fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Mit lehet tenni egy olyan...

Mit lehet tenni egy olyan anyával, aki nem támaszt elvárásokat a gyerekei elé, hanem minden feltétel nélkül elfogadja őket, és próbál nekik mindent megadni?

Figyelt kérdés

Bátyám barátnőjéről van szó, elvált, két tizenéves fiút nevelnek együtt. Teljesen más az értékrendjük, ha bátyám próbálná őket terelgetni (ezt szabad, azt nem, de ezt csináld helyette, így egyél evőeszközzel, stb.), így ha rosszat csinálnak, le is szidja őket, ami az anyjuknak nagyon nem tetszik, és mindenre azt mondja, hogy "majd megtudod, ha neked is lesz gyereked!" Ami nekem egy kicsit furcsa, mert a nő 41 éves, már nem akar szülni, a bátyám meg már 2 éve próbál apa lenni. Nagyon szenved ebben a kapcsolatban, és a nő semmilyen változásra nem képes, hiába ígéri folyton. Nem tanul a gyerekekkel, bukásra állnak, nem megy be a suliba a tanárokhoz, de ha bátyámnak olyan munkája van, amit haza kell vinnie, tehát nem annyira ér rá, akkor veszekszik vele, hogy miért nem tanul a gyerekekkel, így nem lesz kész a házijuk, stb...


Próbáljuk szegénynek felnyitni a szemét, de eddig nem sikerült. A gyerekeknek csak el kell fingani magukat, hogy biciklit szeretnének, vagy számítógépet, és szó nélkül megkapják az anyjuktól. Nincs az, hogy ha javítasz a jegyeiden, vagy ha többet tanulsz egy kicsit, akkor beszélünk róla, nem. Elmondja, hogy mit szeretne, és 1-2 hét múlva meg is kapja. Ráadásul nincsenek valami jó anyagi helyzetben, komoly hitelük van. A gyerekekkel nagyon elnéző a nő, de bátyámat minden apró hibájáért, mulasztásáért kritizálja.


Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy viseli el szegény, nagyon ki van merülve idegileg, úgyhogy mostanában 1-2 alkalommal előfordult, hogy elszakadt nála a cérna, és megverte a nagyobbik (problémásabb) gyereket. Szeretnék velük beszélni, de fogalmam sincs, hogy kezdjek hozzá. Van valami ötletetek?


2012. ápr. 26. 15:38
1 2 ❯
 1/12 anonim ***** válasza:
Ez az ő sorsuk, megoldják.
2012. ápr. 26. 15:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
100%
Amíg a báttyád nem veszi ezt észre, nem fog változni semmi. Én a helyedben nem szólnék bele, csak vita lenne, feszültség, és lehet te jönnék ki rosszul belőle. Az ő dolguk, vagyis a báttyádé, és az élettársáé, neked nincs beleszólásod!
2012. ápr. 26. 15:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 Sókristály ***** válasza:
100%

Próbálj minden érintett fél érzéseibe belegondolni, és rájössz, hogy ez a dolog nem egyszerű senkinek sem.

A bátyád nincs könnyű helyzetben. Kapott egy kész családot, ami nem éppen a szája íze szerint működik. Változtatna is, de erre igazából sem ideje, sem lehetősége nincs. A fiúk nem veszik komolyan, Ő pedig az agresszióba menekül, és ezzel tovább ront a helyzeten. gyereket szeretne, de ebben a kapcsolatban ezt nem kaphatja meg, valamiért mégis benne marad.

Az anyuka egyedül nevelte a fiait. Gondolom dolgozott, kevés ideje volt, az apjukat is pótolni kellett, hát könnyebb volt ráhagyni mindent a fiúkra, és ajándékokkal lekenyerezni Őket. Most meg van ugyan vele valaki, de mégsem jó az egész, mert ütköznek az érdekek, a látásmód. Nyilván nem működnek jól, mint család, a nagyobbik fiú megverése legalábbis erre utal.

A gyerekeknek talán a legnehezebb. Nincs előttük követendő apakép, nincs egyetértés a velük levő felnőttek között, nem találják a helyüket.

Úgy érzem, ebben a helyzetben senki sem hibás, mindenki áldozat. És lehet, hogy ez messzemenő következtetést vonok le, de hosszú távon ez nem lesz egy működő kapcsolat.

