Rossz a 1.5 éves kisfiam, mit tegyek?

Szia, én anyuka vagyok :-) 17 hónapos a kisfiam, és bizony ő is ilyen LENNE!

Pont nemrég volt egy nagy hisztije a sár miatt. Ez van, én hagyom üvöltsön, tekeregjen, megpróbálom kikapcsolni az agyam, nem meghallani, nem megverni, nem ordítani vele. Nagyon nehéz de MUSZÁJ!! Ne engedjetek neki, ez a lényeg. Ha nem engeded a sárba, sírni fog, de csak kétszer, harmadszorra nem fog, hanem megérti, hogy nem szabad! Hidd el nekem. De ha megtiltod később se engedd meg! Se Te se a feleséged.

A laptop,és társai....ht igen, ha hagyod megteszi, hát ő nem tudja, hogy az egy laptop, és azt nem ütniverni kell. Vagy nem tudja, hogy a kép a falon az dísz, nem pedig azért van, hogy ledobja a kisautóval, és sorolhatnám. Meg kell neki mondani, hogy NEM, egyszer kétszer százszor NEM. Sírást figyelmen kivül hagyni egy darabig, hagy menjen a cirkusz, itt csak pár percre gondolok, aztán odahívni magadhoz, leguggolni hozzá, magadhoz ölelni, és elmondani, hogy miért nem szabad, mi az amit szabad és mi az amit nem. Számomra egyértelmű, hogy nem tudjátok kezelni őt, ami később nagy kudarcokhoz vezethet. Nagyon sokszor kell nemet mondani neki, ez biztos unalmas és fárasztó (én magamról tudom) de ha engedsz neki ma, akkor holnap ne csodálkozz ha megint megteszi.

Nagyon sokat kell nekik beszélni, magyarázni, szabad nem szabad dolgokat megtanítani, lehetőleg magyarázattal mit miért lehet, és mit miért nem lehet. TANÍTANI kell őket, nem elég már az, hogy ha csak vele vagy, nem elég hogy játszol vele, most már kell oda is kell rá figyelni, mindennek súlya van, minden fontos.

Menni fog! Mert mennie kell:-) Fel a fejjel és legyetek nagyon következetesek. Ne engedd neki, hogy csapkodja a laptopodat, akkor nem nézheti ha rácsap, vagy vidd el onann, ha bőg mond meg neki, hogy most azért sír, mert nem nézheti, de azért nem nézheti, mert ütögeti. Vagy egyszerűen csak magyarázd el neki, hogy nem mehet a közelébe, mert nem játék.

Olvass Verdy Tamást!

És ahogy előttem írták, ne várj különösebb belátást egy másfél évestől. Lehetőleg hozzá se férjen a tiltott dolgokhoz, illetve fizikailag is bármikor képesek vagytok megakadályozni, hogy bajt csináljon. Igaziból nem is értem, mikor rombolja a lakást, ha folyton vele vagytok. Nem kérlelni kell, hanem kedvesen de határozottan elvenni tőle a veszélyes eszközt. Firkálja a falat? Hogy jutott ceruzához? Firkálhat persze, papírra az asztalnál, de ne hagyd egyedül! Ha felállna, tedd el a ceruzát! Tör-zúz? Ki kell venni a kezéből a törékeny dolgot, de legegyszerűbb, ha el se éri. A laptopot pl. rögtön tedd fel egy magas polcra.

Ne várd meg, hogy ugrándozzon a sárban, ha szerinted ezt nem szabad, vidd el onnan, mielőtt belemászik.

Találj ki a tiltott dologhoz hasonlót, ami megengedett. A laptopot nem ütheti, de fakanállal az üres pillepalackokat igen. Klassz nagyokat ugrik.

Nem tépkedheti a könyveket, de régi újságot, amit te adsz a kezébe, azt igen. Kiváló finommotorika fejlesztő.

Utána együtt összeporszívózhatjátok, esetleg fölragasztgathatjátok egy nagy lapra a fecniket.

Az én fiam már 2-3 éves korában rendszeres programunk volt a "pocsolyázás". Köveket dobált a vízbe, bele tapicskolt, és mikor kellően átázott a ruhája hazavittem és átöltöztettem. Teljesen jól megértette, hogy csak akkor mehet a vízbe, ha gumicsizmában van, és ha vizesebb lesz a kelleténél, hazamegyünk.

Ezen kívül nagy segítség, ha van egy pl. ráccsal elválasztott szobarész (jóval nagyobb mint egy járóka!)ott ahol általában tartózkodtok, és itt tényleg nincsenek tilos vagy veszélyes dolgok. csak szőnyeg, esetleg egy szivacs a földön és az ő játékai. Ide ti is bemehettek hozzá játszani, illetve rövid időre biztonságosan magára is hagyható a gyerek, ha pl. WC-re kell mennie a szülőnek. Az emeleti gyerekszoba ezt nem pótolja, de szerintem semmilyen különbejáratú szoba, hiszen a gyerek ott akar lenni, ahol ti vagytok.

