Szülő felé irányuló agresszió 2 évesen?

Nem lehetséges, hogy csak arra vágyik, hogy többet foglalkozzatok vele? Csak abból gondolom, hogy másokkal nem verekszik, csak veletek. Sokat ölelgeted, simogatod?

Amúgy szerintem nagyon helyénvalóan reagálsz az agresszióra. Én is így csinálnám.

Sztem is nagyon jól reagálsz, ennyit kell tenni, és nem többet, vagy kevesebbet.

A lányom dettó ezt csinálta, és időszakosan vissza is jön neki, most 3 éve.

Már tudom, hogy ez bünti volt a bölcsi miatt, hogy otthagytam, ő nem sírt, csak nagyon keveset, hanem így reagált. Ezt onnan tudom, hogy most meg az ovit kezdtük, és most is ezt csinálja mióta elkezdtük...

sztem a Ti fiatok is így vezeti le a feszkót..

és ez nem függ össze azzal, hogy amúgy tüneményes, az oviban, a nagyszülőknél, a szomszédnál a lányom tündéri, de nekünk csinálja a dolgokat..bár már sokkal jobb...

Enyêm is szokta csinálni, ha nem tetszik neki a rendszer, nem csinálhatja azt, amit akar.

Én ilyenkor lefogom, megfogom a kezét, lábát és nagyon határozottan rászólok, hogy ezt nem szabad. Próbálok neki más dühlevezetőt ajánlani, párnapüfölést, papírtépkedést, ugrálást, de persze NEM!! a válasz, mert a dackorszakban miért is lenne jó, amit anya javasol :)

Szerintem normális dolog, bár nyilván senki nem örül neki. A lényeg, hogy minden alkalomnal nyomatékosítsd benne, hogy ezt nem szabad. Jól teszed, hogy kimész, ha nem hagyja abba. Idő kell és el fog múlni. Állítólag :)

Hát kövezzetek meg, de szerintem azért viselkedik így, mert így reagáltok rá. Én is láttam egyszer, ahogy egy 4 éves gyerek üvölt, hisztériázik és felpofozza a nagyanyját (mert szerettem volna néhány szót kettesben váltani az anyjával és a nagyi megpróbálta addig félrevonni őt). Csak néztem ahogy nagyi csókolgatja, miközben a gyerek üti vágja teljes erejéből az arcát. Hát tudjátok, ha az én gyerekem csinálná ezt akár velem, akár a nagyanyjával, akkorát lekevernék neki, hogy kiköpné a tejfogát. Nem is csinálna ebből rendszert, az tuti. Még hogy egy kisgyereknek megengedni, hogy üssön egy felnőtt embert...Mi lesz ezekből a gyerekekből ha felnőnek?

Én a kutyáimat is úgy neveltem, hogy a sebükben turkálhatnék akár, akkor se harapnának meg. Egyszer kiskorában az egyik rámmordult, miután elétettem a tálban az ételt, na kapott egy fülest, biztos belerezonált picit a füle, d soha többé nem fordult elő. Szép is lenne, ha a kutyám vagy a gyerekem terrorban tartana. Nem azt mondom, hogy laposra kell verni az ilyen gyereket, de az is röhej, amikor ezt szépen el akarják neki magyarázni, hogy nem szabad. Ki nem állhatom az ilyen gyerekeket, messziről ordít róluk a neveletlenség és ez a szülő hibája, amiért egy ilyen problémát szépen el akar magyarázni...Röhejes.

15 hetes km

Agresszióra szerinted agresszió a megfelelő válasz? Ha szerinted igen, akkor hajrá, verjed a gyerekedet. Biztos célravezető, mint a kutyáknál, csak kérdés, hogy milyen áron.

De rendben, te kezeld így, de kérlek, arról ne vitatkozzunk, hogy el kell-e magyaráznj a gyereknek a miérteket. Tudod te, mi mindent megért egy két éves? Olvastál valaha is egy picit a dackorszakról? Akkor kicsit tisztában lennél a pszichológiai hátterével és tudnád, hogy NEM a hibás nevelés eredménye a fenti probléma. Viszont tenni kell ellebe. Azt nem írtuk, hogy szeretgetéssel, de szerény véleményem szerint nem is egy büdös nagy taslival.

Nálunk ugyanez volt a helyzet (és most is, csak kicsit finomabb verzióban). Akkor volt nagyon gáz, mikor bölcsis lett a kisfiam, ütött, vert, hisztirohamokat produkált időnként - olyankor, amikor kicsit besokallt a koránkeléstől, a szabályoktól, attól, hogy keveset van velünk.

Aztán elcsitult a dolog, nem tettünk mást, mint folyton magyaráztuk, hogy nem szabad - ahogy Te is, kedves kérdező. Egyébként leginkább ellenem irányult a dolog, a páromat nem ütötte.

Most kezdődött az ovi, és ugyanez a helyzet. Szeret oviba járni, de ugyanakkor frusztrálja, hogy ismét nem velem van, és előfordul egyszer-kétszer, hogy csapkod (ő mondjuk rugdosni nem szokott, csak ütögetni). Annyi a különbség a bölcsis időszakhoz képest, hogy most közben sokkal jobban tudatában van annak, hogy így nem szabad viselkedni, és láthatóan vívódik, hogy mit tegyen, és ha végül mégis megüt, akkor utána tényleg megbánja, és ő maga mondja, hogy nem akart így viselkedni. Ez már szerintem nagy haladás.

Erőszakra még soha nem gondoltam, nem vagyok egy gyerekverő fajta, és nem is leszek az sosem.

Te nyugodtan üsd majd a gyerekedet, kedves 15 hetes kismama, szíved joga. Láttam pár ilyen módon "nevelt" gyereket a bölcsiben, és bizton állíthatom, hogy neveletlenségi versenyben vitte a pálmát az egész csoportban. Üvöltöző, idegbeteg, az erőszakra erőszakkal válaszoló anyja mellett nem is lehetett szegénykétől mást várni. Ha te is ezt szeretnéd, akkor hajrá...

(Csak halkan jegyzem meg, ez a fajta verekedés nem igazi verekedés, ennek nemes egyszerűséggel lelki oka van. Nyilván ha odajön hozzám, és csak úgy lekeverne egy nagy pofont, mert ahhoz volt kedve, az már más kategória. De ilyen helyzetekben, mint amit a kérdező és rajtam kívül még néhány másik válaszoló is vázolt, nagyon észen kell lenni, mert igen sok múlhat a mi helyes vagy helytelen reakciónkon... azon, hogy ütünk, és még nagyobb sebet ejtünk az amúgy is megtépázott lelkivilágukon, vagy magyarázással reagálunk...)