató szavak már nem nyugtattak?

Asperger szindrómás, ami nem ugyanaz, de elég hasonló.

Kb. két éves volt, mikor tudtam, hogy nem olyan, mint a többiek.

A mi helyzetünkben úgy gondolom, nem kell a megnyugtatás. Rengeteg stresszel, fáradozással, munkával és szomorúsággal jár, de nem tudom betegnek tekinteni, nem látom okát a kétségbeesésnek meg a nyugtatgatásnak.

Inkább attól készülök ki, amikor önjelölt pszichológusok analizálnak, és győzködnek, hogy igenis ki lehet gyógyítani, csak higgyek benne!

Mint írtam, ez nem autizmus, sokkal enyhébb tünetek vannak.

De az biztos, hogy mire iskolába ment, már tudtuk kezelni azt a helyzetet, hogy őt így kell elfogadni.

Sziasztok! Nekem is egy asspergeres lányom van,most 14 éves.

Normál,de kisebb létszámú iskolába jár,átlag 4-es tanuló,most készül a művészeti szakközépbe.

Kicsi kora óta más volt,mint a többiek. Legnagyobb gond szociális téren van,nem tud mit kezdeni az emberekkel.

Itthon harsány,temperamentumos,máshol,beleértve az iskolát is, nem beszél,legfeljebb 1-2 szavas halk válasza van.Ezen kívül az önképével is baj van,nincs tisztában a saját értékeivel.

Sajnos sokáig félrediagnosztizálták,így kimaradt a korai fejlesztés,most küzdünk.

A "szokásos" autista tünetek alapján, amik nála nagyon egyértelműek voltak. Lábujjhegyen járás, kézmanírok, "repkedés", kocogtatás, feladathelyzetből állandóan kilép, öntörvényűség, gyenge szemkontaktus, csillogó felületek elvarázsolták.

Manapság mivel ismerem sajnos elég jól ismerem a tüneteket, én is tanácsoltam már pár szülőnek (bár laikusként, de érintett szülőként), hogy vigye el a gyermekét pszichiátriai vizsgálatra.