Úgy érzem elfogyott a türelmem. Mi a teendő?

Én is szoktam kínlódni a lányommal. 9 hónapos, és tisztára hülyére tud venni altatáskor. :)

Dörzsöli a szemét, ásítozik, nyűglődik, mégsem alszik el egyedül, csak kézben. Viszont én 10 percnél tovább nem altatom. Ha ennyi idő alatt nem alszik el, beteszem a kiságyba, és kimegyek. Hagyom bőgni egy picit. Visszamegyek pár perc múlva, kiveszem és közben halkan beszélek hozzá. Általában ilyenkorra úgy kifárad, hogy kb 2 perc alatt elalszik.

Nekem sincs sajnos annyi türelmem, mint amennyire számítottam.

8 évet vártam erre a csöppségre, és nem tudom, néha mi jön rám, de ha nem megy simán az altatás, borul nálam a bili. :(

Egy évesen nagyon anyásak a picik. A fent említett módszert alkalmaztam én is, hogy először is napi rutin van. Este fürdés, közös könyvnézegetés vagy ének, mondóka, aztán elköszönhettek a játékoktól és alvás. Kijössz a szobából. Ordít két percet, visszamész: éjszaka van, aludjál kislányom. utána öt perc: visszamész, éjszaka van, aludjál. 7 perc: aludjál 10 perc: simogatás, betakarod. 12 perc: csak tedd vissza az ágyba, ne szólj hozzá ezután, ha nem muszáj. Nem hiszem, hogy 20 perc után ordít még.

Más: altassa apa, ha neked nincs türelmed. Egész napos gyerekezés után jobb is, ha fújsz kicsit. Nyugi, egyre könnyebb lesz vele.

hát lehet hogy nem értenek velem sokan egyet, de megírom

én a hozzáállásomon változtattam

mi úgy szoktattuk, hogy a kiságyban aludt el, de ott kellett mellette ülni míg el nem aludt, aztán 23-24 óra körül felébredt, és sírt hogy vegyem ki, és mellettem akart aludni (egy egyszemélyes kanapén a szobájában, amin nem bírtam vele aludni)emiatt állandóan fáradt, kimerült és idegbeteg voltam

próbáltam sírni hagyni, hogy nem veszem ki, de nálam ez 5 percben kimerült nem bírtam tovább hallgatni ahogy ordít

aztán változtattam magamon

azt gondoltam, hogy ha már megszültem, akkor el kell fogadnom hogy nem mindig az van amit én akarok, ami nekem kényelmes, hanem az ő érdekeit kell inkább szem előtt tartanom, és ha ő velem akar aludni, akkor legyen, úgysem lesz ez így örökre

most 2,5 éves, a kanapén alszik el, de ott kell mellette feküdni amíg el nem alszik, aztán mikor én is lefekszem, átviszem magunk közé a franciaágyra és ott alszik reggelig (ha nem viszem át, átjön magától)

a gyerek boldog, nem sír, én meg nem vagyok idegbeteg :)

nekem is azt tanácsolták hagyjam sírni a kiságyban, ne vegyem ki, első nap majd ordít 2-3 órát, másnap már csak 1-et és így tovább, de én ezt nem bírtam megcsinálni, számomra ez képtelenség volt