Mitől ilyen agresszív a gyerekem?

Pofozkodik??? 19 hónapos korában??? Nem lehet hogy valahol látta (nem rád gondolok), mondjuk játszótér, tv és azért csinálja? Meg kell neki mondani, hogy nem szabad. Ha sok rászólás után is csinálja, igenis oda kell neki csapni, de persze nem erősen :) Csak egy picit megsuhintani a popsiját. A fejét nem szabad sosem ütni!

Ha nem javul a helyzet, akkor gondolkodj el, milyen lelki okai lehetnek. Próbálj meg változtatni rajta.

Ha jól viselkedik kapjon pl. matricát (ne édességet!!) és ebből arra jön rá, hogy aki jó, megkapja a jutalmát :))

Sok sikert, remélem megoldódik a probléma!

én fiam is 18 hos,és nagyon hisztis verekedős.

ha valamit nem engedek meg neki ,ledobja magát hason ahol éppen van és vergősik.De egy könnycsepp nincs.

és rámüt,de én is visszaütök,hiába szólok neki nem szabad.Tanács????

A hiszti az arra való reakciója, hogy nem ért egyet a szabályokkal és azt gondolja, hogy korlátozzátok. Amikor épp hisztizik, akkor vond el a figyelmét valami érdekes dologgal, vagy azzal, hogy megkéred, hogy segítsen neked, mert pont rá van szükséged.

Ha épp nem hisztizik akkor pedig minden harag nélkül kérdezd meg tőle, hogy mire van szüksége

Másrészt van egy kis elnyomás felé, amit nehezen tolerál és a saját eszközeivel igyekszik visszavágni, de mivel még kicsi, így kevés sikerrel. Amikor viszont lehetőséget lát arra, hogy visszavágjon, akkor ezt meg is teszi, a saját eszközeivel, de ez teljesen érthető, hisz ha mondjuk Te nem éreznéd magad jól valamivel, és körülötted csupa pankrátor méretű professzor lenne, akik nagyobbak, erősebbek, tapasztaltabbak,... és nem tudnál máshogy figyelmet szerezni vagy bosszút állni a sérelmeken, akkor lehet, hogy Te is egyszer csak nekik ugranál... stb. Van valaki a környezetében, aki kisebbíti, leértékeli az ő erejét, tudását képességét, pl te még kicsi vagy, ...te ezt még nem érted,... stb

Ami egy bevált megoldás, leülni vele, és megkérdezni, hogy mire van szüksége. Rendben van-e neki, hogy mondjuk mindennap 15 percig "kisfiam" idő van, ami azt jelenti, hogy anya vagy apa addig csak vele foglalkozik, neki mesél, vele játszik, meghallgatja, el lehet mesélni a dolgokat vagy sérelmeket, azt ami bántja, vagy bármit, mert anya apa tényleg odafigyel. Nem kell helyette megoldani, csak meg kell hallgatni és ez is rengeteget ad a gyerekeknek. Ez lehet hogy csak pár perc, de az csak az övé, és ez biztonságot és stabilitást ad neki.

Azon kívül, az, hogy hagyod magad zsarolni, hogy hagyod, hogy nehéz legyen az együttélés, az nem az ő hibája. Ebben sem késő változtatni. Mindenesetre a még több kommunikáció javíthat a helyzeteteken. A szabályokat érdemes pontosítani, a korához és mindkettőtök elvárásaihoz igazítani, majd mindkettőtöknek betartani.