2012. ápr. 26. 15:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 A kérdező kommentje:
Sókristály, nagyon jól látod a helyzetet, én is sokáig abban bíztam, hogy nem lesz hosszú életű ez a kapcsolat. Csakhogy bátyám eljegyezte a barátnőjét, és nyár végére van kitűzve az időpont, ráadásul a gyerekek apjától átvállalta a ház hitelét úgy, hogy a ház felesben van a nő és a gyerekek nevén. Tehát fizeti a semmit még legalább 5 évig, akár ott lakik, akár nem. Úgyhogy kezdem azt hinni, hogy ezzel kezdeni kellene valamit. Tanár vagyok, és a leendő sógornőm állandóan cukkol, hogy nem vagyok jó szakember azért, mert hétvégén nem vagyok hajlandó vigyázni a kölkeire (mert amikor csak tudják, lepasszolják őket valahova, de a nagymamák már kezdenek kidőlni.) Nekem is van családom, három kicsi gyerekem, a bátyám állandóan panaszkodik, és hiába mondok neki bármit, egyszerűen nem hallja meg. Kezdek komolyan aggódni érte, sose volt agresszív, tényleg kötélből voltak az idegei, de most... Olyan szívesen kimaradnék belőle, de egyre inkább úgy érzem, hogy nem tehetem.
2012. ápr. 26. 16:17
 5/12 A kérdező kommentje:
A történethez még az is hozzátartozik, hogy sokat vitatkozunk erről a párommal, mert ő is belelát a kapcsolatukba, és határozott elképzelése van az egészről (értsd: szakítaniuk kellene), és azt várja, hogy győzzem meg a testvéremet. Az elején próbáltam, de lehetetlen, úgyhogy most már csak abban szeretnék nekik segíteni, hogy a gyerekek kezelhetőbbek legyenek, de amíg az anya nem változtat a viselkedésén, addig a gyerekek se lesznek jobbak. Ráadásul jó képességű, értelmes gyerekek, csak bármit megtesznek azért, hogy ne kelljen tanulniuk. A nagyobbik már nyolcadikos, nem tud rendesen olvasni, így nem érti a feladatokat se, a helyírása is gyatra, és a szorzótáblát a mai napig nem tudja. A kicsi valamivel jobb tanuló, de mivel látja, hogy a bátyja tanulás nélkül is mindent elér az anyjuknál, egyre kevésbé tanul, már ő is csak közepes tanuló, pedig tavaly még 4-es volt a legrosszabb jegye, és sok tárgyból kapott dicséretet.
2012. ápr. 26. 16:34
 6/12 anonim ***** válasza:
Szia,nézd,azt gondolom,hogy nem szólhatsz bele az ő életükbe.A testvéred felnőtt ember,joga van eldönteni,hogy kikkel éli le az életét.Itt nem arról van szó,hogy az édesanya nem látja el a gyermekeit,igaz a tanulást komolyabban vehetné és számos más dologban is igazad van,de ez az ő életük.Egyébként meg itt vagyok én pl. és egyre jobban látom,hogy ugyan így nem jó az sem,amit én csinálok,hogy állandóan nyaggatom az amúgy kitűnő tanuló gyerekemet,mindig foglalkozni akarok vele és sokszor már az agyára megyek.Én pl. ezen szeretnék változtatni,mert ez talán még annál is rosszabb.Nincs a gyerekemnek gyermekkora.valahol a kettő között kellene gyereket nevelni.Szóval nehéz az biztos.Talán azért vesz nekik mindent meg,mert fáj,hogy nem tudott normális családi helyzetet teremteni az édesapával.
2012. ápr. 26. 18:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
azért be kell látnod hogy ha a szülő minden feltétel nélkül elfogadja a gyermekét az nagy pozitívum
2012. ápr. 26. 20:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 A kérdező kommentje:
Szerintem a gyerek szempontjából nem jó, hogy feltétel nélkül elfogadják a deviáns viselkedését, és azt, hogy nem képes semmit sem csinálni. Ráadásul állandóan azt mondják a nagyobbiknak, hogy "kicsinek is ilyen voltál" (értsd: akaratos, hisztis, nyafogós), és úgy is viselkedik, mint egy óvodás. Az a baj, hogy a viselkedését az anyján kívül senki sem fogadja el, és egyáltalán nincs szocializálva. A kisebbnek pedig elég komoly példa a bátyja, ő is kezd hasonló magatartásformákat felvenni. (Veri a többieket az iskolában, ha valamit nem akar csinálni, a földön fetreng, rázza magát, és ordít, alig lehet kizökkenteni, hogy legalább levegőt vegyen a hiszti közben).
2012. ápr. 27. 08:18
 9/12 Sókristály ***** válasza:
100%

3-as vagyok.

