Bekerültem az "agresszió agressziót szül" ördögi körébe. Mit tegyek?

Én most kipróbálnám az elterelő hadműveletet, vagyis ha megüt, nem reagálok rá, majdnem hogy tudomást sem veszek róla, hanem elkezdek neki valami mást magyarázni, vagy mutatok neki valamit.

Lányomnál az volt, hogy ha ütött és rászóltam, akkor még inkább csinálta. Ha büntetésbe küldtem, akkor egy ideig lenyugodott majd folytatta. Nála végül az vált be, hogy ha ütött, meg sem szólaltam, fel sem szisszentem, egyszerűen csak közöltem vele, hogy jééé odakint süt a nap, játszanak a macskák. Nem tudta szerintem mire vélni és valahogy az ütések is elmaradtak idővel.

Persze ha nagyon fájdalmas dolgot csinált, akkor azért nem hagytam szó nélkül. Olyankor szomorú voltam, sírtam (vagyis úgy csináltam), tehát próbáltam benne lelkiismeretet ébreszteni, és együttérzésre tanítani.

Amúgy nem vagy sz.ar anya, ugyan már. Legalább nem álszentkedsz. Igen, vannak hibáid, igen néha türelmetlen vagy. Na és? Mással is előfordulhat, de de addig nincs baj, amíg tudjuk magunkról, hogy hibázunk, és belátjuk azt.

Kitartást és türelmet kívánok neked!

Cseppet se gondollak "szar" anyának.

Lehet, hogy engem is le fognak hurrogni, de én a 3 percet tartom kevésnek, amit ráadásul visítással tölt. Saját gyermekeimen azt vettem észre, hogy ha büntiből be kell vonulniuk a szobájukba és azt az időt játszással (mert éppen nem vettek komolyan) vagy sírással töltik, akkor nem fogják fel a dolgok miértjét. nálunk az jött be, hogy a sírás befejezése utáni hüppögési időszakban bemegyek és elmagyarázom, megbeszéljük, hogy mi miért történt.

Nem akarlak megijeszteni,de próbálj keresni egy szakembert.Barátnőméknél az oviban volt ilyen gond a fiával.Kiderült,hogy nagyfokú hiperaktivitása van:-((

Persze ha "csak"otthon csinálja akkor nem erről van nálatok szó:-))

"Na, megpróbálom ezt a "nem veszek róla tudomást" dolgot"

Szerintem ez jó lesz (persze a testvért mindig védd meg, és magadat sem kell hagyni ütlegelni, a határozott mosolyszünet elég). Arra azért vigyázz, hogy amikor nem verekszik, akkor igenis vegyél tudomást róla, foglalkozz vele sokat, dicsérd (nem baj, ha eleinte egy kicsit túlzásba is viszed). Valószínűleg több figyelemre van szüksége, mint amennyi szerinted már elég. Sok sikert!

nem gondolom, h "szaranya" vagy, azért, mert eldurrant az agyad, főleg, h te magad is érzed, hibát követtél el. bízom benne, h többé nem teszed (vagyis nem ütöd meg a fiadat).

azonban ez a verekedés a fiadnál nem (csak) a te hibádból van. bizonyos temperamentumú gyerekek bizonyos korszakukban agresszívak, ütnek,harapnak, szeretnek fájdalmat okozni. ez még mindig egyféle határkeresés, kombinálva hisztivel, dühvel, akarattal. nézz utána a neten, sok írás van erről, és arról is, hogyan szoktatható le erről. a bünti, amit alkalmazol,jó dolog, szinte profi. szoktak ilyen izgága gyereknél "dühöngőt" alkalmazni, egy helyiséget (v akár udvart), hová be-/kiküldöd pár percre, h kitombolja magát. ott azt csinál, amit akar, visít v rugdos, v földhöz veri magát. ha lenyugodott, kijöhet. legközelebb, akár 5 perc múlva is, ha ugyanígy csinál, visszaküldöd oda.

ez egy tipp, de van még egyéb is, keresgélj!

Hát, ha ez megnyugtat, vagy legalább egy pici mosolyt csal az arcodra:

Amikor én voltam kicsi (2-3 éves) és hasonló verekedések történtek, nekem édesanyám a következőt csinálta:

megfogta a fülemet, közelebb húzott magához, lehajolt és rám meresztve a szemét a következő mondat hagyta el a száját "Ha még egyszer ezt csinálod megöllek!"

Azután nem tudok róla, hogy lett volna hasonló probléma kisebb koromban. :D

---

Hozzáteszem, hogy most is jó kapcsolatunk van. Nem érzem, hogy bármi nyomot hagyott volna bennem az eset. Az meg, hogy sajátos világnézetem és jellemem van pedig családi vonás. :)

P.S.: Ne is mondjátok, hogy milyen rossz anyám van, mert a vélemények nem érdekelnek róla. Én élek vele és ez nekem jó. Nincs szükségem (/ünk) a lektorálásokra. Köszönöm. :)

17/F

Sziasztok!

Én pszichológus vagyok. Jól írtad, agresszió agressziót szül. De nem csak az agresszió, a frusztráció, a kisebbrendőségi érzés, az elhanyagoltság, a büntetés is szülhet agressziót. Persze a látottak is befolyásolják a gyereket. Nem lehet azt elképzelni, hogy a ma agresszív gyerek, holnap már nem az, ha a nevelési elveimen változtattam, gondolom ez világos nem is így gondoltad.

A következetesség a másik gond. Sikerül következetes lenni? Mikor, milyen helyzetben lesz agresszív? Mikor szófogadatlan a gyerek? Érdemes ezekre figyelni.

Milyen minta áll a gyerek előtt? lát még mást verekedni? jár óvodába? Hogyan teljesít ott? Vannak barátai?

Esetleg érdemes azon is elgondolkodni, hogy mennyi autoritása van a gyereknek? Mi az ami megengedett számára? Korlátozott? esetleg túl hosszú kötélre van engedve? Mi a helyzet a szabályokkal, mi az amit a gyerek egyedül csinálhat meg, mi az amit segítséggel? Kap-e ugyanakkora (vagy sokkal nagyobb) figyelmet, mint a húga? Nyílván így nem segíthetek sokat, lehet tényeg felkereshetnél egy pszichológust, Vagy ha van kérdésed írhatsz ide, vagy privit.

Üdv.