Vannak itt olyan anyukák akik autista vagy autista gyanús gyereket nevelnek?

Először is azt tisztázzuk, hogy nincs két egyforma autista.

Nemrég egy hozzáértő mondta, hogy aki egy Down-kórost látott, az az összeset látta, de az autiknál ez nem így van.

Ez egy spektrum, mindegyik máshol helyezkedik el, mindenkinek mások a tulajdonságai, a hiányosságai és az erősségei. Szóval ezt mindenképpen figyelembe kell venned a válaszoknál!

Na most a lányom Aspergeres, tehát beszélő auti. Vannak kényszermozgásai: repkedés, vállrángatás, kéz nyitása-zárása, tátogás. Ezen kívül sokszor járkál fel-alá.

Szociálisan nagyon fejletlen, más gyerekekkel nem tud és nem is szeret játszani. Nem érti őket, ezért néha agresszív velük, ha közelednek hozzá, nagyon bizalmatlan. Felnőttekkel viszont gátlástalanul kedves - tehát akár egy vadidegenhez is odamegy és simogatja.

Néhány dologtól kényszeresen idegenkedik, vannak rituáléi.

Nagyon válogatós.

Finommotorikában borzasztóan elmaradott, rajza kb. 3 éves szint (5 éves elmúlt). Viszont tud olvasni, meg egy picit írni is. Nagymozgásokban is vannak hiányosságok, a testképe bizonytalan (pl. ha esik, nem támaszt ki, ezért mindig a fejét veri be - többször volt már agyrázkódása emiatt).

Nem lehet neki puszit adni. Nem tart szemkontaktust.

Ovi első évében szelektív mutizmus.

Erősségei: IQ-ja magas, memóriája nagyon jó. Verbálisan 8-9 éves szinten van, borzasztóan választékosan beszél, rengeteg szinonimát ismer, a többjelentésű szavak összes jelentése egyszerre van a fejében. Zenei hallása is nagyon jó, szépen megjegyez és visszaénekel dallamokat.

Valójában az első tünetek (repkedés, ugrálás) másfél éves kora körül jelentkeztek, de igazából csak az oviban jött ki egyértelműen az autizmus gyanú. Pontos diagnózis (tehát hogy hol helyezkedik el a spektrumon, milyen fejlesztéseket kell kapnia) most jön majd, befekszünk a Vadaskertbe. Pszichiáter előzetesen azt mondta, hogy szerinte kb. heti három gyógypedagógiai foglalkozás + pszichológus. Most pszichológushoz hordom és van mellette az oviban gyp asszisztens, nagyon jót tesz neki!

A többi majd ezután jön. Egyébként nem könnyű menet, nekem van egy csomó papírom arról, hogy "majd kinövi" a tüneteit. Kb. fél éve kezdtünk el komolyan utánajárni a dolognak, én is, az óvoda is elindítottuk a diagnosztizálási folyamatot - természetesen egyeztetve. Szóval én fél-egy évet mondanék, de attól is függ, hogy mennyire egyértelműek a tünetek (lányomnál azért legyintettek rá sokáig, mert jól kommunikál, és a felnőttek csak egy aranyos, cserfes kislányt láttak benne), és hogy mennyi idős, mert a közösségben jön elő sok minden.

Amúgy imádnivaló gyerek, kis földönkívüli, de nem cserélném el egy "normálisra" sem. :)

Szia!

Nekem az 5 éves kislányom autista, de a környezete nem tudja róla. Egy kicsit furcsának tartják néha, de ennyi.Illetve egyszer egy ismerős anyuka azt mondta róla, hogy olyan, mintha tündérek cserélték volna el.Szerintem is.

2 éves kora óta gyanús. Mindig is nagyszerűen eljátszott magában, de akkor már zavart, hogy a beszéde meg se közelíti a nagyátlagot. 3 évig szaladgáltam vele szakértőtől szakértőig, mert közben nemhogy fejlődött volna a beszéde, de visszahúzódó is lett, és szociálisan is lemaradt.

A NevTanban azt mondták hisztis, a TKVSZB pedig hogy értelmi fogyatékos. Közben a BHRG Alapítvány beindította a normál beszédet nála, és újra megnyílt a gyerek, elkezdett barátkozni, szerepjátékokat játszani.

Végül a Vadaskert Alapítványnál kötöttünk ki. Ott állapították meg, hogy ő autista. Kiemelkedő értelmi képességekkel rendelkezik (nagy memória, hihetelen analizáló készség), de szociálisan erős lemaradása van. Rengeteg helyzetet nem ért, nem állrá az agya.

A szemkontaktussal sosem volt bajunk, és az érintést is szereti. Barátságos, sajnos túl barátkozó is (nem érzi a határt). A beszéde most olyan, mint aki külföldiként nagyon jól megtanulta a magyart...szóval lebukik vele.

Neki nincsenek kényszermozgásai, de ő a társalgásban kényszeres: 120X is letisztázza, hogy tényleg megyünk-e játszótérre.

Ő jól viseli a csavargást, az idegen helyzeteket, de azt 5 percenként el kell neki mondani, hogy imádjuk, hogy jól is érezze magát benne.

Evésben szörnyen válogatós, 2-3-féle dolgot eszik meg hónapokon keresztül, majd vált. A vadaskertben azt állapították meg, hogy ízérzékeny, így kérték, hogy ne diétáztassuk a gyereket, mert kínzásnak élné meg.

Én nagyon szeretem őt, egy kis tündér, akitől rengeteg szeretet kapok. Különleges nekem. De én rettegek, mi lesz vele nagyobb korában, vagy ha már én nem leszek.

Első vagyok. Látod, ezért indítottam azzal, hogy mindegyikük más...

Szerintem ennyi idős korban túl sok mindent még nem lehet megállapítani, nálunk se lehetett volna... Inkább olyan 4-5 éves kor körül, akkor azért már elég feltűnő... Nálunk az elmúlt évben nagyon sokat változott, pl. régen lehetett puszit adni, most már nem. Egyes kényszeres dolgokat elhagyott, de helyette lett más... Gyerekek felé pedig egyre kevésbé nyit... régen ő is kezdeményezett közös játékot, most már alig...