Sok sikert! És dicsérjétek meg, valahányszor egy pillanatig is úgy viselkedik, ahogy szerintetek kellene. Sok szülő szinte csak akkor veszi észre a gyerekét, ha veszekedni kell vele...

Én csak egyetlen dologgal egészíteném ki az előttem szólókat: nincs ROSSZ GYEREK. Rossz viselkedés van. Ne a gyereket minősítsd, mert ha azt mondogatod neki, hogy ő rossz, akkor egy idő után el fogja hinni és tényleg az akar lenni.

De ha a viselkedésére mondod, hogy rossz, akkor előbb megoldódik.

3-as vagyok.

Gondolod az enyém nem ezt csinálja? Vagy másé? Ez ezzel jár, a gyerekek ILYENEK. Őket nem igazán érdekli, hogy most pont egy cukrászdában vagytok, és ülni kellene egyhelyben, pont leszrja:-) Ott a lépcső ergo fel kell menni rajta. AZtán le. És ezt lehetőleg ezerszer. Igen, tudom, borzasztó kellemetlen ez, meg kell tiltani, ne engedj neki dolgokat. Ne negedd, hogy ugráljon a pincérek előtt, fogd le, vagy vidd ki. Az nem megoldás ha soha többé nem viszed el, mert nem fogja megtanulni, hogy ott hogyan kell viselkedni. Én amikor megyek a gyerekkel nagybevásárlásra legszívesebben bikiniben mennk, és lefújnám magam ipari izzadásgátlóval, és ipari mennyiségű nyugtatót vennék be. Mást sem csinálok, csak koslatok utánna, Nem szabad tedd le, add vissza, tedd vissza, gyerevissza, ne vedd a szádba vezényszavakat skandálva rohangálok a tojás és a tészták között. Vagy csak simán beültetem a kosárba, akkor nyugi van. Vagy adok a kezébe valamit. Akkor is nyugi van.

De ez bizony rajtad múlik...mától komolyan reformáljátok meg a gondolkodásotokat. NEM SZABAD. Ne engedjetek neki meg MINDENT. Legyenek szabályok, ezt szabad-ezt nem szabad. Nagyon nagyon jókat írtak a hozzászólók:-)

a másfél éves gyerekre azt mondani hogy rossz, hát nem tudom....életkori sajátosság, hogy midnent ki akar próbálni. a ti dolgotok meg, hogy megmutassátok, és megértessétek, hogy mit nem szabad, és miért. ez nagyon fontos ám, hogy elmondod neki, hogy mit nem szeretnáél ha csinálna, és miért. valamint, ahol lehet, kínálj neki alternatívát, tehát pl. nem lehet a sárban tapicskolni ezért meg ezért, de tessék, itt egy bot, ezzel piszkálhatod a sarat. a falra nem rajzolhatsz, ezért meg ezért, de tessék, itt egy papír, mit rajzoljunk? kutyust, lovacskát stb. ha a gyerek látja, hogy nem csak ide oda rángatod kedved szerint, mert neked az úgy jó, hanem figyelembe veszed őt is, akkor sokkal inkább hajlamos lesz együttműködni. ami még szerintem nagyon fontos, és hosszú távon kifizetődő, hogy RENGETEGET kell beszélni a gyerekhez, lehetőség szerint mindent kommentálni ami történik vele, amikor együtt vagyotk, felhívni dolgokra a figyelmét, sokszor ismételni különböző módokon gyanazt a dolgot. így nagyon hamar eléri azt a beszédértési szintet, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy könnyen és jól lehessen vele kommunikálni. ui. sokszor az az akadálya a hatékony fegyelmezésnek, hogy a gyerek nem érti, amit mondanak neki.

és ami még sztem nagyon fontos: csak azt tiltsd meg, amit nagyon muszáj. ahol lehet, keress valamilyen megoldást, hogy ne kelljen egy dolgot megitltani. tehát pl. ha egy dolgot megtiltanál, mert veszélyes, de mondjuk ha te segítenél, akkor megoldható lenne, akkor ne tiltsd meg csupán lustaságból. hidd el később 100x-osan megtérül a befektetett energia. :)

én mindkét gyermekemet a fentiek szerint nevelem/neveltem, és nem csalódtam ezekben az elvekben, pedig eléggé eltérő személyiségűek. (mindkettő hiperérdeklődő és mozgékony, a kislányom (4 éves) jóval simulékonyabb, mint a kisfiam (15 hónapos), de ő is nehéz karakter volt kicsinek).