Volt emlékezetes kikapás gyermekkorodból? Ha igen mi miatt és hány éves korodban?

6 vagyok...

Vki felvilágosíthatna, hogy mitől rosszabb az én "verés-mesém", mint másé, hogy le lett pontozva...?

Csak kivi vagyok, tényleg nem értem...:-(

Anya nem igazán bántott, csak ha már végleg kihúztu a gyufát a tesómmal, 1-1 fakanál csapás, de az is nevetsbe fulladt.

Ellenben apa: tesómat soha nem bántotta, engem annyiszor ahányszor csak alkalma volt rá:/

A legeslegemlékeztesebb az egy téli nap volt olyan 10 éves lehettem, suli után -mint mindennap- lementünk a tesómmal szánkózni a ház mögött lévő dombra, lakótelepen éltünk, volt hogy 20-40 gyerek és szülő is szánkózott, klassz volt. Soha enm szóltunk otthon, pléne ha nem is volt otthon senki (anya dolgozott, fater a kocsmában ült) írtunk egy papírt: Szánkózunk!

Aznap is így volt, szánkó végén elindultunk haza, találkoztunk a furik apámmal: -Hol voltatok? dörgött. Szánkózni! beszálltunk a liftbe, és egy szomszéd is beszállt velünk, meg is kérdezte, hogy merre voltunk, hogy így elfáradtunk, apa válaszol, hogy szánkózni voltak, de senkinek nem szóltak, majd otthon megkapja a büntetését, és szorította úgy a karom, hogy majd beszrtam félelmemben.

Hazaértünk, tesómat bezárt a nappaliba a tévé elé engem bevitt a gyerekszobába, ráfektetett egy ládára, és úgy megvert a szíjjával, hogy azt hittem ott fogok meghalni. Még ma is emlékszem, ahogy félrenéztem sírás közben, a tesóm ott kuporgott az ajtófélfánál sírt rettegett...annyira sajnáltam, jobban mint magamat.

Hát én erre nagyon emlékszem, szinte minden mozzanatára.

engem a fém krumpliszedő kanállal vert el anyám úgy, hogy háromszor hajlott el rajtam, ésminduntalan visszahajlította.

és miért? mert nem volt normális. most se az.

Nekem szerencsére békés szüleim vannak. Gyakran van szidás, ordítanak velem néha, de verés csak nagyritkán, ha óriási hülyeséget csináltam. Egyszer, olyan 12 éves lehettem, gyufákból kis "tábortüzet" raktam, a konyhánk közepén, a többtízezer forintos konyhapult közepén. Na akkor anyukám a borostyán köves gyűrűjével csapkodta a fejem, ez volt a legdurvább. De mindíg tanultam belőle.

Ellenben idősebb testvéreimet (8 és 9 év a kül.) gyakrabban verték, de őket se nagyon, időnként egy pofon. Néha még mindíg mondják nekem: "Mi ezért pofont kaptunk anno."

Sajnálom azokat akiket vernek gyerekkorukban, nekem szerncsére nincs ilyenben részem. Teljesen értelmetlen az a nevelési modszer, hogy a gyerek számára látszólag durr, ok nélkül egy pofon/tasli... Ha nem beszélnek vele, a legtöbb nem érti miért kapta.

12 éves lehettem, amikor nyáron egyszer az erkélyen játszottam otthon az egyik barátommal. Elkezdtünk hősködni, hogy ki mer jobban kihajolni a korláton. A végén olyan jól sikerült a mutatványom, hogy majdnekm kizuhantam. A szüleim éppen ezt a jelenetet látták meg persze. Halálra rémültek szegények azt látván, hogy gyermekük majdnem lezúg a harmadikról az utcára.

Máskor nem vertek meg sohasem, de akkor ostorral iszonyúan kikaptam. Máig érzem, ahogy a csupasz fenekemen, combomon csattog az ostor szíja. Taknyom, nyálam egybefolyt, úgy bőgtem. Napokig csak hason fekve tudtam aludni utána.

Tanulságos eset volt, és megértem, hogy ilyen veszélyes gyerekkori meggondolatlanságra hatásos és emlékezetem büntetést kaptam. Egy leszidást pár hét alatt elfelejtettem volna, ez viszont mélyen belém rögzült. Sohasem kerültem többet felelőtlenségből életveszélyes helyzetbe.

Sok volt, mert bokszzsákként funkcionáltam az alkoholista "nevelőapámnak". Húgom szintén, bár ő kevesebbet kapott szerencsére.

Volt, hogy beleverte a fejemet az asztalba, meg akkora sallert adott, hogy az állkapcsom elmozdult, térdére fektetett és addig ütött, míg bevizeltem, stb.

Anyám is elvert párszor, egyszer azért, mert majdnem lenyakaztam magam egy tükörrel. :-D Meg egyszer elszöktem otthonról, de lebuktam, mert a boltból jött már hazafelé. Nagyon megvert, hazáig bőgtem. :-D Anyám ok nélkül nem bántott soha, de az a barom ok nélkül is megvert, mondjuk a tesómat is, meg Anyámat is.