Agresszív gyerekkel mit lehet kezdeni? 3 éves.

"Anya idegroncs, apa meg tutyi-mutyi. Mi nem szólhattunk rá, mert az anyja többször mondta, hogy nem szereti, ha más beleszól a nevelési módszereikbe. Ezt nem konkrétan ránk értette, hanem másokkal kapcsolatban mesélte többször is. "

Nyilván az anyának folyamatosan adják a segítő szándékú jótanácsokat,hogy mit és hogyan kellene a csintalan kisfiúval tenni,hogy az jó útra térjen,az anya pedig csalódottan veszi észre ,hogy bármit próbál meg (nálatok sem használt semmi,sem az üvöltözés,sem a szépenkérés)a gyermek alapjában nem változik ,ezért már megkérdőjelezi a maga szülői,nevelői alkalmasságát.

Ilyenkor egy idő után már nagyon idegesítő,hogy mások kritizálják és folyamatosan kéretlenül tanácsokat osztogatnak,holott a szerencsétlen szülő a tőle telhetőt elköveti.

Egyedül azt nem értem,hogy ha látta,hogy agresszióval közeledik a te gyermekdhez,akkor nem lépett közbe.

Nagyon erős a gyanúm,hogy figyelemzavros a kisfiú,mert az én kisfiam ugyanilyen volt 3 évesen,nekem sokat segített az,hogy a szakemeberek akiknél jártunk elmondták a problémát ,hogy miért van,mit lehet tenni,hogy könnyebb legyen együttélni vele.

Jár közösségbe a kisfiú,ott mit mondanak rá?

Mennyire játszik együtt másik gyerekekkel,volt alkalma megtapasztalni a másik gyerekekkel való játékot?EZ is fontos,hogy szocializálódjon .

A kisfiú viselkedése mögé szerintem nem kell semmiféle konkrét magyarázatot adni,egyszerűen születünk egyfajta temperamentummal,ő egy nyugtalanabb alkat lehet és ráadásul nagyon kicsi még ,még nincs viselkedéskontrollja.

Ha kint a szabadban történik a játék és nem szólnak rá fél percenként,hogy ezt ne csináld,meg azt,se ,az meg eszedbe sem jusson,akkor nem pörög talán annyira fel és nem válik annyira kezelhetetlenné,az ilyen nyugtalanabb gyerekek nagyon felpörögnek a folyamatos minden apróság miatti fegyelmezéstől,legjobb olyan környezetben lenniük ahol szabadon szaladgálhatnak,nem kell midenre vigyázni.

Folyt.

Ezzel nem azt akarom mondani,hogy ne legyenek korlátok,de mivel még nincsen megfelelő önkontrollja,ezért a legfontosabb dolgokban kell határozottság,mert belső impulzusaitól hajtva ő mindent kipróbálna,mindenhová felmászna,ha bánt valakit,csúnyán beszél,veszélyben van,vagy kárt tenne a berendezésben ezekben nem lehet engedni.

Napi 4-5 óra kell egy ekkora gyereknek a szabadban mozgással eltöltve,új környezetben minden gyerek produkálja magát,ha pedig észleli,hogy anya tiszta ideg attól ahogy ő viselkedni tud,az is csak olaj a tűzre,minden gyerek szeretne jól viselkdeni,igényli,hogy szeressék,de ez a kisfiú még kicsi és így tudott csak megfelelni ,nem azért ,mert direkt bosszantani akart volna bárkit.

Az én kisfiam szintén ha vendégek jönnek felpörög,produkálja magát,ha bent a házban vagyunk,mert rossz az idő az néha botrányosra sikeredik,télen egyszer két poharat is összetört véletlenül.

Nálunk a trambullin,tornamatrac mindig elől van és bíztatom a fiamat,hogy mutassa be milyen jól ugrál,bukfencezik :-D,ha már nagyon elszabadulna a pokol ez beválik ,ilynekor még dícsérni is lehet és le is nyugszik.

