Gyermekpszichológus miben segít? Sokszor írtátok, hogy az anyukák vigyék a gyerekeiket viselkedésproblémákkal gyermekpszichológushoz.

ha nem jó a pszichológus akkor másikhoz kell menni.

a pszichológus egyrész módszereket tud mondani amivel kezelheted a problémát, másrészt a problama okát keresi meg. nem egyedül. ő nem tud semmit.te tudod mi az ok 8csak nem tudatosult benned)belőled kell, hogy kiszedje.

és a felajánlott módszerek közülneked kellválasztanod, neked kell alkalmaznod, ha nem tartod be, akkor az megint nem ér semmit.

de pszichológusból is van rossz és van jó. ha nem segített akkor menj másikhoz.

(pszichológus)

Èn külfödön élek és itt végeztem családi napközit, így nem tudom pontosan otthon hogy megy.

De itt az egyik fö kurzustartó nö egy nevelési tanácsadó, szociálpedagógus nö volt. Ö minden korosztállyal foglalkozik és a kurzus alatt személyes kérdéseket is feltehettünk neki. Lányom akkor kezdte a dackorszakot, de voltak minden féle korból kérdések.

Ö sem azt mondta hogy mit tegyünk, hanem elkezdte kikérdezni mi állhat a probléma mögött, majd már egyértelmü volt a válasz mit kellene tenni. Aztán tippeket adott, hogyan beszéljünk a gyerekekkel, mik amik pont ellenkezö hatást váltanak ki a gyerekböl...

Szóval nem tudom ki otthon ennek a szakembere, de itt nem pszichologus foglalkozik ilyennel hanem vannak szakemberek rá. Itt a pszichológus nem nevelésben ad tanácsot.

Saját tapasztalatom:súlyos viselkedésproblémás 3,5 éves fiammal küldtek bennünket az oviból pszichológushoz a nevelési tanácsadóba.

Alá kellett írnunk a férjemmel,ha nem működünk együtt,akkor lejelentik a helyi jegyzőnek.

Fél évig jártunk oda,gyakran hetente 2x kellett vinnem a kisfiamat.

Mivel már én magam is találgattam,hogy miért olyan nehezen kezelhető a kisfiam és előadtam a pszichológusnak,hogy talán nem vagyunk elég szigorúak vele,ebben erősített meg a pszichológus,hogy akkor biztosan így is van,arra bíztatott legyen szigorúbb ,jól emeljem fel a hangomat,ettől az amúgy is magatartásproblémás gyerek végleg abszolult kezelhetetlenné vált,dacos ,indulatosabb és ellenálló lett.

Fél év odajárás után annyit mondtak,hogy majd megy a gyerek legfeljebb 8 évesen iskolába,ha nem javulna meg előbb,rákérdeztem a fejlesztésére,azt mondták nem kell semmiféle fejlesztés.

Szerencsémre egy ismerősöm aki szintén magatartásproblémás gyereket nevel elirányított egy TSMT terapeuta -gyógypedagógushoz .Előbb felmérték a kisfiamat és ott azonnal és egyértelműen kiderült,hogy súlyos idegrendszeri éretlenség miatt nem megfelő a gyermek magatartáskontrollja ,elmondta a gyógypedagógus,hogy nagy szigorral ezt nem fogom tudni kinevelni(pszichológus ezt mondta),elkezdtük a TSMT tornát és mellette fejlesztő foglakozásokat ,az eredmény nagyon hamar jelentkezett.

Már egy éve járunk és a gyerek ki van cserélve,tegnap éppen beszélgettem a terapeutával,hogy ha nem kezdjük el a fejlesztést,akkor biztos ,hogy tovább súlyosbodott volna a gyerek magatartásproblémája.

A pszichológusnál mindig úgy éreztem,hogy kritizálni próbál,soha semmiben nem erősített meg,hogy valamit is jól csináltam volna,holott nagyon szerettem volna megfelelni anyaként,amikor oda jártunk csak nőttön nőtt a tehetetlenségem,hogy a gyermekemmel nem tudok eredményt elérni...

A pszichológus nem fog tudni meggyógyítani, csak segít felismerni a problémát és megoldást ajánl rá.

Ez különösen igaz a gyerekeknél. Pl. nálunk az derült ki, hogy mi nem alkotunk egységet a párommal, így nekünk erre kell rágyúrnunk, ezáltal a fiúnk szorongása is elmúlik vagy legalább csökkenni fog valószínűleg.

Én is külföldön élek.Ez itt mindennapos,sajnos mi is keresztülestünk ezen!

