Mit érez az az "anyuka" aki miután megtudja újjszülöttjéről, h fogyatékos, eldobja magától? Utána mit érez? Van lelkifurdalása? Megbánta?

Mindenkinek más a tűrőképessége, teherbírása.

Nem lehet elítélni, ha valaki nem bírja elvállalni e nagyon nagy feladatot. Ez nem jelenti, hogy teljesen lemond a gyerekéről életében maradhat ettől a szeretet részét megadhatja neki, míg az ellátást erre szakképzettek teszik.

Nem kell ebbe tönkremenjen minimum két ember az anya, akinek nem testhez álló a feladat, és a gyerek akit emiatt nem tud ellátni rendesen.

Lelkiismeretfurdalása biztos van, ha elküldi, ugyanakkor öröme is lehet, hogy megadja mindkettőjüknek a legjobb megoldást. Nincs ebben rossz.

Vannak akik megtartják, és szépen csinálják, jobban erre termettebbek, nagyon erős emberek az a véleményem, le a kalappal ! De nem szégyen, ha valaki ezt nem bírja.

Ez nem eldobásnak számít, hanem ha belegondolunk segítésnek.

Aki nincs ebben a cipőben az nem tudhatja, beszélni elképzelni nagyon könnyű, mint benne lenni a szituációban.

Mennyit olvasni itt, hogy nem bírnak a hisztis gyerekekkel, a nem alvással. Már ez igen nagy gondot okoz, hát még egy igazán beteg gyermek. Sok erő kell hozzá, és az élet odaadása teljes mértékben.

No, igen, meg ugye anyagilag sem megoldható a legtöbb családban, hiszen egy beteg gyerek mellett el sem lehet menni dolgozni se.

Nem értem, miért kell ezért lepontozni a többieket?

Pl. a 2. válaszadót. Lehet, hogy sok anya még a súlyosan fogyatékos gyermekét is maga mellett tartaná, amivel persze nemigen tesz jót neki, csak épp a szíve ezt diktálná, de mégsem teheti meg, mert úgy nem tudnának megélni. Se pénz, se nyugdíj később, nagyon jó kilátások.

Amúgy is intézetbe kerülnek, ha felnőnek, pláne ha a szülők már nem lesznek, szerintem is jobb, ha még gyerekkorban megszokja milyen ott élni.

koraszülött voltam (7 hónapra :S)

kib*szott k*rva nővér meg levett az oxigénről korán

Vérrög utána nemsokkal agyhártyagyulladás

7 évesen megint egy agyhártyagyulladás (4,5+1,5 hónap korház)

és most csak ataxiám, diszlexiám és epilepsziám van de abból nemsokára kigyógyulok (2 év gyógyszer még)

Anyám, apám sosem akart eldobni magától sőt... a 4,5 hónap alatt minden egyes nap ott ült bent mellettem a korházban :)

04-29 02:59

A kérdés PONT nem ez volt.

Mellesleg én is így gondolom, nem tudnám elvetetni a gyerekemet. Kivéve ha az UH biztosra kimutatná, hogy beteg, életképtelen.

Nem hiszem, hogy jót tennék akár neki, akár a család többi tagjának azzal, ha megszülném, de képtelen lenne ellátni magát, ha eljön az ideje... És nem hiányozna mások lesajnáló, szánakozó tekintete...

(van egy 2,5 éves kislányom, egészséges szerencsére, de az egész terhességet végig idegeskedtem, hogy valami baj lehet...)