Létezik olyan pszichológus, aki egyszerre kezeli a gyereket is és az anyját is?

Minden gyermekekkel történő pszichológiai foglalkozás rendszerszemléletben történik. Azaz ha te elviszed pszichológushoz, együtt tud kezelni titeket, főleg, ha ennyire összefonódik a gyermek problémája kettőtök kapcsolatával.

Egy pszichológus kismama

Lehet, hogy elég lenne, ha Te mennél pszichológushoz, hiszen Te is mondod, hogy a gyerek "csak reagál". Ha Neked sikerül megtalálni a feszültségek okát, akkor változni fogsz először Te, majd a gyermeked is.

Addig meg szeresd, szeresd, szeresd, amennyire megy!

Egyébként a gyermekpszichológusoknál alapvető dolog, hogy a szülővel beszélgetnek el, akár több alkalommal is, mielőtt még a gyerekkel találkoznának, tehát nagy baj abból sem lehet, ha oda mész, és ha ő úgy látja, akkor nyilván mondja majd, hogy fordulj szakemberhez, mert legtöbbször nincs olyan aki gyerekre és felnőttre is specializálódott, eléggé eltérő a két terület.

Szerintem meg ne ostorozd magad! Az én nagyobbik fiam is lobbanékony, türelmetlen,hisztis, hiper érzékeny és most, hogy oviba is jár hangos, szenvtelen és durva. Amennyiben nyugodt lenne, csendes, türelmes, stb, stb akkor te is inkább tudnád kezelni a gyerekedet mint így, hogy szinte provokál. Szóval ne vállald magadra teljes egészében a helyzetet. Te "csak" 70%-ban vagy hibás, a többi 30%-ért a gyerek felelős. Szerintem is a szeretet a kulcsszó. Szeresd és akkor jön a türelem is, a megértés is, és más szemmel fogod látni a dolgokat. Ne feccölj több energiát az önmarcangolásra, helyette ezeket az energiákat csoportosítsd át a TÜRELEMRE! nem csak a levegőbe beszélek, minden egyes nap megélem azt amit te itt leírtál. Voltam nevelési tanácsadóban kb, 1,5 éve (akkor még csak 2 éves múlt a nagyobbik fiam, az öccse meg 4 hónapos volt) és elküldtek avval, hogy túl kicsi a gyerek, nem tudnak vele mit kezdeni. Így leültem egy éjjel magammal és megbeszéltem a dolgokat. Hogy én vagyok a türelmetlen, én vagyok a sértődött amiért az én gyerekem hisztisebb a többinél, stb, stb. Vélt és valós sérelmeket sorakoztattam fel aztán egy átsírdogált éjjel után szét tudtam választani a beképzelt dolgokat a valós dolgoktól. Rend lett a fejemben és elkezdtem egy új tematika szerint élni, nevelni. Sok türelmet igényel ma is a nagyobbik fiam, de most már tisztel, figyel rám, tudja mi helyes és mi helytelen. Lefektettem a szabályokat és nincs kilengés. Amit tegnap szabadott azt ma is szabad, ami tegnap tilos volt az ma is az. Régebben pitiztem neki csak ne hisztizzen, most nincs ilyen és a hisztik is megszűntek. Kellenek a gyerekeknek a szüleik, a szüleik által lefektetett határok, a szabályok, a rendszer. Ettől érzi magát biztonságba.

Bocsánat, ha hosszú voltam, de ez a téma szívemhez szólt.

Igen, mindenképpen szükséged lesz egy szakemberre.

Sajnos még innen, egy pár bekezdés alapján is látható, hogy jópár alapvető nevelési hibát szoktál elkövetni:

- fenyegetés helyett elmondani neki, hogy két lehetősége van, ez, és ez, ha ezt teszi, akkor ez lesz, ha azt, akkor az. Ezek után ő szabadon dönt a kettő közül, vállalva annak a következményeit. Még az egyértelmű esetekben is (ne fuss az autó elé) van 'B' variáció (ha akar, kifuthat az autó elé): "Szívem, ha itt maradsz, biztonságban vagy. Ha kifutsz az autó elé, és elüt, akkor az nagyon fájni fog. Nincs értelme dacból kifutni, mert én úgyis megfoglak, hogy ne üssön el, utána pedig nem játszunk itt kint tovább, hanem beviszlek." Persze 4 évesnek kicsit rövidebben is lehet fogalmazni, vagy több részletben mondani el.

- Rácsapni a szájára semmiképpen sem, ezzel a "Ne mondd..." vagy "Ne érezd/gondold azt, hogy..." patológiás gátlást építjük, nem pedig azt, hogy vállalja a felelősséget azért, amit mond.

- Nincs olyan, hogy "nem szabad". A "kell" gyermek illúzió, ennek az egyik változata a "nem lehet", "nem szabad". Nagyon fontos, ezzel sokan nem fognak egyet érteni, de mindent szabad!! És mindennek megvan a következménye. Ez utóbbit tanítjuk meg.

- Az "alaptermészete", még ha ő genetikailag is hajlamos erre-arra, akkor is a nevelés miatt ilyen, ami tudatos döntések eredménye, és nem pedig "ő ilyen". Valójában a szüleitől tanulta. Sok esetben megkapta a pozitív visszajelzést a hisztire, (foglalkoztál vele, vagy éppen helyesen magára hagytad, de ez nem volt megfelelően kommunikálva, stb.), erőszakra (pl. engedtél neki/túl keveset/túl sokat/nem jókor), sokszor következetlen voltál, stb.

- A türelem fontos a részedről. De önmagában semmit nem ér. Fontos tudni, hogy mit csináljon az ember türelmesen, ugyanis a türelem nem egyenlő a várakozással! Az a birka türelem, a türelem ellentéte. Türelem = várok [az eredményre] + csinálom [a megfelelő dolgot, következetesen]!

A többit pedig majd elmondja egy jó (!) szakember, aki, miután elköszöntetek, valószínűleg ajánl még jó könyvet, mert a terápia nem ér véget az elköszönéssel, sokáig tart, ha jól csinálod, és miután befejeződött, a jó pap akkor is holtáig tanul.