Ja, hát akkor egyértelmű. Bizony a fejlődéséhez hozzátartozik a szocializálódás. Ha eddig nem engedték gyerekek közé, akkor el kell kezdeni, és eleinte nem tud viselkedni az normális, de megfogja tanulni, csak esélyt kell adni neki, nem kell inkább a viselkedése miatt elbújtatni. Mert minél nagyobb, annál később tanulná meg és egyre cikibb neki is, és főleg a szülőknek.

Remélem belátják.

Ha egy három évesre rászólsz, de nem akadályozod meg, hogy folytassa a rosszalkodást, elég hamar megtanulja, hogy a szóra oda se hederítsen. nem kell üvölteni, megütni, de megfogni a kezét, és megakadályozni, hogy romboljon vagy verekedjen, azt lehet és kell is.

Nem is értem, miért nem védted meg a gyerekedet és a holmijaitokat. Ha valamelyik felnőtt kezdi ledobálni a porcelánt, vagy pofozni a gyereked azt hagyod? Vagy félreértem a helyzetet?

Majd idővel megtanulják ezek a szülők is(mint ahogyan mi is megtanultuk a férjemmel a magunk kárán) ,hogy csupán szeretettel,elfogadással nem lehet gyereket nevelni,a rászólás magában semmire nem elég,mert a gyerek megtanulja,hogy rámszólnak én meg azt csinálok amit akarok.

Fegyelmezni ,bűntetni,korlátozni,határokat szabni kell!!!

Verni szükségtelen,mert rossz például szolgál,elég a határozott,kitartó,következetes nevelés,ha a gyerekre rászól a szülő és nem fogad szót,akkor bűntetés van,vagy megy a büntetőhelyre,vagy egy kedvenc játékát egy időre eltesszük,vagy bármi amiből érzi,hogy nem érdemes mégegyszer a bűntetett viselkedéssel élnie.

Nem veréssel persze,hanem a rászólást követően,ha nem fogad szót,akkor jön a fegyelmezés,büntetés.

MI is hiába kiabáltunk a lassan 6 éves kisfiúnk (hiperaktív) után az utcán,hogy állj meg és várj meg bennünket,mert te még nem mehetsz egyedül a kerékpárral úgy,hogy ne legyél szem előtt,előrehajtott mégis,úgy ,hogy nem is láttuk,aztán itthon értük utól,bizony egy órát ült emiatt a büntetőfotelba.

Másnap ismét mentünk sétálni,ő kerékpárral jött és eszébe sem jutott ismét a látóteremből kimenni.

Ha ennyire eleven a kisfiú és a szülőknek nincsenek megfelő eszközeik arra,hogy szabályozzák ,akkor a nvelési tanácsadó tudna esetleg segíteni,azt is megvizsgálni,hogy nincs e a kisfiú viselkedése mögött figyelemzavar,hiperaktivitás .

Ne felejtsük el,hogy vannak olyan nyugodt temperamentumú gyerekek (még a fiúk között is) ,akik egy átlagos neveléssel ,nem túlfegyelmezve nagyon simulékonyak,nagyon alkalmazkodóak,távol áll tőlük az agresszió-rombolás,mert egyszerűen ilyenek,nem kizárt,hogy a kérdező által leírt kisfiúval sokan mások sem boldogulnának könnyedén.

FIgyelj, ami nálatok történik, azt előre jelentsd ki szépen, hogy abba igenis van jogod beleszólni. Az pedig a te nevelésed, hogy a gyermekeddel megszokatod, hogy az normális, hogy bántják, ezért te igenis ráfogsz szólni arra, aki bántja, különösen a saját otthonodban.

Valahogy aranyosan , érthetően add elő a szülőknek, kérd meg, hogy ne sértődjenek meg, és nem is az övékét neveled, hanem a tiedet.

Sok szülő azt hiszi, hogy a minden megengedéssel jót tesz. Később jönnek rá csak, hogy mennyire nem, és nem elsősorban maguknak, hanem a gyermeküknkek. Ugyanis nekik kell majd beilleszkedni, ami igen nehéz nekik így, hogy nem lettek segítve megtanulni szabályokat elfogadni, ha nem is szeretni.