Mi a véleményetek az olyan örökbefogadó szülőkről akik miután négy éves korában kiderül a gyermekről, hogy autista visszaadják állami gondoskodásba?
Több volt ez hangosan gondolkozásnál ,mert a körzeti védőnővel is beszélt az anyuka ,hogy ő nem tudja mitévő legyen.
Mondtam neki,hogy de hiszen amikor nem volt neve a problémának,akkor még eszedbe sem jutott ilyesmi,hogy a gyereket állami gondoskodásba visszaadjad.
Az apuka állítólag nagyon határozottan kiállt a kisfiú mellett ,szerintem az anyukánál sem a szeretet a kötődés hiánya határozta meg azt,hogy eszébe jutott ilyen megoldás,egyszerűen rettenetesen megijedt,talán a médiában látthatott súlyos autista gyerekeket ellátó intézményi ellátást és ebből indult ki.
Sok örökbefogadó házaspárt,családot ismerek és van köztük sok olyan akinél a gyermek problémás,vagy azért ,mert méhen belül érte károsodás a babát,vagy ,mert születése után valameddig nem a legoptimálisabb helyen nevelkedett .
Tudok egy olyan esetről ahol a súlyos viselkedésproblémás gyerekekről lemondott a szülő olyan kb 8-10 éves korában,ez engem nagyon megdöbbentett,de persze nem ítélkezhetek más felett,mert nem vagyok a helyükbe,ott állítólag kiderült,hogy pszichiátriai beteg valamelyik vér szerinti szülő.
Örülök, hogy legalább az apukának helyén van a szíve és inkább elválna, minthogy visszaadja a gyereket.
Azt nem értem hogy fordulhatott meg ilyen az anyuka fejében...elhiszem, hogy nagyon megijedt,de akkor sem értem...
És ezek után nem csodálom, hogy ekkora procedúra az örökbefogadás, vizsgálják csak meg rendesen a családot mielőtt adnak egy gyereket!
Azért sok erőt és kitartást a családnak, és kívánom, hogy ne is súlyosodjon a gyermek betegsége, mert a leírtak alapján tényleg nem tűnik annyira súlyosnak.
Ez felelőtlenség nagydarbon.
Ha valaki gyermeket vállal, benne kell lennie a paklijában , hogy jóban rosszban , egészségben, betegségben , szeretetben felneveli. Bárkinek lehet saját gyermeke is beteg, bizony lehet, hogy a kapcsolat rovására megy, de nem adjuk vissza, mégis szeretve, ellátva van az a gyermek. (legalábbis jó esetben)
Mindenesetre ha már így állnak, akkor inkább adják vissza (még kimondani is furcsa emberről így beszélni), minthogy bántsák. Persze nem tudom állami gondozásban mi a helyzet, remélem pozitívat is nyújt !
Örülök neki, hogy végül is jóra fordult a dolog. Teljesen meg tudom érteni a szülők érzéseit. Bármennyire is igaz, hogy egy jó szülő foggal-körömmel ragaszkodik még a súlyosan fogyatékos gyerekéhez is, teljesen természetes, hogy a rossz diagnózis hallatán kiborul a bili, és fájdalmában butaságokat beszél, amit később megbán.
A mai világ belénk sulykolja, hogy tökéletesnek kell lenni mindenben, az iskolákban, munkahelyeken (már akinek van) 200%-ot kell teljesíteni, aki ennél lejjebb tart, az már nem is ember.
Természetes, hogy a tökéletes lakás, tökéletes kocsi, tökéletes karrier, tökéletes gyerek a vágya mindenkinek.
S ha kicsit is gond van, kiborulunk.
Drukkolok, hogy a kisfiúból sikerüljön a legjobbat kihúzni - nem hiszem, hogy nehéz eset, ha verset mond. Megfelelő fejlesztéssel még bárki lehet belőle, csak nem szabad leírni. Ő is ugyanolyan ember, egyedi példány.
Én is egészséges gyereket akartam... mindenki azt akar...
Aztán egyszer csak kimondta valaki a varázsszót: autista.
Ijesztő szembesülni vele. Pedig a sajátom, én szültem, szoptattam, vér a véremből...
Fel kell fogni, meg kell tanulni, hogy ez mivel jár, és aztán el lehet fogadni. Néha a szívem szakad meg, hogy nem adhatok a saját gyermekemnek egy puszit, hogy nem nézhetek a gyönyörű szemébe, de ez van... :(
Én megértem a családot valahol, hogy megijedtek, de ők is meg fogják tanulni elfogadni... mi is megtanultuk!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!