Agresszív gyerekkel mit lehet kezdeni? 3 éves.

Hát igen, hozzám is jött már anyuka fúriaként, hogy a gyerekem bántotta az övét... tudom. :( A lányom autista, egyszerűen nem szereti, ha hozzáérnek. Ez van... nem lehet büntetni, fegyelmezni: olaj a tűzre.

Nem csak én nem tudom, az óvónők sem. Azt mondják, egyszerűen nincs eszközük... pedig láttak meg pár gyereket, és a másik 27-tel is elég jól elboldogulnak, az enyémmel nem tudnak mit kezdeni. Néha én sem...

Nálunk a nevelés az nem úgy néz ki, mint egy átlag családban, nagyon hosszadalmas folyamat "betanítani" a legegyszerűbb viselkedésformát is.

És még így is előfordul, hogy túlpörög, vagy egyszerűen csak magányra vágyna és hozzá szólnak, hozzáérnek, és már kész a "baj". Volt, hogy látszólag minden ok nélkül végigveri a fél csoportot... az oviban meg (bár integráló ovi) nincs rá ember, aki ilyenkor megfogja és kiviszi... pedig azt kellene... majd most állítólag lesz, mert már nem tudnak vele mit kezdeni.

Nagyon sok nevelési tanácsot kaptam már én is, amire azt tudom mondani: csinálják végig egy hetünket... persze vannak jó időszakok is. És én azért mindennel együtt nagyon szeretem ezt a kis pukkancsot, úgy ahogy van! :)

Ez AZ az ovi. És vihetném még tovább, de ott is vannak gyerekek, ott is vannak szülők. Csak hát mindenhol így állnak hozzá, hogy jaj, megértjük a problémát, de az ÉN gyerekem közeléből vigyék el. Dugjuk el azokat, akik MÁSok, távolítsuk el a "normális" emberek közül, zárjuk őket intézetbe, legyenek el egymással, hogy még véletlenül se legyen esélyük megtanulni a társadalmi szabályokat...

Pedig a lányom nem bánt senkit, aki őt nem piszkálja... szóval a dolog kölcsönös. A többi gyereknek is meg kell tanulni, hogy nem minden ember egyforma, van, akihez picit másképp kell állni, segítségre szorul, mert mozgássérült, értelmi fogyatékos vagy éppen autista. Nekik sem fáj, ha ezt megtanulják...

Egyébként nem naponta fordul elő verekedés, nem is "durva", és mint írtam, nem bánt senkit, aki nem piszkálja.

"Nem tudnak vele bánni" - máshol se tudnak, hidd el. Az egyetlen megoldás, ha ilyenkor valaki kiemeli a csoportból - erre most vesznek fel embert. Mivel integráló ovi, nem az én gyermekem az egyetlen sajátos nevelési igényű, az ő csoportjában öten vannak. Ez az integráció lényege: hogy a többi gyerek is tanulja meg, hogy vannak, akik mások, és velük másképpen kell bánni: pl. nem piszkáljuk szándékosan. És igazad van, én sem örülök, ha azt hallom az óvónőktől, hogy van néhány gyerek, akik szántszándékkal provokálja a lányomat. De nem megyek oda a szülőkhöz pattogni, hogy állítsák le a gyereküket...

És ismételten kérdezem: szerinted egy másik óvodában, ahol minden gyerek problémás, ott nem lenne gond? Olyan gyerekek között, akiknek hasonló viselkedési problémáik vannak, és nem tudnak alkalmazkodni a másikhoz? Ők nem számítanak? Nem ez a megoldás szerintem.

Amiben tudok, együttműködöm az óvodával: pl. ovis különórákra már egyáltalán nem hordom, mert megkértek, hogy ne járjon. Ok, nem jár. Megértettem, hogy nem lehet tőle dolgozni. Szüksége lenne rá, de megértem. Egyéni fejlesztést kap: az oviban is, én is elhordom. Fél éve hordom pszichológushoz, mostanra sikerült normalizálni az agresszív kitöréseket (egy időben mindennapos volt).

És még valami: ezekkel a gyerekekkel már 3. éve van együtt, nagyjából megszokták. Ha elviszem máshova, kezdhetjük elölről az egészet...

A másik gyereknek (egészséges szociális érzékkel, ami az én lányomnak nincs!) annyit kellene csak megtanulni, hogy nem piszkáljuk, provokáljuk a társunkat... ennyit. Nekem eddig kb. 100 ezrembe volt a pszichológus... a másik szülőnek esetleg elég lenne otthon elbeszélgetni a gyerekével. De még ezt sem lehet elérni néha...

Egyébként mivel az óvoda alapító okiratában szerepel az integráció (és nem mindegyikében), nekünk ez az intézmény alkalmas (mert toleránsak, mert megkapja a szükséges - és törvényben előírt - fejlesztéseket).

Akinek pedig egészséges a gyereke, annak nem kötelező integráló oviba járni, ő bárhova hordhatja a gyerekét - én nem, mert nekem bizottság javasol intézményt. Akkor mégis kinek kellene alkalmazkodni?

És ha elvinném, még úgyis maradna a többi "problémás" gyerek... őket is vigyék el, csak hogy a többieknek "nyugi" legyen? Esetleg a társadalomból is távolítsuk el az összes fogyatékkal élőt, mert csak gondot okoznak?

Nagyon veszélyes ez a gondolatmenet!

Nem, tényleg csak annyit kellene tenni, hogy az a 20 ép gyerek tanulja meg (mert nekik van rá lehetőségük!!!) hogy vannak fogyatékkal élő emberek, gyerekek, akik egy kicsit más elbánást igényelnek.

Egyébként mindezzel együtt, hiszed vagy nem, a lányomat szeretik a csoporttársai és a pedagógusok is. Szeretik és elfogadják. Mert a többségük megtanulta, hogy ő ilyen. Néhányan vannak, akik nem... Nagy szívfájdalmam, hogy iskolába nem fog tudni velük járni (azokkal, akik már ismerik és elfogadják olyannak, amilyen), mert az iskola viszont nem integrált. Kb. 20 km-re kell majd elhordanom iskolába... és nem a távolsággal van a bajom, hanem azzal, hogy kezdhetjük elölről az egész "elfogadósdit".