Anyukák ti hogyan reagálnátok?

Miután fogalmam sincs, hogy nálatok milyen napirend szerint megy a tanulás, mennyire (volt) beteg a gyerek, neked miért volt annyira fontos, hogy ne a szobájában, hanem a nappaliban üljön stb., ezért csak általánosságokat írhatok.

Tehát az volt az alapszitu, hogy a gyerek először segítséget kért, aztán meggondolta magát, aztán mégis szerette volna, hogy bemenj hozzá... és ezen kitört a balhé.

Valószínű, hogy én akkor, amikor behívott-kiküldött volna először, azt mondtam volna, hogy "Oké, kimegyek, csinálom a saját dolgomat, csináld te is a tiedet. Ha elakadsz légy szíves gyere ki hozzám a nappaliba, hogy meg tudjuk beszélni, ne kelljen ki-be szaladgálnom, mert így egyikünk sem végez azzal amit elkezdett."

Ez persze nem garancia arra, hogy egy rossz közérzetű gyerek nem kezd el nyűglődni. Ebben az esetben azt kértem volna, hogy folytassa valami olyan feladattal, amihez nem kell segítség, és kicsit később bemegyek hozzá. Ha nem akar várni, jöjjön ki ő a nappaliba, így a lecke is készül, és te is tudod végezni a saját dolgodat.

Harmadik eset: egyik ötletre sem vevő, és érzed, hogy kitörőfélben van a balhé. Én megpróbáltam volna, a "Nem akarsz kijönni hozzám a nappaliba leckét írni? Engem is érdekel mivel mentetek tovább ...-ból. Ha nincs kedved, várd meg légy szíves, amíg végzek, és bemegyek hozzád jó?"

Ilyesmik jutottak hirtelen eszembe, nem tudom segítettem-e valamit.