Baj hogy elmondtam az barátnőmnek, hogy rosszalkodott a gyereke?
Ma én vigyáztam a barátnőm 3,5 éves fiára (itthon vagyok az én 1,5 évesemmel gyeden). A kisfiú nem igazán mondható jónak. Az elején nagyon durván kiabált, minden játékot erőszakosan elvett a kislányomtól, kockákból épített "kalapácsot" és azt mondogatta, hogy azzal fogja jól fejbe verni. Egyszer nagyon durván ellökte és állandóan kiabált vele, hogy "tűnj el innen, ne nyúlj hozzám". Próbáltam szépen elmagyarázni neki, hogy nálunk ilyet nem szabad csinálni, de akkor kitalált mást, 2 lábbal ugrált a játékokon, meg rugdosta, dobálta őket. Megint próbáltam elmagyarázni, hogy ezt nem lehet, akkor meg a konyhaasztalt verte a kockákkal (sajnos eléggé meg is látszik a nyoma). Rávettem, hogy azt se csinálja, akkor meg a hintát lökdöste neki a falnak, hiába szóltam rá erélyesebben, akkor is csinálta. Többször is próbáltam velük játszani, ideig-óráig ez ment is, aztán megint nagyon durva lett. A végén már inkább beültünk mesét nézni, mert egyszerűen nem bírtam vele. Nem igazán mertem vele veszekedni, mert náluk a "mindent szabad a gyereknek" módszert alkalmazták sokáig. Még a mama sem szólhatott rá, mert csak baj volt belőle. Persze mostanában már próbálják nevelni, de nem fogad szót. A nagyszülők vitték haza, este pedig hívott a barátnőm, hogy mi volt...bírtam-e e gyerekkel...stb.
Én csak egy-két dolgot meséltem neki. Elmondtam, hogy volt egy kis rosszaság, de amúgy jót játszottunk. Nem akartam megbántani, de szerintem még ezzel a kevéssel is sikerült. Hallottam a hangján, hogy bántja a dolog. Magyarázkodott is, hogy az óvoda miatt van, meg nem szokott ilyen lenni...és, hogy majd én is megtudom, milyen az, amikor egy gyerek irigy - ha a lányom idősebb lesz. Én ezt elhiszem, biztos az én gyerekem se lesz kisangyal, ezért próbáltam elviccelni a dolgot. Persze volt ma 2 alkalom amikor kedves volt és jót csinált és állítólag másoknál mindig nagyon jól viselkedik, csakhogy másoknál nincs gyerek, csak felnőtt. Gondolom ez is lehetett a baj. Most azt nem tudom, hogy legközelebb mit csináljak, ha esetleg én vigyázok rá megint. Elmondjam, hogy miket művelt a fia, vagy hazudjak és mondjam azt, hogy jó volt. Nagyon jó barátnőm, nem akarom, hogy megharagudjon rám, viszont azt sem szeretném, hogy a kisfiú büntetlenül dühöngjön nálunk és terrorizálja az én gyerekemet. Még egyet tudni kell az anyukáról: évek óta depressziós és rossz anyának tartja magát. Ez még jobban megnehezíti a dolgomat.
Nézd, ha tényleg jó barátok vagytok akkor tiszteljétek meg egymást azzal hogy őszinték vagytok egymással. Mit ér a barátság ha hazudni kell vagy félni kell hogy megsértődik.
A kisfiú nem azért rossz mert óvodás, és nem azért mert ott volt a kislányod.
Az igaz hogy van a gyerekek között rivalizálás, féltékenység. De csak a testvérek között. Idegen gyerekeknél inkább csak dacolás van. (nem adom a játékomat, nem játszom vele stb)
A kisfiút két szóval jellemezném. Elkényeztetett Neveletlen kisfiú.
A szülők mindent ráhagytak, így a gyerek most csak úgy viselkedik ahogy a szülők hagyták hogy viselkedjen.
Én szépen elmondanám hogy mi minden történt, és bizony ez így nem jó.
