Akinek a gyerekének autisztikus vonásai voltak, mik voltak azok? és volt olyan akinél végül kiderült, hogy nem autista? és kb hány éves korában?

Az enyém nem beszélt csak ismételgetett hangsorokat, amíg ez nem javult fel addig visszahúzódó volt emberekkel.Néha amikor betelt nála a pohár érthetetlen mértékű hisztit csapott, amúgy egy kis buddha.

Mindennel szívesen játszott, amivel bármelyik korabeli gyerek, talán kicsit többet barkácsolgatott. De ugyanúgy futkározott, homokozott, babázott, stb.

5 évesen diagnosztizálták nála azt, amiaddig csak gyanú volt: autizmust.

Kicsit furcsa gyerek, nagyon válogatós, de amúgy már beszél, együtt játszik a többiekkel, és szemedbe néz, még a humort is érti. Róla nem tudja a környezete, hogy ez van vele, én meg nem hiresztelem.

Szia!

3 éves lesz a kislányom nemsokára,ez év elején mondták ki rá,h autista.Járunk fejlesztésre és TSMT tornára is,nagyon sokat fejlödött azota.Gyurmázni nem szeret,irkafirkálni azt igen,de festegetni azt nem.Gondolom,h azért mert koszos lesz töle a keze,azt utálja.Nem játszik még babával,de szokott autozni.Legot épit ügyesen.Nemsokára megyünk ujra bizottságra,kiváncsi leszek,h mit mondanak.Ja,és idegrendszeri éretlensége is van.Nem beszél még semmit.Nagyjábol ennyi,ha van még kérdésed,irj nyugodtan!

Nálunk ugrálás, repkedés volt az első tünet. A többi az oviban jött elő, kerülte a gyerektársaságot, legszívesebben egyedül játszott és gyakran indokolatlannak tűnő dühkitörései voltak.

Mindennel szívesen játszott, beszéddel nálunk nem volt probléma.

Diagnózis 5 és fél éves korban lett: Asperger-szindróma.

A TSMT sok mindenen javít, de HA autizmus spektrumzavar áll fenn, azt nem "gyógyítja". (Mi is csináljuk a TSMT-t, és használjuk az autizmusspecifikus eszközöket, rengeteget javult a gyerek, szociálisan is, de naponta vannak olyan "apróságok", amelyek egyértelműen Aspergeres tünetek - pl. nem érti az iróniát és hasonlók.)

# 6 vagyok. 3 éves korban a tapasztalataim szerint még nem nagyon lehet tudni semmit. Nekünk van egy csomó papírunk arról, hogy nincs a gyerekkel semmi gond, majd kinövi (idegrendszeri éretlenséget mondtak nekünk is).

A tünetek 4-5 éves kor körül csúcsosodnak ki, onnantól lehet bármit is egyértelműen állítani. (Nekünk 4 évesen még annyit írtak a Vadaskertben, hogy "belefér" az életkori sajátosságokba, másfél év múlva pedig ugyanott diagnosztizálták.)

Rengeteg autisztikus tünet van, amik önmagukban alig észrevetőek, de ha mondjuk 100 tünetből 80 jellemző a gyerekre, akkor kimondják az autizmus spektrumzavart. Én szülőként a mai napig azt mondom, hogy nem vettem volna észre (voltak "furcsaságok", de nem volt összehasonlítási alapom más gyerekkel), ha az oviban nem jeleznek, hogy a gyerek nagyon MÁS. Volt lehetőségem megfigyelni a csoportban, és elismerem, hogy az óvónőknek teljesen igazuk volt.

Amióta diagnózisunk van és autiként kezeljük, azóta rengeteget javult a helyzet, most már nagyon jól elvan kortárs közösségben, játszik a többiekkel, csinálja a feladatokat szépen és alig van dühkitörése. Szeptembertől normál általános iskolába fog járni, bevállalták, valószínűleg nem ő lesz a legproblémásabb az osztályban... Mindezt csak azért írom, mert nem olyan nagy tragédia, ha egy gyerkőcnél esetleg autizmus spektrumzavart diagnosztizálnak, attól még élhet teljes értékű életet, csak bizonyos dolgokra jobban oda kell figyelni, meg kell neki tanítani.