Akinek a gyerekének autisztikus vonásai voltak, mik voltak azok? és volt olyan akinél végül kiderült, hogy nem autista? és kb hány éves korában?

Még annyit, hogy pl. néhány aspi tart szemkontaktust, illetve nem azt kell figyelni, hogy a hozzájuk közel állókkal tart-e, hanem pl. idegenekkel. A lányomon jól megfigyelhető, hogy boltban, patikában akárkivel szóbaáll, de nem néz rájuk egyáltalán, hanem a "falnak" beszél.

d

Van egy autista testvérem. Saját gyerkőcömnél apró jelekből kezdtem sejteni. Pl. babakorában sok dolgot csak megfigyelt, de nem nyúlt hozzá - pl. babatornázón lógó játékok, hangot, fényt adó játékok. Kiakadt az idegenektől. Persze 8-9 hónaosan ez "normális", sőtt elvárt, de nála ez tovább megmaradt. Minden mozgást időben csinált, de nem próbálkozott, segítséget nem fogadott el. Amikor készen állt valamire, onnastól csinálta. Egy-két szót időben kezdett el mondani, de kérésre sosem mondta: egy ideig mondogatott 1-2 szót, utána már nem. Látszólag nem mutatott érdeklődést a beszéd iránt, és általában - főleg ha idegen mondott neki valamit, azt olyan rezzenéstelen arccal engedte el a füle mellett, mintha csak süket lenne. Olyan másfél-2 évesen ha valamire szüksége volt, a kezünket húzta az adott tárgy felé, ő nem mutatott rá. Először azzal nyugtattam magam, hogy első éveiben a nálam jóval fiatalabb féltestvérem is hasonló volt - meg még olyanabb: babaként, kisgyerekként kb. mindenen kiakadt, nagyon akaratos, rugalmatlan volt, és nem beszélt úgy 3,5 éves koráig. Akkor viszont gondolt egyet, és egyik napról a másikra kerek mondatokban kezdett beszélni, magától, és ahogy meg tudta magát értetni, a viselkedése és ő maga is megváltozott: sokkal kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb, türelmesebb lett, befogadóbbá vált és megnyílt a külvilág felé. Ő nem autista, csak későn érő gyerek volt. Ebben a fordulópontban reménykedtem a saját gyerkőcömnél is. 2,5 évesen neurológus javaslatára magán úton TSMT-zni kezdtük. És mivel kicsi fiam mozgása nagyon ügyes volt, és bátran mászott is fel mindenhova, ezért jól megnyomták nekünk már az elejétől a tornát: otthon heti 3 alkalommal kezdtünk, majd 2-3 héttel később már heti 4-5 (!) napon kellett tornáztatni. Így csináltunk végig vele 2 turnusnyi gyakorlatsort, a harmadiknál ott hagytuk abba, amikor egyik este végigordított 45 percnyi torna-kínlódást, amitől éjszakára be is fulladt. Nagyon megterhelő volt ez nem csak a gyereknek. Úgy, hogy érdemi változást nem tapasztaltunk (hacsak nem azt, hogy az első turnus után kezdett visítozni, ami jó ideig meg is maradt nála). Ezt csak azért írom le, mert mi is a TSMT-től vártuk a csodát - ahogyan a gyerekkel foglalkozó többi szakember is - de az én fiamnál ebben a formában azt kell hogy mondjam, nem vált be. Szerintem sokkal többet jelentett neki az esti mesélés- mert azt mindig szépen meghallgatta, várta, a közös sütizés, gyurmázás, Lego-zás, a családi nyaralás, vagy mikor mama egy időben többet járt át hozzánk, és kisfiam megszokta, hogy vannak idegenek, akiktől nem kell félnie. Illetve mikor a covid alatt csak online kaptuk a feladatokat és gyakorlatilag egy pár hónap pihenőidő volt a fejlesztésében, akkor kezdett el beszélni, teljesen magától, megnevezni az állatokat. Sajnos kommunikációra továbbra sem nagyon használta a beszédet, de legalább már lehetett hallani a hangját, illetve azt is, hogy nagyon szépen, tisztán beszél. Később kiderült, hogy a zenei hallása kimagasló és nagyon szeret zenét hallgatni. Sokáig egyébként kevert specifikusként volt diagnosztizálva, mert így leírva, sok évet összesűrítve és kivonatolva talán annak tűnhet - de a valóságban ennél sokkal árnyaltabb volt a helyzet, és egy szakember számára sem volt annyira egyértelmű az autizmus, hogy bizonyossággal le merte volna írni. Én pedig nem bántam, mert könnyen rajta ragad, ha később "kinőtte" volna, akkor is.