Ha azzal jön hogy a te lányod is ilyen lesz, nos ha nem nevelitek meg akkor igen. Olyan neveletlen lesz. Ha kicsi korban nem szóltok rá, nem mondok nemet néha, ha a hisztijével mindig legyőz titeket akkor bizony a te lányod is ilyen neveletlen lesz. De ha már most következetes szülők vagytok akkor nem lesz rossz a gyereketek. Ezt is el lehet mondani, hogy nem minden gyerek rosszcsont.
Ha ezek után a barátnőd megsértődik, akkor a helyedben végig gondolnám hogy voltaképpen mi is a barátság..
Ha tényleg jó barátnőd, és depressziós, akkor inkább nem mondanék neki többet. Viszont nem vigyáznék még egyszer úgy a gyerekére, hogy az enyém is jelen van.
Csak akkor, ha pl. a tiéd nagyszülőknél van, és így pont ráérsz vigyázni az övére.
Huhh, elég kényes szitu, annyi szent. Velem is történt hasonló, nem tudtam mást tenni, mint a 15 éves fiamat állítottam a gyerekek mellé, hogy vigyázzon az öccsére, amíg az anyukával elintézem, amiért jött. Szerencsére csak egy nagyon távoli ismerős volt, amikor legközelebb keresett, azt mondtam, hogy nem érek rá. Megbántani nem akartam, no meg semmi közöm ahhoz, hogyan neveli a gyerekét, viszont az első alkalommal szerzett vérző karmolások, rúgásból származó kék foltok és vérző harapásnyomok nem inspiráltak túlságosan...
Ha a barátnőm gyereke viselkedne így nálunk, én félig viccesen, félig komolyan elmondanám, hogy a gyerek nem láthatóan nem érzi jól magát nálunk, hiszen elég kezelhetetlen volt. És mivel nem szeretném végignézni, ahogy megint ugyan az történik, ami az első alkalommal, okosabb, ha a két gyereket nem eresztjük össze. Arra hivatkoznék, hogy a gyerekek nem jönnek ki egymással, megesik az ilyen, a kicsi, amikor említed a nagy nevét és kérdezed, milyen volt, azt mondja, hogy nem jó. Persze hasznos, ha a lányod tud már kommunikálni, ellenkező esetben valahogy másképp kell fogalmaznod, hogyan jöttél rá, hogy a lányod nem akar a kisfiúval játszani.
Csak okosan és ügyesen, ne bántsd meg a barátnődet, bár azt is gondolom, hogy ha nagyon erősködik, akkor viszont határozottan megmondanám, hogy nem akarom és kész. Semmiképp nem tenném ki a gyerekemet egy ilyen stressznek, de ez én vagyok.
Nem biztos, hogy neveletlen. Lehet, hogy van valami viselkedészavara, ami nem a nevelésből adódik. Akárhogy is, a lényegen nem változtat, nem a gyerek tehet róla.
Igen, az őszinteség nagyon fontos a barátságban, de a kíméletesség meg a tapintat is. A barátnődnek csak kíméletesen add elő a dolgokat, mint eddig is tetted. Hazudni azért nem kell, van a kíméletlenség meg a hazugság között sok jó átmenet. De a kisfiúval szemben, saját magad, a lányod és a kisfiú érdekében is, légy határozott. Amivel rosszalkodik, azt határozottan vedd el tőle, és rögtön kínálj neki közös, más tevékenységet. A gyerekek tapasztalatom szerint gond nélkül megértik, ha bizonyos mértékben más szabályok vannak pl nagyinál, oviban, otthon. Persze így nem tudsz közben házimunkával stb foglalkozni, de szerintem ez a legbölcsebb megoldás.
A két kicsi összeszoktatásához nem szerencsés az egyik otthona, anyukája,lakása elsőre. Ez a kisfiú ott maradt anya nélkül idegenben, ráadásul anyuka depressziós ami nem jó példa: sok depressziós felnőtt ingerlékeny, mogorva, dühös ám otthon.
Szerintem a kisfiú érdekére hivatkozz: ő a legnagyobb igyekezeted ellenére is mellőzve érezte magát. Válasszatok közös, jól megtervezett tevékenységet inkább : séta , kirándulás, barkácsolás,süti készítés, ahol segítséggel erősíthetitek benne a nagy vagyok, többet tudok, segíteni tudok érzést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!