Szerintetek miért mondd egy 6 éves gyerek a babysittereinek ilyet, hogy takarodjál ill. ha megszólalsz megölöm magam?

Ha éppen nagyon zaklatott a gyerek, akkor tereld el a figyelmét. Legjobb, ha énekelsz neki valamilyen gyerekdalt, közben ő rajzolhat, vagy építőzhet, vagy valamilyen egyéb, manuális tevékenységet folytathat. Amikor lenyugszik, akkor vedd elő újra a témát. Kérdezd meg tőle, hogy miért mondta!?

Ha lehet, nagyon nyugodtan, és őszinte érdeklődést lásson rajtad! Ha belemegy, és megindul egy beszélgetés közöttetek, akkor adj neki egy technikát: amikor nagyon feszült, akkor beszélgessen veled! Amúgy, ha megteheted, akkor a szobát, temperáld alacsonyabbra. A gyermek könnyebben megnyugszik, jobb lesz a komfortérzete.

Megoldást nem tudok a kérdésedre, de a megértésében talán segít, ha leírom, hogy én a szomszéd kisfiúnál láttam/hallottam ilyeneket, és el voltam hűlve, milyen stílusban „osztja” a bébiszitterét. Aztán elgondolkodtam a dolgon, és szerintem itt nem személyes ellentétről van szó, hanem arról, hogy a gyerek „meg van sértve”, hogy nem a szülei foglalkoznak vele. Legalábbis a szomszéd kissrácnál az van, hogy folyton „lepasszolják”, hétköznap este 7 előtt nem ér haza senki, az anyukáján látszik, hogy pánikba esik, ha kettesben kell lennie vele… szóval egyszerűen el van hanyagolva a gyerek (persze mindent megkap fizikailag, és nem bántják testileg) érzelmileg, és így lázad. Én tökre sajnálom.

Egyébként ezt támasztja alá egy barátnőm is, aki külföldön volt bébiszitter, és azt mesélte, a nagyobb, 8-9 éves gyerek iszonyú stílusban beszélt vele – persze, hiszen ő már vagy az 5. bébiszitter volt az életében, a szülei neki is folyton mást csináltak, ahelyett, hogy vele foglalkoztak volna kicsit.

De persze lehet, hogy a ti helyzetetek teljesen más…