Kislányomat elzárom igy?

Hány éves a kislányod?

Az azért kemény lehet, hogy így szembenézel magaddal. Mindenesetre próbálj te is a fejlődés útjára lépni (a probléma felismerése, és hogy nem hárítod másra a felelőséget, már jó kezdet).

Vigyed gyakran a játszótérre, oviban is akad barát. ha meg nagyobb lesz, szakkörökre, délutáni elfoglaltságokban talál magának társat. Próbálj te is barátkozni, mert a te társas kapcsolatod nagyon befolyásolja az övét. De megkérheted a férjedet, hogy vigye ő a rokonokhoz.

A mi családunkban is van ilyen hölgy. Többször felvetettük már, hogy miatta büntetjük a gyerkőcöt, hisz nem szívesen megyünk hozzájuk. Speciel nem is megyünk. Felnőtt emberek létére lehetne annyi eszünk, hogy nem e gyereket büntetjük, hisz ő szeret minket, de a mi esetünkben az a helyzet, hogy nem is szólhatunk a gyerekhez.

Szerintem ha nem szeretnek, akkor ne is várd el, hogy hozzátok menjenek. Inkább azt old meg, hogy a kislányod többet találkozhasson velük. Mondjuk elvinni el tudod te is, nem kell vele maradni. Majd mész érte. Veled kapcsolatban meg lassan majd megoldódnak a dolgok.

Egyébként magunkból kiindulva már maga a felismerés is dicséretes a részedről.

Nagyon megértelek, egy kicsit én is olyan vagyok, mint Te. A többiben nem hasonlítunk. (szeretem a párom, szeretnek a szülei)

Ettől függetlenül tudom, hogy milyen érzés, amikor észreveszed, hogy nem vagy szimpi a másiknak, pedig szeretnéd.

Keress fel egy pszichológust, nagyon sokat tud segíteni! (ha már felismerted a problémát, az nagyon sokat segít, és az nem kis motiváció, hogy a gyerekedért teszed!)

Sok sikert!!!