Már írtam, hogy ez a helyzet mindannyiuknak nehéz lehet, és azt aggodalmadat is megértem. Viszont a további kommentjeid elgondolkodtattak.

Nem értem ugyanis, hogy voltaképpen mi a célod.

Az egyik kijelentésed az, hogy nem akarsz vigyázni a nő kölykeire (Te írtad így) hétvégén, a másik kommentben viszont azt fejtegeted, hogy éppen a gyerekeken szeretnél segíteni.

Pedagógus vagy, pontosan tudod, mennyit jelent egy gyereknek a törődés, az odafigyelés. Valószínűleg azzal is tisztában vagy, hogy a kamaszok sokszor könnyebben elfogadják a kritikát, a segítséget családon kívüli személytől, mint a szüleiktől. Az is gyakori eset, hogy a magatartászavaros, figyelemzavaros, esetleg részképességzavarral küzdő gyerek mindent megtesz annak érdekében, hogy megfeleljen a hozzá szeretettel, megértéssel forduló külső személynek. Tehát éppenséggel tudnál segíteni a gyerekeknek, ezzel együtt meg az öcsédnek is.

Sajnos én úgy érzem a kommentjeidből, hogy tőlünk ahhoz vársz támogatást, segítséget, hogy leválaszt a tesódat az élettársáról. Pedig ez nem olyan egyszerű. Valószínűleg nem fognak együtt maradni örökre, ahhoz túlságosan mást várnak ettől a kapcsolattól. De az nem lenne mindegy, hogy ezt az időszakot hogyan élik meg.

2012. ápr. 27. 08:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 A kérdező kommentje:
Sókristály, az a helyzet, hogy sokszor vigyáztam már a gyerekekre, de nekem is van 3, így néha belefér, de minden hétvégén... (Volt, hogy 2 hétig nálunk laktak, mert bátyámék nyaraltak.) Én csak azt szeretném, ha az anyjuk tudná őket kezelni, de egyszerűen képtelen rá. Nem tud nekik nemet mondani semmire. Nem várja el tőlük, hogy tanuljanak. A viselkedésük pedig egyértelműen arra irányul, hogy a középpontban legyenek, valaki foglalkozzon velük. De az anyjuk, ha választhat, inkább a testvéremmel tölti a hétvégét, a gyerekeket pedig lepasszolja vagy valamelyik nagymamának, vagy hozzám. Már beszélgettem a nagyobbik fiúval, és nem érzi, hogy az anyja szeretné, féltékeny a testvéremre. Azzal, hogy a bátyám veri, nem javít semmit se a helyzeten, de hiába mondom neki, már nincs türelme. És bár próbálok beszélni az anyával, én ezt szerinte nem érthetem, mert én nem váltam el. És sajnálom nagyon, hogy el fognak kallódni ezek a gyerekek, de nem vagyok hajlandó többet foglalkozni velük, mint a sajátjaimmal, mert már erre is volt példa, nem is egyszer... Szétválasztani nem akarom őket, az ő dolguk, hogy a konfliktusaik ellenére együtt maradnak. (Egyébként az én szüleim is elváltak, a testvéremnek fogalma sincs, milyen egy apa, de elhagyni se akarja őket.) Kicsit belefáradtam már ebbe az egészbe. Szeretnék is nekik segíteni, meg nem is akarok ezzel foglalkozni, mert nagyon fafejűek mindketten. A tanácsaimra nem vevők, de elvárják, hogy tanuljak a gyerekekkel és vigyázzak rájuk. Sok ez már nekem. :( Lehet, ezt kéne elmondanom nekik.
2012. ápr. 27. 18:45
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Problémás gyerekek kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!