Gyereknevelés erőszakkal?

Gondolom, szülők véleményét keresed, de azért én is írok, mert én a másik oldalt tapasztalom... 17 éves vagyok, lány.

A szüleim totál ellentétek. Apum nyugodt, mindent megpróbál higgadtan kezelni, én még nem láttam sohasem dühösnek. Anyum viszont a teljes ellentéte. Mindennel baja van, semmi sem elég jó neki, mindenért kiabál mindenkivel. Mondjuk ő extrém eset, többen is mondták már, és én is tudom... Azt akarom csak mondani, hogy anyám többször vert. Nem maradt nyom meg semmi, csak pofozott amíg kisebb voltam, és olyan is volt, hogy máshol is ütött miközben azt üvöltözte h "agyonver". Már nem meri, mert erősebb vagyok nála... De a lényeg, hogy ezeket mindet lesz*rom igazából, üssön ha akar, nem ez a legrosszabb. Nem csak tesi erőszak van, hanem lelki is, és az sokkal rosszabb. Az évek alatt megtanultam kizárni amit mond, nem hallgatom meg, de azért így is rosszul esik, amikor azt mondja nekem, hogy mindenben béna vagyok, a mit csinálok. (ez nem igaz, kitűnő tanuló vagyok, és egy európabajnok tánccsapat tagja... ) Szerencsés vagyok, hogy ki tudom zárni anyum kommentárjait a fejemből, egyszerűen nem figyelek oda rá. De így is szenvedek, főleg attól, hogy nem tudok vele semmit őszintén megbeszélni, mert mindenen kiakad... ÉS ez a helyzet rosszabb, mintha néha megpofozna...

Nem tudom, hogy ilyen választ kerestél-e, de ha érdekel bővebben a dolog, nyugodtan írj privit! :)

Nem vagyok a híve a verésnek. Engem is meg tudtak nevelni a szüleim, és soha, egyetlen egyszer sem alkalmaztak testi fenyítést.

Ha 50000x mondom el a lányomnak, hogy ne nyúljon bele a konnektorba, és vigyorogva csinálná tovább, akkor is inkább hangosan szólok rá. Egyszer csaptam egy picit a kezére, azóta nem kellett.

Abban viszont egyet értek, hogy ha olyan egy gyerek természete, és nagyon nagy hülyeséget csinál, akkor megérdemel egy nyakast. De kisgyermek korban én ezt nem alkalmaznám.

A verés és erőszak mellett érveket nem tudok írni, mert szerintem nincs az az ok vagy indok, ami elég jó lenne arra hogy egy nálam gyengébb, végtelen kis gyereket, vagy akár nagyobbat megverjek.

Ellene viszont van rengeteg. Talán ami a legfontosabb hogy ne azért viselkedjen úgy a gyerekem ahogy azt én szeretném, mert fél hogy megverem. A másik amit már írtam, hogy gyengébb nálam, tehát esélye sincs, nem fair. Nem szeretném ha gyerekem lelkileg összetörne, mert verem és nem szeretném ha agresszív lenne, kiskorában, majd később, mert ezt hozza otthonról.

Olyan nincs, hogy gyereknevelés erőszakkal. Ugyanis az nem nevelés. Legfeljebb: elnyomás, megfélemlítés, önbizalom- lerombolása.

Én mindig azt mondom, hogy ha nem verem pofán a bunkó főnökömet, az idegesítő szomszédomat, a nyomulós hittérítőket, stb, akkor a kisgyereket miért? Gondolom, mert ő nem tud visszaütni, és nincs következménye. Pont azok bántják, akiknek a legjobban kéne szeretniük.

A rendszeres bántalmazásnak két eredménye lehet: 1,csinálsz a gyerekedből egy rettegő kis szerencsétlent. 2,annál dacosabb lesz, minél többet verik, és az őt ért sérelmeket a nála kisebbeken torolja meg.(Ismerek ilyet, sajnos a közeli rokonságban.)

Egyiknek sincs semmi értelme.

Szóval, én nem tudnék indokot találni gyerekverésre.

Nekünk volt egy sztorink: kisebbik fiamat óvodás korában felpofozta az óvónő. A gyermekem akkoriban igen agresszív volt az óvodában. Egy pszichológus ismerősömtől kértem tanácsot, mit tegyünk. Ő azt mondta, hogy ha egy felnőtt megüt egy gyereket, azzal saját gyengeségét, tehetetlenségét bizonyítja. Megfigyelhető, hogy a kisgyerekek azért verekednek sokszor, mert még nem tanulták meg ,hogyan kell a problémáikat megoldani. Más-más génekkel születünk, mindenkinek más az egyénisége ezen belül a frusztrációtűrő-képessége. Akinek alacsony a frusztrációszintje, az ugye hamarabb dühbe gurul. A felnőtté válás folyamatában mindenkinek meg kell tanulni kontrollálni ezt a folyamatot, így válhat ép értelmes felnőtté.