11 hónapos volt a fiam amikor idejöttünk,egy icipici faluba,ahol gyerek sem volt szinte,így nehezebben szocializálódott,sem tesó,sem senki.2 éves volt amikor egy nagyobb falucskába költöztünk,ott lettek pajtásai,akikkel szívesen játszott,de ugye azok már nagyobbak voltak és előiskolába jártak,tehát nem lehetett velük reggeltől estig.Az ovoda itt fizetős és a magas ára miatt felejtős az újannan érkezett embereknek.4 évesen ő is előiskolába került,de szociálisan enyhén visszamaradt és ez meglátszott a viselkedésében.Eleinte bántott más gyerekeket is,de arról sikerült hamar leszoktatni,de az órán való felugrálás vagy a figyelem egy bizonyos dologra már nem ment olyan könnyen.Mivel jófejű gyerek,ezért mire 20 gyerek 3/4 óra alatt csinált meg 5 feladatot ő 5 perc alatt készen volt vele és a tanárnő nem tudta lekötni a figyelmét.

2 évig van előkészítő iskola,így 6 éves volt amikor első osztályos lett és átkerült egy új iskolába.

Itt szintén viselkedésproblémák voltak vele az első évben,de év végére kiküszöbölődtek a súlyosabb dolgok,aztán azóta másodikas lett és ugyan azt a tanárnőt kapta mint előző évben.

Mivel második osztályosként negyede annyi probléma nem volt már vele,de a fejkvóta rendszer és az egyéb állami támogatások miatt a tanítónő gyermekpszichológus segítségét kérte magának,hogy a gyerek miért viszelkedik így,teszteltessük és ha a pszichológus megtalálja az okot akkor ő is könnyebben kezeli a gyereket(nekünk itthon a gyerekkel semmiféle problémánk nincs!).

Belementünk,pszichológusi teszt aztán helyi logopédusnál nyelvi teszt,hátha nem ért tisztán az itt beszélt nyelven.De minden rendben volt sem a pszichológus sem a logopédus nem talált semmit.Talán csak annyit sikerült a tanítónőnek elérnie,hogy a gyerek mellé napi 4 órában adnak egy tanárt aki elviszi gyakorolni,az írást(azt nem szereti...tud írni szépen,helyesen..csak egyszerűen nem szereti).Ez az iskolának ugye + állami támogatást jelent.

Node...most jön a lényeg!

Az idén indult be az iskolában az autista gyermekekkel való foglalkozás(ennek azért örült nagyon az iskola,mert 300% fejkvóta támogatást kap így a suli az államtól!).

Érdekesség képpen,miután ezt megtudta a suli azonnal mozgósította a pszichológust aki tesztelte a fiamat és a logopédust és behívattak meetingre,éppen ma reggelre.

Ott kiderült,hogy mivel ők ezután,hogy az iskola megkapta az engedélyt az autista gyerekek tanítására,a logopédus azzal kezdte,hogy a gyerekem úgy néz ki enyhe autista és jó lenne ha a frissen induló osztályba kerülne.

Na akkor elszakadt a cérna...Kijelentette a férjem,hogy saját felelősségére nem engedi terápiára a gyereket.

A tanárnő nagyon dühös lett,látszott a villogó düh a szemében,hogy így elvesztett az iskola a férjem miatt 300%+ állami támogatást.A fiam felé ezen beszélgetés úgy csapódott le a tanárnőtől,hogy kijelentette az osztály előtt,hogy "te és x.y. ti mások vagytok". Ez volt a bosszúja a 8 éves gyerekek felé.

A tanárnyőről tudni kell,ő az egyelen tanítónő az iskolában akinél 20 gyerekből 15 gyerekkel problémája van és +2 segédje.

Én az 5 éves kislányomat hordtam magánban, és nagyon sokat segített! Azt tudom tanácsolni - és ebben a mi pszichológusunk nagyon sokat segített - hogy ki kell tűzni közösen célokat, a pszichológus pedig meg tudja mondani, hogy ő miben tud pontosan segíteni. Az nem cél, hogy a gyerek teljesen változzon meg, mert az lehetetlen. De pl. nekünk a dühkitörések kezelése volt a kitűzött cél, és ebben látványos eredményeket értünk el néhány hónap alatt közösen. A pszichológus játékterápiát alkalmazott, mi pedig - a pszichológussal egyeztetve - kognitív módszert, vagyis a kitűzött kis célok elérését jutalmaztuk. A lényeg, hogy apró lépésekben kell haladni, szorosan együttműködve a szakemberrel, mert ő egyedül csodát tenni nem tud, de sokat segíthet.

Egyébként nekünk egy későbbi, alaposabb pszichiátriai vizsgálat is megerősítette, hogy tényleg használt a terápia, mert pont azokon a területeken, amikkel a pszichológus foglalkozott, látványos és egyértelmű javulás mutatkozott a szakemberek szerint is (pedig ők nem is tudták előzőleg, hogy mit "kezelt" pontosan a pszichológus).