Mi lesz a kisgyerekekből?

Szia!

Épp ma beszélgettük anyukámmal (aki óvónéni), hogy mennyire nem nevelik a szülők a gyerekeiket. Sajnos semmit nem lehet ez ellen tenni. Amíg egyes szülők bedobják a gyereket a tv elé, hogy azt nézzen amit csak szeretne. Mondván akkor nincs vele gond. Addig nem tudunk mit tenni. Meg sajnos sok rossz dolgot a szülőktől tanulnak el a gyermekek, káromkodnak, nem veszik semmibe a szüleiket, mert hát anya is lehülyézi apát, és úgy gondolják ez a természetes. Itt kezdődnek a problémák. Valamicskét esetleg változhatna a helyzet, ha illemtanórákat vezetnének be az iskolákba. Mert azt veszem észre, hogy az illem szabályokról, egészen alap dolgokról a gyermekeknek fogalma sincs. És igen sajnos ezek a gyermekek ha felnőnek nekik is lesz gyermekük... Bár lehetséges, hogy addigra felnyílik a szemük és másként akarják csinálni mint annak idején a szüleik.

Lássuk a dolgokat pozitívan, hátha :), én reménykedek, hogy gyermekem jó társaságba kerül majd az oviba, iskolába. :)

Én azt gondolom,hogy a vallásos nevelésnek is megvannak ezek az előnyei.Mi falun lakunk,és az iskolában van hittan,persze nem kötelező.De szinte minden gyerek jár.Versenyekre mennek,és szép eredményeik vannak,amit a pap kihirdet a mise végén,és jutalmazza a gyerekeket.

Jó,biztos van pár rosszcsont gyerek is,nem mondom,hogy mindenki példa értékű.De pl,ha valami garázdaság történik a faluban,akkor azt is elmondja a pap,és név nélkül megszégyeníti az illetőt.Szerintem ez hatásos.Tiszta a játszóterünk,tiszták az utcák.A gyerekek köszönnek,és tisztelik az időseket.

Igazából én is azt gondolom, hogy a szülőknek kéne elsősorban megnevelni a gyereket. Mondjuk óvódás korban még annyira nem lehet, legalább is ilyen szempontból nem, mert még nem érti meg, de az alapokat itt kell lefektetni neki az biztos. Meg hát sokat számít tényleg hogy mit lát otthon.

De az is nagyon igaz, hogy hiába volt a gyerekem 12 évig példás viselkedésű, persze ne legyen szent. Szóval hiába volt, akkor is jöhet egy olyan életszakasz, pláne mikor elkezdik a középsulit, vagy egyesek fősulit (később érnek, vagy lesz lehetőségük a szabadásra), hogy belekeverednek olyan társaságba és kész, vége. Vagy épp azért csinálják majd, mert idáig tökéletesnek kellett úgymond lenniük, most meg hirtelen szabadnak, mindent megtehetőnek érzik magukat, csak épp elszalad velük a ló. De talán még ekkor sem késő, mert ha ekkor közbeszól a szülő és visszatereli őt a helyes útra, akkor talán nem fog tanárt verni meg egyebek. De kivétel mindig van.

De amúgy én azt csinálnám, hogyha valaki megver egy tanárt, akkor az a minimum, hogy ne tanulhasson legalább 5 évig sehol sem. De el kelljen mennie dolgozni, aztán 5 év után eldöntheti melyik a jobb.

A tanárok kezébe is több lehetőséget adnák, de az a baj, hogy itt is félő, hogy egyes tanárok olyanra is alkalmazzák, akire nem kéne. Pl nem szimpi neki az a tanuló, vagy a stílusa stb. Mert sajnos a tanárok is elég diszkrinálnak ha úgy van kedvük, tisztelet a kivételnek.

De az biztos hogy minimum bevezetném vissza a köpenyt, ezzel érzékeltetve az egyenrangúságot, vagy egyenruhát. Megvédi a ruhát, és nem képez különbséget két gyerek között. Persze valahol még is csak kijön a különbség, de legalább a köpeny tompítaná.

A tanárok helyébe pedig sok sok önismereti órát szerveznék, ahol megtanulnák önmagukat, vagy ilyen tábor formájában, mert az összehozná a csapatot. Meg a tanárt is emberileg a gyerekkel és fordítva.

De ezek csak az én ötleteim. Nem könnyű a kérdés! Illetve a válasz nagyon nehéz!

Ha baj van a gyerekkel, akkor valójában a szülővel van a baj.

tudom, hogy ez kicsit durva, de a szülő tehet arról, hogy milyen állapotban van a gyerek

persze vannak tanárok, meg ott a környezet, de a szülő dolga olyan erőssé (lelkileg, szellemileg) hogy ezekez kezelni tudja. a szülő dolga hogy olyan módon megtanítsa kommunikálni, hogy a gyerek akár kommunikációval képes legyen kezelni a környezetét.

Az én fiam már nagykamasz, de jó fej, vagány, jól kommunikál, jól tanul, és közben szeretik a haverok is, és még a felnőtteket is képes jól kezelni.

Ezért is kezdtem szülőket képezni, hogy más gyerekeknek is legyen esélye önálló, sikeres boldog felnőtté válni