Aki felnőttként megüt egy gyereket, az éretlen ember, nem tudja helyesen kezelni a problémáit(biztos, hogy az élet más területein is agresszív), visszaél a testi fölényével a gyerekkel szemben, ráadásul tekintélyelvű módszereivel akar magasabbrendűnek látszani, nem a gyerek nevelése a lényeg, hanem hogy neki legyen igaza. Ez persze arra vonatkozik, aki rendszeresen bántalmaz egy gyereket. Más eset, ha a szülőtől egyszer-kétszer tehetetlenségében elcsattant már egy-egy pofon, mert nem tudván jobb megoldást került ebbe a helyzetbe, és ő is tudja, hogy hibázott, és igyekszik, hogy legközelebb ez ne forduljon elő.

A másik a példamutatás. Ugyanis az erőszak erőszakot szül. Az én kisfiam is azért verekedett az oviban, mert őt is verték. A helyzet megoldódott, más csoportba került, az óvónő azóta már nem óvónő.

Más helyzet a 17 éves lány esete, akit nagyon sajnálok, de biztatásul azt mondanám neki, hogy ő már érett fejjel, szinte felnőttként gondolkodik, és tanulva a szülők hibájából ő már biztos másképp fogja nevelni a saját gyerekeit.

És a következmények: egy rendszeresen bántalmazott gyerekből gyakran agresszív felnőtt lesz, vagy egy gátlásos visszahúzódó személyiség, attól függ, milyen az alaptermészete.

Mi szülők nem vagyunk tökéletesek, igyekszünk mindent megtenni gyermekeinkért, törekszünk a jóra, de mi is emberből vagyunk, és ugye mindenkinek más a frusztrációtűrő-képessége. Én még soha nem adtam egy pofont sem a gyerekeimnek, pedig hamar felkapom a vizet, akkor inkább kiabálok egyet. De nem ítélem el azt a szülőt, akinél néha elcsattant egy pofon, de tudja, hogy ezt nem kellett volna, és igyekszik legközelebb másképp csinálni.

A baj azokkal a szülőkkel van akik ezt tényleg fegyelmezési eszköznek gondolják,közben pedig csak uralkodni akarnak a kisebb, gyengébb, védtelenebb felett, na nekik nem való gyerek szerintem!!!

Szia!

Nagyon jól leírták előttem, miért nem kell/szabad verni egy gyereket ahhoz, hogy „normális” emberré váljon. Közhely, de az erőszak erőszakot szül, semmi jó nem származik belőle. Nekem sem kellett a kezére csapni soha azért, hogy ne nyúljon a konnektorba.

Leírom, mi jutott még eszembe, nem leszek túl koherens, de talán gondolatébresztőnek jó.

Szerintem sokan nem figyelnek oda arra, hogy mikor megszületik a gyerekük, „gyerekbarát” otthont alakítsanak ki, hanem inkább fegyelmezni próbálják az egyévest, aki – nem meglepő – tizedszer is le fogja venni az értékes kínai porcelánt a polcrtól. És ekkor jön a verés, mindegy, hogy kézre, fenékre… Pedig olyan egyszerűen el lehetne kerülni ezeket a szitukat, ha a szülők mondjuk a gyerekszoba ajtajára tennének egy rácsot, ott bent pedig mindent úgy alakítanának ki, hogy semmi veszély ne érhesse. A lakás többi részében is a dolgokat egyszerűen feljebb kell rakni, nem elölhagyni – és csodák csodája, nem abból fog állni a nap, hogy a gyerekre üvöltünk, hogy ezt meg azt ne csinálja.

A másik dolog, amivel a veréssel kapcsolatban nagyon egyet értek, azt Vekerdy mondta: nem katasztrófa, ha egyszer-egyszer előfordul, hogy megüti valaki a gyerekét, csak legyen őszinte! Nyilván nem a verésre buzdít ezzel ő, csak tudja, hogy igenis van olyan, hogy az ember annyira felbosszantja a gyereke, hogy legszívesebben kitekerné a nyakát. És ha egy ilyen helyzetben elkapod a mondjuk hisztériázó gyereket, megrázod, és bependeríted a szobájába, attól azért nem dől össze a világ. Mert mérges vagy, nagyon-nagyon mérges, és ezt a gyerek is érzi, érzi, hogy túlment egy határon, hogy a szülője elveszti a fejét.

Amivel Vekerdy szerint gond van viszont, ha azt csinálja egy szülő, hogy a buszon/utcán/boltban rendetlenkedő gyerekének odasziszegi, hogy „majd kapsz ezért otthon” – majd otthon megveri a gyereket. Hidegvérrel, „előre megfontolt szándékkal”. Ennél szörnyebb nincs Vekerdy szerint, és szerintem sem.

Nem nehéz belegondolni, mi a különbség a kétféle verés között.

Én 13 éves fiú vagyok, leírom a véleményemet.

Szóval, engem szinte minden nap ver muterom. hogy miért? mittudomén' ! ha éhes vagyok, azért, ha nem ettem meg a tízóraim, azért. és nagyon is erősen. rúgott is meg jó párszor. hogy mit ért el ezzel? semmi jót, csak azt, hogy egy életre megutáltam, és biztos, hogy ha felnövök, soha rá sem fogok nézni. szóval, nekem az a véleményem róla, hogy nagyobb dolgok miatt még úgy oké 1 pofon, esetleg trágárkodásért stb., de minden kis szirsz@rért már sok. csak megutálni fogja a gyerek a szülőt