Asperger-szindróma. Az orvosok 1 év után, megerösíteték, hogy kisfiam autista. De minnél többet olvasok róla annal bizonytalanabb vagy. Ettöl mégenyhébb fajtája nincs?

5 éves aspi anyukája vagyok.

Én már konkrétan örülök neki, hogy egy ilyen kis csodát kaptam! :) Ő így tökéletes, ahogy van!

Kérdezted, hogy kezeld a hisztiket: én is úgy kaptam tanácsként, de nagyon bevált! Amikor jön a hiszti, bárhol is vagytok, azonnal meg kell beszélni - de úgy, hogy rád figyeljen! Ez a legnehezebb! Mert lehet, hogy egész máshol jár, elmerül a maga kis világában, és ki kell belőle zökkenteni. Nem kell, hogy a szemedbe nézzen, ha nem tud... de mindenképp hallgasson meg, figyeljen rád, én még vissza is mondatom vele azt, amit megbeszélünk.

A különböző szituációk kezelésére ami bevált, az a kognitív pszichológia - én úgy hívom: "idomítás". Sajnos ez az egyedüli módszer, ami bejön: minden egyes élethelyzetet megbeszélünk, elmagyarázom neki, hogy pontosan mit és hogyan kell csinálnia, tehát gyakorlatilag "betanítom". És ha eszerint cselekszik, akkor jutalmazom. Azonnal. Nem másnap, nem egy hét múlva, hanem még aznap, nagyon tudatosítva, hogy miért jár a jutalom. Fontos, hogy csak azt veszem figyelembe, amit megbeszélünk - tehát ha más dologban követ el "hibát", azzal nem foglalkozunk. És ezt így csináljuk hetekig, aztán jöhet az újabb "feladat".

Ha nagyon túlpörög, akkor "szabadnapot" veszünk ki az oviban. A túl sok ingertől egy idő után besokall, és az már mindenkinek rossz.

Én most már határozottan büszke vagyok rá, hogy egy ilyen autista csodát nevelhetek, mert tényleg csoda! (Ő beszédben nagyon jó, messze a kortársai előtt jár. De mindegyikük másban jó!)

Annak, aki szerint nem kell az autistákat kivizsgálni:

Ha ez nem derült volna ki, akkor szerinted hogyan kezelnék az egyébként zseni gyereket majd az iskolában? Elárulom, mert nagyon sok ilyen példát látok: megbélyegzik, hogy rossz, nem figyel, ügyetlen... és ez mind igaz is...

Viszont egy életre elvennék a kedvét a tanulástól, közösségtől. Jobb tudni, nekem sokkal jobb!

Az autizmus nem betegség, hanem egy tulajdonság, és a világnak nagy szüksége van autistákra!

Amennyiben szakképzett személy, az arra kijelölt helyen diagnosztizálja az autizmust, akkor az tutira veheted.

A vizsgálat egy teszt, s az abban szereplő pontoknak való megfelelőség adja meg az eredményt. Ez, ha több ponton van egyértelmű egyezőség, akkor lehet akár fél óra is.

A leírásod alapján nem sok "enyhébb" kategóriás autista van, de azért akad. Örülj neki, hogy nem durvább, mert az viszont sajnos elég szép számmal van, s az nagyon idegtépő tud lenni. Természetesen mindenki azt akarja, hogy egészséges legyen a gyermeke, de az nem egyszerű dolog. Vannak azért olyan lehetőségek melyekkel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy gyermeked tünetei enyhüljenek, kezelhetőbbé váljon.

Van már egy kicsit előrébb is, mint a hazai hivatalosan elfogadott álláspontok. Nézz utána: [link]

Sok sikert kívánok!

Látom, szóba került, hogy szükségesek-e a napirendi kártyák magasan funkcionáló autiknál. Az én kislányomra is azt mondtam volna, hogy á, neki nem kell... De kell! Nagyon sokat segít! Van egy könyv: Akadálymentes környezet - Autizmussal élő gyermekek vizuális támogatása. Itt nagyon jól érthetően le van írva, hogy miért is jó nekik a vizuális támogatás, akkor is, ha jól kommunikáló, értelmes, látszólag rugalmas gyermekről van szó. Amúgy lehet a kártyákat úgy is kialakítani, hogy ne legyen nagyon kötött, a gyerek választhasson, de tényleg kell neki, hogy lássa, mi fog következni! (És azt is, ha valami miatt változás van.) A folyamatábrák is nagyon sokat segítenek!

Az AOSZ-ban egyébként segítenek elkészíteni a kártyákat, forduljatok hozzájuk bizalommal. :) (Személyre szabott kártyák készülnek, a gyerek szokásainak és képességeinek megfelelően.)

Én most már azt látom, hogy egy autit azzal lehet a legjobban fejleszteni, ha autiként kezeljük. Ha nem így teszünk, akkor olyan, mintha egy vaktól elvárnánk, hogy látóként éljen. Az autik fogyatékkal élők: a megismerés és a szociális kompetenciák terén vannak fogyatékosságaik. Ezt tudomásul kell venni, nem lehet a fejünket a homokba dugni. És erre megvan a kidolgozott, kipróbált módszertan, ami már bizonyított. Mi, magasan funkcionáló autival használjuk az eszközöket. Túl sok tapasztalatom nincs, de a pszichiátere szerint MINDEN téren javulás várható (még a mozgásában is) ettől.