Autista gyanús gyerek fejlődése mennyire valószínű?

Véleményem szerint, ha felmerül egy ygereknél az autizmus gyanúja, akkor azt meg kell vizsgáltatni szakemberrel. Nem lehet rálegyinteni, hogy mostanság ez divatos és rásütik minden kicsit is furcsa gyerekre.

Ugyanis, ha beigazolódik a gyanú, akkor sürgősen el kell kezdeni a gyerek korai fejlesztését. Minél hamarabb, annál eredményesebb lesz.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak, az autista gyermek fejlődése ha fejlesztik akkor biztos. Az hogy mennyire és milyen mértékig, az a veleszületett képességeitől és az autizmusától is függ. A fejlesztésekkel csak a képességei felső határáig tudnak eljutni, ez kinek-kinek más. A fejlődéssel kapcsolatos másik megfigyelésem, hogy egyáltalán nem lineáris. Sokszor hónapokig úgy érzem helyben topogunk és utána pedig jön egy ugrásszerű változás. Illetve néha olyan kettőt előre, egyet hátra, amikor előfordulnak kisebb visszaesések.

Az autizmust nem 5-6 éveskorban diagnosztizálják. Ebben a korban inkább az asperger szindróma szokott "előkerülni". A gyermekkori autizmus első jelei 1,5 korban jelentkeznek, amikor a gyermekek mentális fejlődése elindul.

A kisfiamat 2 évesen diagnosztizálták autizmussal. Most 6,5 éves, nem beszélő, és 6 hónapja szobatiszta. 2 éves korától 2 éven keresztül kapott korai fejlesztést, lovas,vizi terápiákat, TSMT tornát évekig. Integrált oviba jár gyógyped.asszisztenssel. Sajnos nem hiszek abban, amit az egyik előző hozzászóló írt, hogy megfelelő terápiákkal felnőtt korára alig észrevehető lesz az autizmusa :-(

Sziasztok!

Utolsó válaszra: pedig van ilyen! Látod, a 6 éves kislányon is alig észrevehető már. Én nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen terápiá(k)ra jártatok vele, és milyen tünetei voltak 3-4 évesen?

Megírnád?

Az én fiam is 3 éves múlt, és autizmus gyanús. Még most nem mondják ki. Persze, jobb lenne, ha később se mondanák, de egy szülő tudja, hogy ha gond van. Nála is már viszonylag korán megfigyelhető volt a lemaradás. Mindent hónapokkal később csinált. Ő is fejlődik szerencsére folyamatosan, csak lassabban. Most 3,5 éves. Csak itthonra szobatiszta. Ha alszik v megyünk valahova, kap pelenkát, mert nem szól, ha pisilnie kell..

Beszélni beszél, már 3 szavas mondatokban is. Viszont E/3-ban beszél, sosem mondta még az "én" szót sem. Nem mindig lehet kommunikálni vele, csak ha olyanja van. Vannak kedvenc témái, és hónapokig csak arról beszél, meg mindig ugyanazokról kell mesélnem. Na, meg még sok ilyen dolog van, de nem akarok regényt írni. Mi is Debrecenbe fogunk menni, de majd csak márciusban. Ezek szerint akkor tök fölösleges elvinni, ha nem is mondanak semmit? Ti Debrecenben éltek, Kedves Kérdező?

Lehet népszerűtlen leszek a véleményemmel, de ám legyen, vállalom.

Én kifejezetten örültem volna, ha kimondják rám kiskoromban az autizmus gyanúját, akkor feltehetően nem itt tartanék, de legalábbis nem mentem volna idegileg tönkre ebbe az egészbe. A furcsaságaimat eleinte viccesnek, majd egyre inkább rossz dolognak tartották, amiért szidás, büntetés jár. A fejlődésbeli lemaradásaimra mindenki csak legyintett (az orvosokat is beleértve), mert értelmes gyerek voltam, és elvégre ez a lényeg (gyakorlatilag mindent 1 évvel csináltam később). A beilleszkedési zavarokra, az akadozó beszédre eleinte mindig találtak vmi kifogást, majd egyre inkább ez is az én nyakamba lett varrva, h az én hibám, amiért idiótának néznek az emberek, szégyent hozok a családra, stb...

A szüleim, és a közeli rokonok érzéketlennek tartottak, a tanáraim flegmának, a diáktársaim pedig szimplán flúgosnak, akivel bármit meg lehet tenni.

Az évek során egyre inkább elhittem, h valóban én vagyok a felelős, és nem sok híja volt, h ebbe bele is rokkanjak. Felnőtt koromban merült fel először a fel nem ismert asperger, ami végül be is igazolódott, próbálnak is nekem segíteni, de ebben a korban már nagy csodák nincsenek. Ettől függetlenül apró sikereket el tudok könyvelni, de annál inkább idegesít az a gondolat, h ha már gyerekkoromban elkezdik a fejlesztést, vélhetően szinte teljesen tünetmentes is lehetnék.

Az én példámból is látszik, h mekkora AJÁNDÉK a korai fejlesztés. Az pedig, h kerüli a többi szülő a vélhetően autistát, ugyanazért van, amiért engem nem vizsgáltak/vizsgáltattak ki tisztességesen gyerekkoromban. Az autizmus sajnos a mai napig egy nagy társadalmi tabu, ebből kifolyólag az embereknek mindenféle tévképzete van.

A gyerekek pedig szintén látszik a saját példámból, h nem az autizmust, hanem a furcsa viselkedést kerülik.

Kedves érintett szülők! A gyerekeitek érdekében KÖNYÖRGÖK, h adjatok hálát a mai túlbuzgónak tűnő kornak, és vegyétek igénybe a fejlesztést. Ha később kiderül (legyen úgy), h a gyerek teljesen neurotipikus, nem vesztetettek semmit, de ha mégis auti lenne, akkor valóban kincset adtak a kezetekbe a korai diagnózissal.

Ebből is látszik, amit a 17 es írt és AHOGYAN ír, hogy mennyire nem úgy van ahogy a nagy átlag gondolja hogy autista= fogyatékos, akit kerülni kell...

( egy érintett kisfiú anyukája)

Kedves 16

Köszönöm az írásod ezt minden autista vagy bár

folyt.

bármilyen zavarral küzdő gyermek szüleinek ajánlom.

Köszönöm