Miért vagyunk ennyire elégedetlenek babáinkkal szemben? Miért ilyen nagyok az elvárások? Miért nem tudjuk őket feltétel nélkül úgy szeretni amilyenek, ahogy fejlődnek?
Bocsi, lehet én gyakorizok túl sokat, de annyira kiborítanak azok a kérdések, hogy "le van maradva?" mikor fogja ezt vagy azt csinálni?"
És legtöbbször irreális dolgokat írnak, pl hogy 5 hónaposan még nem forog...De ha nem irreális, csak a baba mozgás vagy beszéd fejlődése kicsit kicsúszott a ""normális"", előírt tartományból, akkor is jönnek a túlaggódó kérdések...tényleg ennyire aggódni kéne minden egyes dolog miatt?Nem lenne jobb, ha lazán kezelnénk?Nem lenne jobb a babának is?
kisfiam pl 14 hónaposan rá se bagózott a könyvekre, más hasonló korú gyerek anyukája pont azt kérdezte, hogy lehet autista-e a gyereke, mert nem tud koncentrálni, azért nem nézi a könyveket....:S
Aztán 1-2 hét eltelt, elkezdte érdekelni, azóta ki sem lehet szedni a kezéből...meg sem fordult a fejemben hogy autista...
Vagy pl lövésem sincs mennyi szót tud 1,5 éves fiam....mert nem számolgatom....ügyesen fejlődik, próbálkozik mindig mondani valamit, így nem hinném, hogy ezen kéne hogy kattogjon az agya.
Bocsánat a kis kiborulásért, de muszáj volt leírom:)
Ha egy ilyen kérdéshez írok kicsit kiakadós kommentet, akkor mindenki lepontoz kegyetlenül:)
válasza: válasza::)
Hasonló kérdést akartam feltenni a napokban, csak kicsit másképp fogalmazva. Én valahogy úgy akartam kérdezni, hogy "Miért nem elég sok sok anyukának egy átlagos gyerek? Miért kell mindig a hibát, az elmaradást keresni a saját gyerekünkben? Miért akarunk mindenben tökéletes gyereket?"
de végül nem tettem fel a kérdést, féltem egy esetleges vitától...
Na meg pár hónapos koráig én is beleestem a "GYK csapdájába", és én is elkeseredtem egy-egy kérdés után, hogy az én fiam miért nem csinál még ezt vagy azt?!
Aztán egyszer csak úgy döntöttem, hogy kevesebbet jövök ide, és nem a névtelen vagy igaz vagy nem kommenteknek hiszek, hanem a saját szememnek, és a saját fiamnak. Azóta nem bizonytalankodom, látom, hogy a gyerekem megfelelően fejlődik. Lehet, hogy nem lesz nobel díjas tudós, mert nem beszélt folyékonyan már egy évesen. Lehet, hogy olimpiát se fog nyerni 100 méteren, mert elindulni is csak 16,5 hónaposan indult.
De én így imádom!!!! Ilyen "átlagosan"!
de jó hogy írtál:))Mintha én írtam volna ezeket a sorokat, hiszen én is beleestem ebbe a "hibába" az elején:)
Kisfiam kb 6 hónapos koráig meg se moccant, már gondolkoztam mit fogok mondani a védőnőnek mikor jön, mert gondoltam, hogy nem fog neki tetszeni.Aznap mikor kijött fiam fordult 2-t,na mondom, köszi, ez így jó lesz:)Aztán vagy 2-3 hétig semmi, mintha tudta volna, hogy elvárjuk tőle, hogy forogjon és csak az én kedvemért csinálta volna:D
Na azóta nem parázok én sem:)Én is így szeretem a legjobban a kis "átlagos" 1,5 éves fiam:)
válasza:Én a hiperaktivitáson gondolkodtam már korán. 1 éves a fiam, és a hiperaktivitás korai jeleit látjuk rajta, de ez még nagyon korai, hogy bármit is mondjon bárki. Már rájöttem, és ha hiperaktív lesz, és később kiderül, mi lesz? És ha autista lenne? Akkor is az én fiam. Már nem foglalkoztatnak ezek a dolgok annyira, mint régen, a védőnőnkben, gyerekorvosban bízom, ők tudják, mit mikor "kell" már csinálnia egy egészséges gyermeknek.
Kicsit elkanyarodtam, de nagyjából idevág. :)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!